Kocsis Mihály

* Ön az egyik abból a hét iskolaigazgatóból Szerbiában, akik a közelmúltban átvehették a Szent Száva különdíjat és emlékplakettet. Hogyan fogadta ezt a kitüntetést?
- Amikor a köztársasági minisztérium kabinetjéből értesítettek róla, hogy én vagyok az egyik kitüntetett, meglepődtem - tudtuk meg Kocsis Mihálytól. - Később azonban, amikor elolvastam az indoklást, mely szerint a különdíjat az oktatás fejlesztésében kifejtett tevékenységemért kapom, már inkább büszke voltam, mint meglepett. Iskolánk közössége innovatív hozzáállásával már hosszú ideje olyan, a programjaiban meghatározott célokat tűz maga elé, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak az oktató-nevelő munka átlagon felüli színvonalához. A tanintézményünk felszereltsége, a tanítási, illetve azon kívüli aktivitások széles skálája, tanulóink sportolási lehetőségei mind olyan elemek, amelyek javítják az iskolában folyó oktató-nevelő munka színvonalát. Mi már 1994-ben megvetettük az informatikának mint tantárgynak az alapjait. Attól kezdve minden évben az iskola saját pénzéből vásárolt számítógépeket, és ma már 25 korszerűen felszerelt computerrel rendelkezik a diákok és a tanárok legnagyobb örömére. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a szülők örömére is, hiszen ők indítványozták az informatikai kabinet működésének elindítását. Szerencsésnek vallhatjuk magunkat, mert minden lehetőség adva van arra, hogy a választott programok mellett a számítástechnika alapjait is elsajátíthassák a tanulóink. Igyekszünk bekapacsolni diákjainkat a művelődési programok megvalósításába. A célunk természetesen az, hogy a gyermeke minél jobban megismerjék anyanyelvüket, hagyományainkat és népszokásainkat. Ezért alakult meg intézményünk keretében a hagyományápoló népitánc-csoport, amelynek mintegy hatvan tanuló a tagja. Ugyanígy a kreatív kézműves szakkörünknek is szép számban vannak tagjai, a közeljövőben pedig szeretnénk megalapítani a drámai csoportunkat is.
* Fontosnak tartja-e a szülőkkel való együttműködést?
- Mindenképpen. Elmondhatom, hogy kiváló kapcsolatokat ápolunk a szülőkkel. Ennek egyik megnyilvánulási formája a szülők iskolája, amelyre minden év februárjában és márciusában kerül sor. Ez egy előadás-sorozatból álló program, amelynek során a szülők kérdéseket tehetnek fel, véleményt mondhatnak az adott témákban, és érdemben hozzászólhatnak a hallottakhoz. Azt hiszem, ez egy nagyon jól működő, hasznos program, amit a jövőben is szeretnénk rendszeresen megszervezni.
* Több, jelentős kezdeményezés is az Önök iskolájához fűződik...
- Keveset lehet hallani róla, hogy a mi iskolánk volt az, amely 1994-ben kezdeményezte a zombori Tanítóképző Kar szabadkai tagozatának megalakítását, amely a tanítóink továbbképzését tette lehetővé. Tőlünk eredt az ötlet, és mi voltunk e tagozat otthonadói is. Eleinte szinte kizárólag magyar ajkú pedagógusok jelentkeztek e továbbképzésre, később viszont már a szerb ajkú tanítók is egyre nagyobb létszámban határoztak a Tanítóképző szabadkai tagozatára való beiratkozás mellett. A mi iskolánk volt továbbá a kezdeményezője a köztársasági szintű magyar anyanyelvi versenynek, és a 12 megmérettetésből 10 alkalommal tanintézményünk adott otthont a rendezvénynek. Ezzel a kezdeményezéssel is az volt a célunk, hogy a vajdasági, magyar nyelven tanuló diákok anyanyelvi ismereteit bővítsük.
* Az iskola nevének megváltoztatása is saját ötlet alapján történt?
- Igen. Az Ivo Lola Ribar Általános Iskola helyett kérvényeztük a Gróf Széchenyi István Általános Iskola elnevezést. Úgy gondoltuk, hogy ezzel úttörői lehetünk egy olyan átfogó kezdeményezésnek, amelynek során más iskolák is nevet változtathatnának. A Gróf Széchenyi István Általános Iskola elnevezéssel is a vajdasági magyarság identitástudatát szerettük volna megőrizni. Ez sajnos nem minden iskolának sikerült. Rengeteg utánajárást és kitartást igényel egy ilyen jellegű kezdeményezés, és úgy tűnik, a névváltoztatást igénylő iskolák egy része nem volt elég erélyes e követelésében.
* Milyennek kell lennie egy munkájában sikeres iskolaigazgatónak?
- Egy iskolaigazgatónak mindenek előtt következetesnek kell lennie a munkájában. Kell hozzá egy fajta adottság, rátermettség. Szakmai szempontból szinte állandóan tovább kell képeznie magát, és nyitottnak kell lennie az újdonságok, a diákok, a szülők és a munkatársak felé. Igyekezni kell mindig az élen állni, mert csak a kitűzött cél, a magasabbra tett mérce az, amelynek elérésén érdemes fáradozni. Mi például nagyon eredményes regionális és nemzetközi kapcsolatokat ápolunk, tagjai vagyunk a Duna-Tisza-Kőrös-Maros iskolahálózatnak, de ugyanígy kezdeményezői vagyunk a Kárpát-medencei Széchenyi Iskolák Szövetségének is. A lakitelki Főiskolával együttműködési szerződésünk van, melynek alapján minden évben megszervezzük a vajdasági pedagógusok nyári továbbképzését. Ez a rendezvény kitűnő alkalom arra, hogy a már létező kapcsolatainkat elmélyítsük, ugyanakkor új barátságokat alakítsunk ki.
* Bálint-nap a szerelmesek napja. Kihasználva az alkalmat megkérdezem: emlékszik-e még az első szerelemre, és ha igen, milyen érzelmeket ébreszt Önben?
- Természetesen emlékszem rá. Nagyon kedves emlékeket és érzelmeket ébreszt bennem, hiszen egy hattagú, harmonikusan működő családban születtem Tordán, és a szerelem érzését is szűkebb pátriámban ismertem meg először. A szerelem nagyon fontos eleme az ember életének, és véleményem szerint a kiegyensúlyozott családalapítás alapja lehet. Én pedig boldog családi életet élek. Ez elmond mindent arról is, hogy miként éltem meg az első szerelmet.
A Szent Száva elismerést egész Szerbia területéről 29 intézmény, valamint 35, munkájában, tanulmányi előmenetelében jeleskedő személy kapta meg. Közöttük a szabadkai Gróf Széchenyi István Általános Iskola nyolcadikos tanulója, Krivek Gabriella, aki a köztársasági szintű anyanyelvi versenyen első helyezést ért el.