home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A komfortzónán innen és túl
Pap Ágota pszichológus
2020.09.02.
LXXV. évf. 35. szám
A komfortzónán innen és túl

A komfortzóna elhagyása sokunk feladata volt mostanában, és a közeljövőben is várhat még ránk ilyen tapasztalat. Vagyis akkor tudunk jól működni, akkor lehetünk boldogok, ha elhagyjuk a mi kis biztonságos „fészkünket”, és olyan dolgok megtételére szánjuk magunkat, amelyek szokatlanok, idegenek, és magunktól talán sohasem jutnának eszünkbe. Természetesen ez az elhagyás lehet csak átmeneti, hiszen miért is borítanánk fel mindent? Azaz akkor is a komfortzóna elhagyásáról beszélhetünk, ha az csak alkalomszerű, célja a tapasztalatszerzés, és minden alkalom után visszatérhetünk a „biztonságos helyre”.

A komfortzóna elhagyásának célja lehet a tanulás, az önismeret vagy olyan tapasztalás, amelyre szükségünk van a fejlődésünkhöz, és másképp nem tudjuk elérni. Ezekben az esetekben mindenképp védőfaktor lehet, ha van körülöttünk egy olyan szociális háló (családtagok, barátok, rokonok), amely megtart, ha a tanulási zónából a pánikzónába csúsznánk át. És valóban, ha ez túl nagy szorongással jár, akkor annak akár súlyos testi tünetei is lehetnek, melyek közül a pánikbetegség is lehet egy, de gyakori még az alvászavar, az erőteljes félelmek megjelenése vagy akár fóbiák (pl. agorafóbia, vagyis az otthon elhagyásától való félelem).

Ezt elkerülendő, fontos lehet a komfortzóna elhagyása előtt néhány dolgot figyelembe venni. A kisebb komfortzóna-elhagyások azok a cselekedetek, amelyeket még nem léptünk meg korábban, nyitottá és rugalmassá tehetnek, és fejleszthetik a spontaneitásunkat is. Ezek a helyzetek rámutathatnak olyan dolgokra, amelyek később segíthetik vagy éppen gátolhatják a jelentősebb, tartósabb kilépéseket ugyanabból a komfortzónából. A komfortzóna elhagyása esetén ezért ne kényszerítsük magunkat semmire, amitől félünk, vagy ami rossz érzésekkel tölt el bennünket, mert mindez csak a stresszt növelheti bennünk.

Jó, ha a komfortzóna elhagyása csak egy-egy dologra vonatkozik — lehetőleg ne égessünk fel mindent magunk mögött/körül —, csak az abból nyert védelem és biztonság nyújthat ugyanis elegendő erőforrást. És persze a boldogság a komfortzónánkon belül is létezik, ezért csak akkor lépjünk ki belőle, ha valóban úgy érezzük, hogy itt az idő, és ha ez a mi saját döntésünk.

A komfortzóna úgy is leírható, mint kényelmi zóna, mely egy olyan állapot, amely — mint egy védőburok — körülölel bennünket, és amelyben egy rendkívül kényelmes életvitelt valósíthatunk meg. Röviden: a komfortzónában szorongásmentesen mozoghatunk, és kockázat nélkül választhatjuk meg benne cselekvéseinket. Egyszerűen így vagyunk kódolva, amire a neveltetésünk és a családi mintáink is ráerősítenek. Ez persze mindenkinél más, de fontos szerep jut benne a mindennapi rutinnak. A klasszikus komfortzóna-meghatározás szerint az az, „amikor a fotelben ülve kényelmesen eléred a távirányítót anélkül, hogy fel kellene állnod”. És valóban: ebből kilépni sok keserűséggel, fájdalommal is járhat, de van úgy, hogy ez nem növi ki magát egy fenyegető pánikzónává, hanem egy kiterjesztett komfortzónát eredményez.

Természetesen ha mindig ugyanazok az impulzusok érnek bennünket, akkor csekély az esély a változásra. Gyakran ott ragadunk munkakörökben, kapcsolatokban, helyzetekben, mert félünk a változástól. Szívesen megspóroljuk magunknak a változtatással járó feszültséget, s inkább a komfortzónán belül maradunk, ahol nem feltétlenül jó nekünk, de legalább kényelmes, és nem érhetnek bennünket váratlan események. Ha azonban mégis kifelé lépdelnénk belőle, akkor azok a lépések lehetnek aprók is, a lényeg, hogy folyamatosan dolgozzunk rajta, s mindennap egy kicsit haladjunk előre. (Kipróbálhatunk új útvonalakat az otthonunkig, vagy elmehetünk egyedül olyan helyekre, ahova máskor csak társaságban mentünk, felfedezhetünk új ízeket/ételeket, hordhatunk olyan ruhadarabokat, amelyeket eddig nem mertünk, ismerkedhetünk új emberekkel… Egyszóval: kísérletezhetünk!)

Számomra talán a legmotiválóbb ok, hogy érdemes elhagyni a komfortzónát (legalábbis személyiségfejlesztés céljából), az az, hogy ha mindent ugyanúgy teszünk, mint eddig, akkor minden ugyanúgy fog működni, ahogyan eddig. Sokszor a tudatalattink gátol bennünket abban, hogy kérjünk valamit, lemondjunk valamiről, új kapcsolatot keressünk, esetleg egy korábbinak új esélyt adjunk, megéljük az érzéseinket, megpróbálkozzunk valamivel, amiben eddig nem volt tapasztalatunk, kipróbáljunk valami ismeretlent, vagy csak egyszerűen vegyünk már fel egyszer az életben egy miniszoknyát — de ilyenkor egyszerűen izzadni kezd a kezünk, görcsbe rándul a gyomrunk, érezzük a gombócot a torkunkban… Nos, ekkor kellene mégis lépni, mert az aktuális helyzetben a túlzottan aggódó tudatalattink is megtanulhatja, hogy ebben a veszélyesnek hitt lépésben nincs is igazi veszély, és elfogadja, befogadja azt a komfortzónánkba. Ebben sokat segíthet, ha előbb lélekben jutunk el a vágyott állapotba: képzeljük el, és vizsgáljuk meg, hogyan viselkednénk benne, vagy figyeljük meg, hogyan viselkedik valaki más abban a helyzetben, amelyben mi magunk szeretnénk lenni.

És valóban annyi motivációs előadást látni erről, hogy talán már egy kicsit közhelyes is tovább írnom róla, hiszen a Google is azt harsogja: Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónánk véget ér vagy A komfortzónád egy csodálatos hely, de ott nem nő semmi, és így tovább. Na de ettől ez még nem biztos, hogy igaz is. Hiszen alapjában a XXI. században talán a legfontosabb készségünk az alkalmazkodás. Most éppen a technológiai fejlesztésekhez — na jó, ez állandó, de most nagyon —, az új kommunikációs csatornákhoz, sőt, még a gyakoribb és több változáshoz is. Vagyis talán nem is a komfortzónából való kilépés a cél, hanem hogy a tanulási zónánkban legyünk képesek alkalmazkodni a változásokhoz, akár élvezve is a folyamatot! Miközben tudjuk, hogy az alkalmazkodás is egyfajta intelligencia (AQ), mely fejleszthető. Ehhez meg kell értenünk önmagunkat, a környezetünket és másokat is. Egy magas adaptivitású személy emellett profin felejt — persze ez a felejtés azt is magával hozza, hogy nem szabad ragaszkodnunk a korábbi megoldásainkhoz, helyette új lehetőségek kipróbálása vezethet bennünket sikerre. Ehhez pedig jó, ha az új tudások, készségek, lehetőségek keresése is társul, mely új erőforrás is lehet.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..