Hosszú ujjak, zárt blúzok
A királyi esküvő menyasszonyának jó néhány szempontot kell figyelembe vennie az öltözete megválasztásakor. A szerény, szolid, visszafogott megjelenés egyike ezeknek. Nem előírt szabály, viszont hagyománnyá vált a hosszú ujjú ruha. Ahogyan Kate Middleton, Diana hercegnő vagy II. Erzsébet is ezt a megoldást választotta, úgy Meghan Markle is követte a példát. A legszebb mégis, hogy mind a négy esetben egészen más stílust láthattunk, csupán az eleganciát tekinthetjük közös nevezőnek.
Amíg a hosszú ujj opcionális, a váll és a túl nagy, hangsúlyos kivágások nem elfogadottak. Bár számos különböző megoldást láthatunk akár szabás, akár anyaghasználat tekintetében, egyvalami közös, bármilyen magas rangú uralkodói családba tartozó menyasszonyról legyen is szó: mély dekoltázs, szabadon hagyott hát vagy váll egyszerűen nem fordul elő. Emellett az is fontos, hogy a ruha stílusának (és persze tervezőjének) megválasztása nem kis hatással van az esküvői trendek globális alakulására sem. Például Kate és Meghan választásait tekintve többen azt a konklúziót vonták le, hogy az évtized menyasszonyiruha-trendjeit tekintve valószínűleg a minimalizmus éveiként tartjuk majd számon ezt az időszakot. Azt pedig talán nem is kell különösebben hangsúlyozni, hogy a Givenchy és Clare Waight Keller a jelenleginél is nagyobb figyelmet fog kapni a menyasszonyok és az esküvőre meghívottak körében.
A csipke
Ha a kivágások és dekoltázsok nem is engedélyezettek, a csipke remek hiánypótló lehet. Nem is meglepő, hogy sokan kedvelik és választják. Akár egészében ilyen ruháról, akár más anyagokkal való kombinálásról legyen szó, a csipke nemcsak elegáns, de nemes, szép, nőies is. Ezt láthattuk Kate Middleton esetében is, aki egy Sarah Burton tervezte Alexander McQueen-ruhát viselt, mely egyidejűleg Grace Kelly 1956. évi menyasszonyi ruhájára is emlékeztetett. 2013-ban Claire, Luxemburg hercegnője döntött egy ilyen ruha mellett, 2015-ben pedig a svéd hercegnő, Sofia. Ezzel szemben Meghan ruhája a teljes letisztultságot tükrözte, csak a látványos fátylában jelent meg egy finom csipkeszegély.
A tiara
Ha hercegnő, akkor talán nem is meglepő, hogy az egyik legfontosabb kiegészítő a tiara. Diana hercegnő egykoron ősei, vagyis a Spencer család tiaráját viselte. A királynő édesanyja, Elizabeth Bowes-Lyon egy olyan fejdíszben ment férjhez, amely gyémántokkal díszített, vadrózsákat formázó koszorúra emlékeztetett. Kate Middleton II. Erzsébet gyűjteményéből kölcsönzött egy darabot, a Cartier Halo fejdíszt. Ehhez hasonlóan Meghan is egy ilyen kivételes éket kapott. Ő a Queen Mary gyémántfejdíszt viselhette. Ez pedig természetesen szimbolikusan is értelmezhető — a sussexi hercegné királyi családba való befogadására és belépésére utal.
A csokor
Viktória óta minden királyi esküvő kelléke a mirtuszág a menyasszonyi csokorban. A mirtusz nemcsak a házasság és a szerelem szimbóluma, de a brit királyi családot tekintve mélyebben gyökerezik a jelentése, jelentősége. Amikor ugyanis Viktória királynő feleségül ment Albert herceghez 1840 februárjában, Albert nagymamája egy hajtásnyi mirtuszt ajándékozott a menyasszonynak. Viktória királynő később ezt elültette kertjében. Majd amikor a lánya ment férjhez tizennyolc évvel később, akkor ő kapott egy ágat a csokrába. Azóta pedig az uralkodói család minden menyasszonya követte a példát. Legtöbb esetben — habár kivételek persze akadnak — nemcsak hogy mirtusz kerül a csokorba, hanem éppen a valamikor Viktória királynő által elültetett tőből is vágják le.
A csokor történetéhez hozzátartozik az a tradíció is, hogy nem kerülhet akárkihez, a szertartás után ugyanis a menyasszony nem dobja a hajadon lányok közé. Ehelyett a westminsteri apátságban helyezik el, az ismeretlen katona sírjához, ezzel emlékezve a háborúkban harcolókra.
A csók
A pillanat, melyre a legtöbben várunk, különösen egy olyan esküvő esetében, amelyet a fél világ követ, valószínűleg az a mondat, amikor a pap áldását adja a párra, majd elhangzik: és most megcsókolhatod a menyasszonyt. Ez a brit esküvők esetében, legalábbis az anglikán egyházban, nem történik meg. Határozottan tiltott ugyanis, hogy egy olyan szentélyben, mint a westminsteri apátság, ilyesmire sor kerüljön. Éppen ezért Meghan és Harry herceg első házastársi csókja csak a ceremónia végeztével, a windsori kastély előtt csattanhatott el.
A vendégek
Ha végignézünk a legutóbbi királyi esküvő vendégeinek megjelenésén, egyvalamit biztosan megállapíthatunk: lehet bármennyire színes, tarka és változatos az összkép, vannak bizonyos szabályok, melyek egységesítik ezt az összhatást. Férfiak esetében valamivel egyszerűbb a helyzet: egyenruha, frakk vagy szmoking. Nőknél ennél azért árnyaltabb a követelmények és lehetőségek megfogalmazása. A nagyon kivágott, túlságosan kihívó darabok itt sem előnyösek, a hosszú ruha inkább az esti fogadáson preferált, ugyanígy a magas sarkú magassága is nem kevésbé fontos tényező. Ami viszont egy brit esküvő esetében szinte elhagyhatatlan kellék egy vendég számára, az a kalap vagy a fejdísz. Habár előbbi a formálisabb, és egyértelműen tisztelgésre is utal a hagyományok előtt, utóbbi kedveltebbnek tűnik a fiatal hölgyek körében.
Az öltözködéshez, a megjelenéshez hozzátartozik a viselkedés is, illetve a protokoll betartása. Habár szigorúnak hangozhat és ijesztőnek tűnhet, valójában általános műveltség és talán a hétköznapinál egy kicsit fokozottabb odafigyelés, udvariasság mindennek az alapja.
Mire jó a protokoll?
Noha egyetlen formális eseményről van szó, mégis sokféle olvasata lehet. Némelyek a ruhákat és a kalapokat követik lázas figyelemmel, mások a hercegné szerepéről tanakodnak, megint mások az eseményre költött pénz mennyiségét tárgyalják. Álljon ezek közül vagy ezeken túlmenően bármi is az érdeklődésünk középpontjában, egyvalamit megállapíthatunk, ha az összképet vizsgáljuk — ez pedig az, hogy van összkép. Létezik koherencia, mondanivaló, történet, üzenet, küldetés és küldetéstudat, közös cél és tenni akarás.
Vitathatjuk a királyi család szerepét, ám jelentőségét egyáltalán nem. Ahogy az idők és a társadalom változik, vele együtt a szerepkörök is. Az uralkodóház reprezentatív, közösségformáló és országimázs-építő jelentősége elvitathatatlan és példaértékűen erős. Erről szól az esküvői ruha, a közösségi médiakommunikáció, a mirtuszcsokor és a tényleges politikai tevékenység is. Minden komponens egyenértékű és fontos, minden apró elem egyformán szükséges egy olyan kép kialakításához, fenntartásához és építéséhez, amely azt a bizonyos egész és kerek történetet állítja elénk.