Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl volt egy király és annak három fia.
A király már nagyon öreg volt, ezért nem tudta eldönteni, hogy melyik fiára hagyja az országát. Összehívta a tanácsosokat, és megbeszélték, hogy amelyik fiú a legszebb lányt, a legszebb lovat hozza haza meg egy aranypénzt, azé lesz a királyság.
Mind a hárman egy úton indultak el. Amikor megunták egymást, megálltak egy kocsmánál. Látják, hogy ott háromfelé ágazik el az út. A legidősebb elindult jobbra, a középső balra, a legfiatalabb pedig a középső úton ment.
A legidősebb találkozott egy öregasszonnyal, és köszöntötte:
- Jó napot, öreganyám!
- Jó napot, fiam!
- Tudja, hogy hol találom meg a legszebb királylányt, a legszebb lovat meg az aranypénzt?
- Tudom. Ha egyenesen haladsz előre, látsz majd egy hidat, ami telis-tele van sonkával, de vigyázz, nehogy egyél belőle, mert te is sonka leszel.
- Köszönöm, öreganyám, a jó tanácsot. Viszontlátásra!
A fiú elindult. Meglátta a finom, ízes sonkákat, és azt gondolta, biztosan hazudott az asszony, ezért beleharapott. Nyomban sonka lett belőle.
A középső fiú sem hallgatott az asszonyra, belőle is sonka lett. A legkisebb fiú azonban hallgatott az asszonyra.
Ott termett az öregasszony.
- Na, fiam, te nagyon merész vagy - mondta.
- Köszönöm, anyám.
- Menj el ahhoz az erdőhöz, amit innen látsz, és ott megtalálod, amit keresel.
Elment a fiú, és talált egy lovat. Aranyló volt, így gondolta, jó lesz ez neki legszebb lónak.
Ment, mendegélt, talált egy királylányt.
- Én vagyok a legszebb királylány a vidéken - mondta a lány, - és van egy aranypénzem.
A fiú felültette a lóra, hazavitte, és megmutatta az apjának.
Az övé lett a királyság. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.