A fejlődésre való vágy és a kommunikációs lehetőségek hiánya hívta életre az ötvenes évek elején az adai Hertz Rádióamatőr Klubot, amely azóta is folyamatosan működik. Jelenleg húsz aktív tagja van, akik között akadnak lelkes fiatalok és idősebbek egyaránt. Az adai rádiósok közül öten aktív versenyzőnek számítanak, akik a hazai és a nemzetközi versenyeken egyaránt kiváló eredményeket érnek el. A rádiózásról beszélgettünk el Pétervári Attilával, a klub elnökével, valamint Kéki Lászlóval, Makra Sándorral és Gajó Bélával, a klub sikeres versenyzőivel.
- Ma már könnyen bekerülhet bárki a rádióamatőrök közé - magyarázta Pétervári Attila, az adai Hertz Rádióamatőr Klub elnöke - régen szigorú vizsgákhoz, engedélyekhez kötötték azt, hogy valaki rádióamatőrként tevékenykedhessen. Ma már könnyebben hozzá lehet jutni a készülékekhez és az engedélyhez is.
- Mit is csinál egy rádiós?
- A rádiózás valójában ismerkedés, barátkozás a rádióhullámokon keresztül, sőt a rádiósok sokszor maguk készítik a készülékeiket, antennáikat, és a hozzá tartozó szerkezeteket. A rádiózás valójában két készülék közötti kapcsolat, a világ bármelyik részével összeköttetést teremthetünk általa, akár egy amerikai rádióssal is megismerkedhetünk. Vannak versenyek, amelyeknek lényege, hogy meghatározott frekvencián, meghatározott időn belül minél több kapcsolatot létesítsünk. Minden összeköttetésről, kapcsolatról naplót kell vezetnünk, ezeket a naplókat aztán összesítik, és értékelik az operátorok teljesítményét.
- Mindenki otthon, a saját készüléke mellett ülve, a rádióamatőröknek fenntartott frekvenciákon vesz részt a versenyeken - tette hozzá Kéki László, a rádiósklub egyik legaktívabb tagja. - Minden operátornak van hívójele, amelyből meg lehet állapítani, hogy milyen kapcsolatról van szó, hogy netán németországi, magyarországi, japán vagy esetleg indonéziai összeköttetést sikerült-e létrehozni. Az adai rádiósklub hívójele például az YU7ADY. Ezekről a kapcsolatokról aztán igazoló lapot, ún. QSL-lapot küldenek, amely bizonyítja, hogy milyen összeköttetések jöttek létre. Egy rádiós számára kihívás, hogy minél több országból kaphasson ilyen lapot.
- Hogyan lesz valakiből rádiós?
- Elsősorban ismeretség alapján, de annak idején az iskolában indítottak tanfolyamokat azok számára, akiket érdekelt az elektronika és a rádiózás --magyarázta Pétervári Attila. - Azóta is voltak már hasonló képzések, kisebb- nagyobb sikerrel, ahol a gyerekek hallhatnak a rádiózás fogalmáról, megismerkedhetnek a különféle készülékekkel, megtanulják kezelni a távírót, tehát alapfokú ismereteket szereznek a rádiózásról. Aztán pedig a sikeres vizsga után mindenki megkaphatja a saját hívójelét.
- Rádióamatőrnek lenni azonban felelősség is, az igazolvány megkövetel bizonyos viselkedési és illemszabályokat, hiszen nemcsak magát, hanem a klubját és az országát is képviseli -- mondta Gajó Béla. - A készülékek előtt azonban mindenki egyforma, ott nincsenek rangok, nem számít, hogy ki vagy és hova tartozol.
- A rádiósok között nincs háború, minden rádiós segítőkész -- tette hozzá Kéki László. - Volt már eset, hogy rádió segítségével szereztünk orvosságot, és a rádiót bármikor, bármilyen szükséghelyzetben, szélsőséges körülmények között is üzembe helyezhetjük, segítséget hívhatunk, kommunikálhatunk. Ezért a polgárok biztonsága érdekében a község is támogat bennünket.
- Mennyi időt követel ez a hobbi?
- Ez huszonnégy órás elfoglaltság, amelynek nincs anyagi haszna -- válaszolt Pétervári Attila. - A versenyek alkalmával akár negyvennyolc órát is a készülék mellett kell töltenünk. A legrövidebb versenyek is legalább hat óráig tartanak.
- A rádiózás mekkora befektetést igényel?
- Saját magunk is készíthetjük a készülékeket, antennákat, így nem kerül sokba, a gyári készülékek esetében is ki-ki a saját pénztárcájához mérten választhat --mondta Kéki László. - 2006 óta az adai klub is tagja a Szerbiai Rádióamatőr Szövetség országos csapatának, ezt azzal érdemeltük ki, hogy az adai rádiósklub már világviszonylatban is kiváló eredményeket ért el.
- Mely eredményekre a legbüszkébbek?
- A szigeteken általában nincs állandó rádió, csak előre bejelentett expedíciók alkalmával mennek oda rádiósok. Ezekre az expedíciókra, ezekre a kapcsolatokra ,,vadászunk'', mert csak meghatározott időpontban és csak meghatározott frekvencián lehet összeköttetést teremteni. A Sveti Nikola szigeti kapcsolatteremtésünkre vagyunk a legbüszkébbek, amelyre 1998-ban és 1999-ben került sor. Felpakoltuk a felszerelést és a szigeten felállítottuk az antennáinkat, ott a tíz nap alatt mintegy 6000 összeköttetést hoztunk létre. A sziget addig nem volt aktivizálva, vagyis addig rádiós kapcsolatot nem hoztak létre onnan - magyarázta Kéki László.
- A rádiósok gyakran találkozókat is szerveznek...
- Minden vasárnap délelőtt tíztől délig klubnapot tartunk, ilyenkor összejövünk, és mindenkit szívesen látunk az Ifjúsági Rekreációs Műszaki Központ épületében található klubhelyiségünkben - tette hozzá Makra Sándor.
- A rádiózás segít a nyelvtanulásban, segít leküzdeni a mikrofonlázat, fejleszti a kommunikációs készséget és természetesen új ismerősöket szerezhetünk általa -- folytatta Gajó Béla.
- Élnek-e a rádiósok az internet kínálta lehetőségekkel?
- Nem vagyunk az internet ellenségei, mi is egyre többet használjuk - nyilatkozta Pétervári Attila.
- Szerbiában harmadikként sikerült megcsinálnunk a linkkapuállomást, amit EchoLinknek neveznek és ami lehetővé teszi az analóg kommunikációt. Így az internetet összekötő állomásként felhasználva a világ bármely részét el tudjuk érni - folytatta Gajó Béla.
- A rádió segítségével kultúrákat, új embereket ismerhetünk meg. S jó érzés, hogy tudjuk, a hangunk hegyeken, tengereken, kontinenseken keresztül eljut valakihez, s válasz is érkezik rá. Ráadásul a rádiózás hobbi, életstílus, kikapcsolódás és egyúttal alkalom a tanulásra, a folyamatos ismeretszerzésre -fejezte be Gajó Béla.