Patyerek Csabát, a Vajdasági Magyar Képregény Társaság elnökét az ötödik alkalommal megrendezett eseményről kérdeztem.

– Egész a COVID-ig kell visszamenni, amikor valamilyen isteni sugallatra elkezdtünk képregényben gondolkodni, sok idővel rendelkezvén meg is tudtuk ezt valósítani, és végül elkészült egy füzetnyi tartalom. Amikor elkezdtük, akkor éreztük, hogy el kell mennünk valamilyen rendezvényre, ahol ezt meg tudjuk mutatni, esetleg el is tudjuk adni. Szegeden az egyik képregénybörzén voltunk, ahol annyira megtetszett a hangulat, hogy arra gondoltunk, mi lenne, ha mi is rendeznénk egy hasonlót, akár előadásokkal. Ezen felbátorodva arra az elhatározásra jutottunk, hogy kell nekünk egy vajdasági képregény-találkozó, hogy egy picit megpróbáljuk megmozgatni a vajdasági közeget, visszahozni azt a fajta hangulatot, amely régen itt uralkodott a képregényeknek köszönhetően, hiszen nagy hagyományuk volt. Ezt próbáljuk valahogy visszahozni, de nincs könnyű dolgunk. Számos digitális tartalom van, mely a papíralapú dolgokat háttérbe szorítja, de mi bízunk abban, hogy van egy igényes réteg, egy olyan közönség, amelynek fontos az, hogy érezze a nyomdafestéket, a papír minőségét, meglegyen a gyűjteménye, hogy ki tudja tenni a polcra, bármikor belelapozhasson, és ne csak a digitális ketyerén foglalkozzon vele. Mi ezt az utat választottuk, és azt gondolom, ha igény mutatkozik rá, akkor nagyon sokáig csinálni is fogjuk. Szerintem egy erős programot sikerült összeállítani, nagyon jó előadókat tudtunk elhívni, izgalmas témák lesznek, teljesen körbe fogjuk járni a képregényezést – mondta lapunknak Patyerek Csaba.

A rendezvényen jelen volt Simon István, a Pesti Könyv Kiadó ügyvezetője, akitől arról érdeklődtem, melyek a legnépszerűbb kiadványaik.

– A mangák népszerűek, utána az amerikai képregények következnek, azután minden más. Nekünk fő zászlóshajónk a Lucky Luke, emellett főleg európai és amerikai kiadványokkal foglalkozunk. Népszerű még a Blacksad, mely egy francia sorozat, aztán a Rick és Morty képregénysorozat. Az Asterixet nem mi adjuk ki, de abból is hoztunk példányokat. Az Alien képregényünk nagyon népszerű volt, illetve még a Saga és más kisebb sorozatok, szóval viszonylag nagy a repertoárunk – avatott be Simon István.

A börze során a már népszerű képregények mellett kevésbé ismerteket is megtekinthettek az érdeklődők, melyeket meg is tudtak vásárolni. Az egyik standnál botlottam bele a szombathelyi Tebeli Szabolcsba (művésznevén Brazil), aki előszeretettel rajzolta le a mit sem sejtő látogatókat, többek között engem is. Amikor észrevettem, min dolgozik, beszédbe elegyedtünk, és sokat mesélt hivatásáról.

– Egész életemben ezzel foglalkoztam, de profi, publikáló képregényesként úgy 2005 óta vagyok jelen ebben a világban. Azóta folyamatosan dolgozom, a Kittenberger sorozat talán a leghosszabb ideje készülő és a legnépszerűbb képregényem. Rengeteg dolog és művész inspirált az évek során, nagyon sok amerikai képregény jutott el hozzám gyermekkoromban. A történetmesélés jellemvonásai az amerikai és az európai képregények ötvözetéből születtek. Nagyon részletgazdagok az illusztrációim, sok karaktert mozgatok, sok háttér is van, és ezek alaposan ki vannak dolgozva. Szeretek leragadni az oldalaknál, ha alapos olvasást kíván minden egyes jelenet. Szeretem a nem hétköznapi elbeszéléseket, amikor nem magától értetődő, mi fog történni a következő képkockákon – avatott be Szabolcs. Később arról is mesélt, milyen technikával dolgozik, és mit üzen a kezdő képregényrajzolóknak. – Továbbra is azt tartom, hogy a papírnál és a ceruzánál nincs jobb, azok a leghozzáférhetőbbek, ha egy ötlete támad az embernek, de egy ponton túl elengedhetetlen lesz a digitális technika. Nagyon vegyes a stílus, melyet használok, kb. a kettő keveréke minden esetben. A kezdő alkotóknak azt üzenném, hogy ne gondolják túl az ötleteiket, amennyire lehet, sűrítsék össze, ha tudják, öt oldalban. Először derítsék ki, mekkora mennyiségű munkáról van szó, mi az, amit feltétlenül csinálni kell, írják össze a karaktereket, jeleneteket, mert amikor elkezdesz rajzolni, tök lelkes vagy, de másnap már nem annyira. Amikor eltelik egy hét, és nem haladtál előre, akkor már egy kicsit elégedetlen vagy magaddal. Ez a legnehezebb szerintem akkor, amikor valaki elkezdi. Időt kell hagyni, hogy az ötletek kiforrjanak, nem kell sietni – tanácsolta a művész.