A négy ábra négy jelenetet ábrázol. A szereplők: egy házaspár, egy csacsi és néhány bámészkodó, a véleményét soha véka alá nem rejtő ember. Lehet, hogy az olvasóink közül sokan ismerik is, de nem árt újra felidézni.

Az első képen a nő és a férfi a szamár hátán utazik, a szöveg pedig a következő: Szegény állat, mind a ketten felültek a hátára! Hát nem sajnálják? Ezeknek biztosan nincs szívük!

Második epizód: a férfi „szamaragol”, a nő gyalogol. A kommentár: Nézd már, milyen bunkó! Pöffeszkedik a szamár hátán, az a szegény asszony meg kutyagol utána.

Harmadik rajz: a nő ül a szamáron, a férfi megy mögöttük. Erre vajon mi lehet a megjegyzés? Mekkora papucs! A neje kényelmesen elhelyezkedett, ő meg lohol utána, mint egy kiskutya.

És végül mindketten gyalog poroszkálnak, kötőféken vezetik a jószágot. Akik látják, kinevetik őket: Mekkora idióták! Ahelyett, hogy felülnének a szamárra, vonszolják magukat mellette. Nem akarják esetleg a hátukra is venni, hogy még inkább megkíméljék?

Hogy mi a tanulság? Több is lehet. Az egyik: az embereknek mindig mindenről megvan a véleményük. Vagy: csinálhatsz bármit, mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszik. Esetleg: hiába töröd magad, egyeseknek semmi sem jó.

És ez valóban így van. Éljünk bárhol, történjen bármi jó körülöttünk, induljanak be pozitív változások, mindig akadnak elégedetlenkedők, akik dünnyögnek, morognak, leszólják az egészet, rosszkedvű kommentekkel árasztják el a közösségi tereket. Ha játszótér épül, ha iskolát újítanak fel, ha kerékpárutat létesítenek, ha… és sorolhatnám még tovább. Egyesek azonnal tudni vélik, hogy erre éppen nincs szükség, jobb lett volna azt a pénzt másra költeni, és különben is, akik közel vannak a tűzhöz, azok biztos ellopták legalább a felét.

Húsvét után vagyunk, megünnepeltük Jézus feltámadását, jókedvűen szemléljük a természet ébredését, arcunkat a melengető napsugarak felé fordítjuk. Itt az ideje, hogy a hiányosságok mellett a körülöttünk levő apró csodákat is észrevegyük. Én sem vagyok mindig optimista, sőt, rajtam is eluralkodik a világvége-hangulat, ennek ellenére egyre gyakrabban tapasztalom, hogy bosszantanak a kákán is csomót kereső emberek.