Szeretnénk több fiatalt bevonni a munkába, hogy továbbvigyék a Szenttamáshoz kapcsolódó eseményeknek a szervezését. Kívánom, hogy a Gion Nándor Emlékház intézményesítésével biztos alapra helyezzük működésünket és létünket — ezzel a jókívánsággal zárta a beszélgetést Németh Dezső, a szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ elnöke, akit nemrégiben Plakett elismeréssel tüntetett ki a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség.
* A járványhelyzet miatt a Gion Nándor Kulturális Központ számos rendezvénye elmaradt. Mit sikerült az online térben megvalósítani?
— Nagy terveink voltak, hiszen 2020-at, a jubileumok évét a közösségépítés folytatásának tűztük ki, tavaly kellett volna ugyanis megtartani a jubiláris XXV. Aranyciterát, a nyáron pedig, pontosabban augusztus 14-én megünnepelni, hogy tíz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját a Gion Nándor Emlékház. A koronavírus okozta helyzet sajnos felborította, ellehetetlenítette a tömeges rendezvények szervezését, ezért a tevékenységünket teljesen új dimenzióba, egyedi munkák megszervezésébe, a rendezvények lebonyolítását pedig az online térbe helyeztük át. Elmaradtak a megszokott eseményeink, februárban a Gion Nándor Napok műsorai, a március 15-ei ünnepség, a húsvéti és a karácsonyi vásár. Májusban az Aranycitera rendezvény sem a megszokott formájában folyt, nem tarthattuk meg a Gion Nándor Novellapályázat díjkiosztó ünnepségét, és ami a legjobban hiányzik, hogy elmaradtak a látogatók, a vendégek az emlékházból. Megszoktuk, hogy tavasszal megjelennek a diákbuszok, a kirándulók, és mi bemutatjuk az emlékházban a kiállítást, körbevezetjük a látogatókat a Gion-művek helyszínein, elsétálunk a Szívhez és a kálváriára, együtt megtekintjük Szenttamás más nevezetességeit is. Az online térben sikerült lebonyolítani az Aranyciterát, valamint a 2020. évi Gion Nándor Novella- és Műfordítói Pályázatot. A Gion Nándor Kulturális Központ tulajdonában két honlap is van, a www.szenttamas.rs hírportál, mely az egyetlen magyar nyelven tájékoztató médium Szenttamáson, a másik pedig a www.gionnandoremlekhaz.org, melyen a Gion Nándor Emlékházzal kapcsolatos eseményekről, történésekről olvashatnak az érdeklődők.
 Németh Dezső (Paraczky László felvétele) |
* Az Aranycitera az egyik legrégebbi rendezvényük, 1995-ben indult. Mely települések citerásai az állandó résztvevői a találkozónak? Az évek során miben változott ez a program?
— A jubileumi XXV. Aranyciterára a gyerekek Vajdaság-szerte készültek, mint minden évben, de a márciusi járványstop mindent leállított, és a kis citerások csak otthoni, egyéni tanulással tudtak gyakorolni, már akinek megvoltak a feltételei. A nyáron még bíztunk abban, hogy novemberben sikerül egy szép ünnepet létrehozni, de szeptemberben újra csak online térben lehetett gondolkozni. Így október elején közzétettük a felhívást, és november közepéig 15 műsorszámban neveztek be a versenyzők több vajdasági településről. Nemesmiliticsről, Bácsgyulafalváról, Tóthfaluból, Ludasról, Muzslyáról, Székelykevéről, Felsőhegyről és Zentáról jelentkeztek hang- és videofelvétellel az érdeklődők. Mindenki úgy csinálta, ahogy tudta, amire megvoltak a feltételek. Ennek ellenére tartalmas műsor állt össze. A program az évek folyamán nem változott, a verseny korcsoportokban folyik, így megvan az azonos korosztályok közötti megmérettetés lehetősége. Ami változott, az a minőség, mely évről évre javul. Vannak települések, ahol több időt fordítanak a citerazenére, és vannak, ahol kevesebbet, vagy nincs állandó oktató. Borsi Ferenccel beszélgettünk erről a problémáról is, és megállapítottuk, nagyon hiányzik egy központ, ahol időnként összegyűlnének az oktatók és a fiatal tehetségek, hiszen néhány napi intenzív munkával még jobb minőséget lehetne elérni. Ezen kellene dolgoznunk.
* A VMMSZ Plakett díjjal tüntette ki önt, az Aranycitera egyik megálmodóját. Ön szerint minek köszönhető a rendezvény hosszú élete?
— Az Aranyciterát több „összetevő” teszi egységessé. Az első helyen a gyermekciterások állnak, továbbá nagyon fontosak az oktatók, a felkészítő tanárok, akik megszerettetik a gyerekekkel a hangszert és a népzenét, megtanítják a citera használatát. Harmadik tényezőként mondhatnánk mindazokat, akik az oktatókat képezik, segítik, biztatják őket, tanácsot adnak, és itt kell megemlíteni a szervezőt is, aki ezeknek a gyerekeknek lehetőséget ad a tudásuk bemutatására. Az Aranycitera 1995-ben az akkor Szenttamáson megtartott Durindó és Gyöngyösbokréta kísérőrendezvényeként indult. Megálmodója valójában Zatkó Ibolya zenetanárnő volt, aki a citerásokat is oktatta, de Borsi Ferencet is megemlíteném, aki támogatta az ötletet. Én is akkor kapcsolódtam be ebbe a mozgalomba, és 2005-ig, a tanárnő haláláig segítettem a szervezést, támogatókat kerestem, háttértevékenységgel foglalkoztam, tehát ismertem a munkát, a rendezvényt. Amikor a tanárnő elhunyt, nem volt kérdés, hogy folytatni kell a munkáját. Folytattam, és mindig akadt segítségem. Voltak hullámvölgyek, amikor kevesebb fellépő jelentkezett, és volt egy időszak, amikor már azt gondoltam, hogy megszűnik, de hála Borsi Ferinek, Szabó Gabriellának, Micsik Bélának, Lele Józsefnek és Hévizi Istvánnak mindig sikerült folytatni. Az utolsó hat évben megvolt a húsz műsorszám, ami már színvonalat is hozott. Azt szoktuk mondani, hogy az Aranycitera és a Szólj, síp, szólj! a Durindó általános iskolája, hiszen innen kerülnek ki a későbbi népzenei szemle fellépői.
* Ön a szerzője Az Aranycitera huszonöt éve című monografikus kiadványnak. Beszélne róla?
— A jubileumi ünnepre készült el ez a könyv, mellyel az volt a célom, hogy összefoglaljam a huszonöt év rendezvényeit, fellépőit, az oktatókat, a műsorszámokat, a díjazást. Emléket akartam állítani a rendezvénynek, a fellépőknek és az oktatóknak, akik már nincsenek köztünk, és mindenkinek, aki ezt az eseményt éltette az elmúlt negyed évszázadban. E könyvbemutatónak is a jubileumi ünnepség részének kellett volna lennie.
* Ha már a könyveknél tartunk, akkor mondjuk el az olvasóknak, hogy milyen műveket sikerült megjelentetni és lefordítani 2020-ban.
— Az elmúlt évben igazán gazdag könyvterméssel büszkélkedhetünk: az első kiadvány a Gion Nándor Emlékház gondozásában, Celler Kiss Tamás szerkesztésében és Nagy Kornélia illusztrációival jelent meg a Forum Könyvkiadónál, Az állandósuló furulyahang címen, ez a 2019. évi Gion Nándor Novellapályázat antológiája. Szintén januárban hoztuk ki a nyomdából a 2019-ben Kovács Jolánka által szerb nyelvre lefordított, Zongora a fehér kastélyból című kötetet az újvidéki Prometej és a Gion Nándor Emlékház közös kiadásában. Így már teljessé és elérhetővé vált szerb nyelven is Gion Nándor ifjúságiregény-tetralógiája, a Kárókatonák még nem jöttek vissza, a Sortűz egy fekete bivalyért, az Angyali vigasság és a Zongora a fehér kastélyból című sorozat. Február végén hagyta el a nyomdát a Gion Nándor Kulturális Központ kiadásában dr. Horváth Futó Hargita Szenttamás: Gion Nándor írói világának „fővárosa” című könyve. December közepére készült el Kovács Jolánka fordításában a Testvérem, Joáb, az általam lefordított Kétéltűek a barlangban és a Postarablók című szerb fordításkötet. A sort az előbb említett Az Aranycitera huszonöt éve című monografikus kiadvány zárja. Ez összesen hét könyv. Igazán büszkék vagyunk erre a teljesítményre.
