A szakirodalom azt állítja, hogy a karikatúra olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait, vagy valamilyen jelenetet szándékosan túlzó módon, torzítva mutat be. Célja — az ártatlan szórakoztatáson kívül — lehet a kigúnyolás, fenyegetés, figyelmeztetés és a bírálat. Gyakran megbélyegzi az emberi gyarlóságokat, vagy valamilyen társadalmi, politikai jelenség sötét oldalát.
Az óbecsei Szivery Balázs autodidakta módon sajátította el a karikatúra fortélyait. Munkái nemcsak a helyi médiában jelentek meg, hanem romániai és amerikai lapokban is. Szívesen foglalkozik gyerekekkel. Az iskola dolgozói közösségével együttműködve szakcsoportot indított szep-tembertől, melynek fő célja a szórakozva tanulás és a tehetségkutatás.
— Kuszli Angéla magyartanárnő kért föl, hogy foglalkozzam a tanítványaival, s én ennek örömmel eleget tettem. Nagyon szeretek ugyanis gyerekekkel foglalkozni, szívesen átadom a tudásomat. Igyekszem megtanítani nekik a karikatúra elméleti ismereteit, fogalmait, illetve szemléltetni is azokat. A táblára pl. lerajzoltam egy klasszikus karikatúrát, ők pedig átmásolták. Mivel egy alkalom kevés ahhoz, hogy figyelemreméltó eredményeket érjünk el, ezért döntöttünk úgy, hogy az ismerkedést ősztől folytatjuk a Petőfi iskolában, vagyis szakkört szervezünk.
A karikatúra sajnos kihalófélben lévő műfajnak számít a mai világban, állítják a szakavatottak. Nagyon szeretném újjáéleszteni, megismertetni a gyerekekkel, a fiatalokkal, és természetesen minden érdeklődővel. Lehet, hogy épp az én tanítványaim egyikéből válik a jövő legjobb karikaturistája — mondta a foglalkozást vezető Szivery Balázs.
Az iskola igazgatója, Szűcs Budai Engelbert is szívesen megosztotta velünk ezzel kapcsolatos véleményét.
— Iskolánkban a diákjainkkal igyekezünk megismertetni az önkifejezésnek ezt a formáját. Magam is nagy élvezettel nézem Léphaft Pál és Szalai Attila karikatúráit. Egy más világot mutatnak be, egy olyan életteret, amelyben kacagunk azokon a dolgokon, amelyeken egyébként sírnánk. Gyermekeinknek is előnye származik abból, ha megérzik a kritikai kifejezésnek ezt a műfaját, hiszen az, aki nem tudja szóban kifejezni véleményét, megteheti rajzban.
A gyerekek is nagy örömmel nyilatkoztak arról, miért jelentkeztek a foglakozásra, mit tanultak meg.
A Petőfi Sándor iskolából az ötödikes Rajsli Dorottyát, Brasnyó Emesét, a harmadikos Varnyú Sárát, valamint a Zdravko Gložanski iskolából a szintén harmadikos Varró Olivért faggattam.
Sára szépen tud rajzolni, ezért jelentkezett a csoportba.
— Viccesen rajzoltuk le az állatokat — meséli elsőként Sára az élményeit —, emberi tulajdonságokat adtunk nekik. Az egyik rajzomon az alma és a kukac látható, s a párbeszédjüket is leírtam. Az almát zavarja két kukac: — Állj meg! — így a kukac. — Segítség! Mentsetek meg! — ordítja az alma. Az emberi arcot is tréfásan rajzoltuk le, nagy füllel, orral… Ez olyan muris volt!
Olivér úgy került a szakcsoportba, hogy az anyukája figyelmes lett a Facebookon a tanárnő felhívására, és kíváncsiságból eljött a foglalkozásokra.
— Én azért jelentkeztem, hogy a rajztudásomat fejlesszem — mondta Olivér —, vagyis hogy valami újat tanuljak. Emberi arcot rajzoltunk, oroszlánt… Tetszett, mert humorosan ábrázoltunk. Érdemes részt venni a foglalkozáson.
Dorottya is a Facebookon szerzett tudomást a tanfolyamról.
— Felkeltette az érdeklődésemet a felhívás, érdekesnek tartottam — közli Dorottya —, s látni akartam, miből is áll a karikatúrarajzolás. Jó, hogy eljöttem, mert megtanultam szép emberi fejeket rajzolni, meg humorosakat is. Meg paradicsomot is rajzoltam, benne egy bömbölő hernyóval…
Emese a barátnőjétől tudta meg, hogy mi készül.
— Dorottya szólt, hogy menjünk el karikatúrát rajzolni. Tetszett az ötlet. Most már nevetős emberfejet is tudok rajzolni. Valójában arról szól a karikatúrarajzolás, hogy mindig vicces, eltorzított vonású alakokat ábrázolunk. Ha valakinek nagy orra van, akkor annak még nagyobbat rajzolunk. Én is paradicsommal meg egy kakas megelevenítésével kezdtem — fejezte be a beszélgetést Emese.