Nem mondhatom, hogy belevetettem magam, vagy elmerültem Tusványos hangulatában, hiszen csak két nap jutott nekem a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborból Tusnádfürdőn. De azért megmártóztam az eseményt övező pezsgésben, zsongásban.
Hogy ez a rövid ott-tartózkodás mire volt elég, erre nehéz válaszolni, ha tudjuk, hogy az öt nap alatt 34 helyszínen több mint 500 program közül lehetett válogatni különféle témákban. Az idei rendezvény mottója a Jobb pályán volt, a panelbeszélgetések pedig négy fő témakört öleltek fel: az aktuális politikai folyamatok; a háború és béke kérdése; a gazdasági helyzet; valamint nagyobb hangsúlyt kaptak a zöldtémák, például a klímaváltozás, energiahatékonyság, zöldátállás. Emellett számos koncert várta az érdeklődőket, a nagyszínpad előtti teret pedig estéről estére sztárfellépők töltötték meg közönséggel.
Bevallom, néha úgy éreztem, én már egy kicsit öreg vagyok ehhez a fesztiválhoz, mert hiába tartom magam örökifjúnak és lélekben nagyon fiatalnak, ha a sajtóközpontban a legtöbb kolléga magázódva fordult hozzám. Itthon is volt, aki megkérdezte, miért én megyek Tusványosra — hát nincs a szerkesztőségben fiatal újságíró, akit elküldhetnék magam helyett?
Aztán részt vettem egy olyan koncerten, ahol a jelenlévők életkora a tizenöt évesektől a hetvenévesekig terjedt. És megfértek egymás mellett. Sőt, a jóval fiatalabbak is, akik édesapjuk nyakában ültek, és nyilván voltak az általam említett felső korhatárnál idősebbek is. A színpad előtt nyakukban piros alapon fehér pettyes kendővel, Rudán Joe- vagy Kalapács József-pólóban tinédzserek foglalták el a legjobb helyeket. Az öltözékükkel minden előadóra felkészültek, hiszen az est első részében Nagy Feró és zenésztársai uralták a teret, majd három rocklegenda következett, a már említettekhez Varga Miklós csatlakozott.
Mellettünk egy család bulizott. Anyuka szerényen és visszafogottan, a rocker apuka felszabadultabban, két tizenéves lányuk viszont mindent beleadott. Énekeltek, ugráltak, rázták a hajukat, és sikoltoztak. Az anyjuk néha hátranézett rájuk, elmosolyodott, majd visszafordult, és a maga stílusában élvezte tovább a produkciót. De eljöttek, együtt voltak, és sokáig emlegetik majd ezt a családi programot. Amely bizonyára sem az első, sem az utolsó volt részükről.
Nem csak ezért, de az ilyen emlékképekért is megérte ott lennem! Akár úgy is, hogy a két naphoz oda is, és vissza is szinte egy-egy napos utazás társult.
