A téli oratóriumra, mivel rendszerint a benti térben történik, kevesebben érkeznek, de a szervezők ezúttal is elégedettek voltak a létszámmal. Átlagosan mintegy 30 gyerek jött el, akik különféle műhelyekben alkottak, illetve labdajátékokkal szórakoztak, valamint a nagy, közös játékok sem maradtak el. Azokat egyébként is nagyon kedvelik, mert az a legvonzóbb bennük, hogy kicsik-nagyok együtt játszanak, kivétel nincs, mindannyian kiveszik részüket a mókás időtöltésből. Az esemény komolyabb részében — mivel vízkereszt napján kezdődött — a háromkirályokról tudhattak meg többet a résztvevők, Kalapis Sztoján atya mesélt a jelenlévőknek az ünnepről, a napkeleti bölcsekről.

Az oratórium előtt háromnapos animátorképzést tartottak, majd a megtanultakat a fiatalok élesben is kipróbálhatták a táborban, ahol alkalmuk volt együtt alkotni, játszani a náluknál fiatalabbakkal. A legfontosabb — mesélték az új animátorok —, hogy vigyázzanak egymásra, mindenkit tiszteletben tartsanak, és a visszahúzódóbbakat segítsék a mihamarabbi beilleszkedésben. Sőt, néha a kissé elkényeztetett gyerekeket is vissza kell zökkenteni a valóságba, tudatosítani bennük, hogy mindannyian egyformák, mindenki kiérdemli a tiszteletet, és közösen kell játszani, szórakozni, mert így szép az oratoristák élete. Emellett feladatuk ráirányítani a figyelmet azokra a fontos értékekre, amelyeket egyszer majd ők is továbbvisznek. Mint elmondták, maguk is abból merítettek legtöbbet, hogy visszaemlékeztek azokra a napokra, amikor még egészen kisgyermekként az első lépéseket tették az oratóriumokban, és a „nagyok” lettek a példaképeik. Mert a jóságot, a segítőkészséget, a támogatást, a bátorítást nem lehet elfelejteni.     

Azok az animátorok, akik már régebb óta vezetik az oratóriumokat, még nem szoktak teljesen össze a most csatlakozott társaikkal, de már érzik, jól kijönnek majd egymással a jövőben. Az viszont megállapítható, hogy ezek az összejövetelek mindenkivel jót tesznek, mert olyan jó látni, amikor egy-egy nagykamasz leül festegetni, rajzolgatni a négy-öt éves kis óvodással, aztán közösen örülnek a végeredménynek.

A gyerekek számára természetesen uzsonnáról is gondoskodnak, melynek elfogyasztása közösségben sokkal élvezetesebb, sőt, társaságban azt az ételt is jóízűen elfogyasztják, amelyet otthon talán meg sem ennének. Van alkalom teázgatásra is, az oratóriumi tea maga a csoda, olyan finomra tudják elkészíteni az animátorok.

Amit semmiképp sem lehet említés nélkül hagyni, hogy a gyerekek legjobban a labdajátékokat szeretik. Az első számú kedvenc a foci, habár a röplabdázásba is bele-belefognak. A lányok ugyanúgy beállnak a csapatba, mint a fiúk, együtt fociznak, és még az is előfordul, hogy ők bizonyulnak jobbnak. Kvízszerű játékokat is szerveznek, de ez kevésbé vonzó a gyerekeknek, inkább a mozgással járó tevékenységek kerülnek előtérbe. Miután mindenki beleizzad a játék hevébe, jöhet az egy kissé nyugisabb, pihentetőbb foglalkozás.

Az idei téli oratórium a számok tükrében azt mutatta, hogy a mintegy 30 gyerek mellett mindig volt több mint 10 animátor, és a teljes létszám napi szinten megközelítette az 50 főt.

Az animátorok egyébként a továbbiakban sem tétlenkedhetnek, mert időről időre újabb oratóriumokat szerveznek, és minden egyes összejövetelre fel kell készülniük, meg kell tervezniük a műhelyeket, a játékokat. Már a hónap végén, január 28-án lesz egy újabb találkozás, amikor Bosco Szent János halálának évfordulója alkalmából tartják meg a hagyományos Don Bosco-oratóriumot. Ez egy kis ünnep is egyúttal, hiszen a régi oratóriumok mintájára szórakozhatnak a fiatalok a muzslyai plébánia keretében. Említhetjük még a pattogatott kukoricás oratóriumot, ezt a húsvéti ünnepek idejére tervezik, de lesz tavaszi összejövetel is, hogy az akkori szünidőt is hasznosan, társaságban töltsék a fiatalok. Aztán a sor végén ott a nyári oratórium, mely többnapos, és igazi jó móka mindenki részére.

Az animátorok közül négyen januárban egy szlovéniai továbbképzésen vesznek részt, ahol tovább gyarapíthatják a tudásukat, a nyári szünidőben pedig a muzslyai animátorokat várják egy kis gyakorlatra Szlovéniába, hogy szintén az oratóriumokban segédkezzenek. A visszatérés után új tapasztalatokkal felvértezve vetik bele magukat itthon a munkába.