Tehetséges fiatalok találkozóját tartották meg augusztus utolsó napjaiban Horgoson. Olyan végzős középiskolások meséltek magukról a helyi művelődési ház színpadán Kozma Rita újságíró kérdéseire válaszolva, akikre méltán lehet büszke a szülőfalujuk. Őket mutatjuk be most.

Anikó, Gréta, Dominik, Petra, Márk és Klaudia 

Szél Gréta

Középiskolai tanulmányait a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban fejezte be angol szakon. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karára jelentkezett, angol nyelv és kultúra tanára, illetve magyartanár osztatlan szakra. Versei az Amit így is lehet nevezni című kötetben jelentek meg, mely egy antológia jelenlegi és volt kosztolányis diákok verseiből.

— Magamat a jövőben tanárként képzelem el, emellett az írást is folytatni akarom. Szeretném, ha saját verseskötetem is megjelenne. A legtöbb versemben a hontalansággal, a honvággyal, az identitáskereséssel foglalkozom. Már tizennyolc évesen elköltöztem otthonról, s azóta Magyarországon élek. Sem ott nem fogadnak be mint magyart, sem itt nem fogadnak el, mert nem vagyok szerb. Hogy segélykiáltás-e ez a néhány vers? Talán igen! Bár az az igazság, hogy ez egyre kevésbé zavar. A tanáraim is mondták már, ha van az embernek egy kis tájszólása, az nem hiba. Én is egyre jobban elfogadom magam. Majd meglátjuk, ha tanítok, lesznek-e problémák belőle. Nagyon szeretem a posztmodernt. Igazából a verseimbe sok mindent bele lehet képzelni, az a célom, hogy különböző hangulatban más-más olvasatuk legyen. Mindenki lássa bele azt, amit szeretne, és élje meg a verseimet a saját tapasztalatai, élményei szerint.

Calbert Anikó

Ő is a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban járt angol szakra, versei szintén a kosztolányisok versantológiájában olvashatóak. Tanulmányait az őszre Budapesten folytatja, a Balassi Intézet felsőoktatási előkészítő képzésén, azaz nulladik éven. Ott matematikát és informatikát tanul, mert majd építészmérnök szeretne lenni.

— Maguktól jönnek az ötletek, de szinte mindig lehetetlen helyzetekben, ezért szoktam általában mobilon írni a verseimet. Viszont az utóbbi időben próbálkozom azzal, hogy leülök egy papír elé, ceruzával jegyzetelek, és figyelem, abból mi sül ki. Ezek a verseim teljesen másak, mert ki kell találni a témákat, ami időbe telik, csakúgy mint a formázásuk. Amikor az utcán magától jön az ihlet, akkor csak bepötyögöm a telefonba, ami a fejemben van, és már majdnem tökéletes. Önismereti kérdések is gyakran felmerülnek bennem, az eltávolodás az emberektől, az élettől. Egy másik világban próbálom keresni a szépet. A legtöbb ember létrehoz a fejében egy tökéletes világot, ahová néha szeret elmenekülni. Hogy ott boldogabb vagyok-e, mint itt? Nem mondanám, ez számomra csak egy kikapcsolódás.

Szögi Klaudia

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója volt, októbertől pedig az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken folytatja a tanulmányait. A folyóiratokban való publikálás mellett neki is megjelentek a versei az Amit így is lehet nevezni című antológiában. Kevés az ideje, s ezért inkább versekbe tömöríti gondolatait, bár novellákat jobban szeret írni. 

— Megfogalmazódnak a fejemben a mondatok, majd folyamatosan formálódnak bennem azon ingerek hatására, amelyek érnek a nap folyamán. Általában nincsenek konkrét témák, melyek inspirálnak, múzsám sincs. Leginkább csak véletlenszerű ingerek érnek, és nem tudni előre, hogy azokból mi fog megszületni. Valójában nagyon szeretek képeket nézni, Instagramon is fotósokat meg fotómagazinokat követek. A portréknak és az analóg képeknek van hangulatuk, azokat próbálom megfogni az írásaimban. A célom az, hogy szépet mutassak az embereknek, mert tudom, hogy a szép dolgokat sokszor nehéz észrevenni magunk körül. Például új bútor van a szobámban, imádom nézegetni, szép fehér. Szerintem születni fog róla valami, mert nagyon boldog vagyok, egyébként pedig untam a régi, fekete szekrényeket. Valahol megjelenik majd az írásaimban, abban biztos vagyok.

Rác Petra

Szabadkán, a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolában tanult turisztikai technikusi szakon. Most teljesen más irányt vesz, az újvidéki Magyar Tanszékre iratkozott. Bimbózó érzelmek címmel jelent meg verseskötete tavaly nyáron, igaz, egyelőre még magánkiadásban.

— Én csak a szerelemről meg az érzésekről írok. Próbáltam már más témákat is feldolgozni, de nem nagyon jött az ihlet. A szerelem meg mindig megérinti az embert, és könnyen le tudom írni, hogy mit gondolok. A párom a múzsám. Megörökítem, amiket átélünk, meg elképzelek vele pillanatképeket. Üres a falu, szürke minden, nincs semmi izgalmas itt, minden hétköznapi, amiről írhatnék. Várom már, hogy Újvidékre mehessek, ahol pezseg az élet. Remélem, nyomot hagyok az emberekben az írásaimmal. Sok tervem van, és szeretném, ha majd egyszer úgy gondolnának rám, mint egy bátor személyre, aki olyan témájú könyveket, illetve verseket adott ki, amelyekről az emberek nem szeretnek beszélni, mert nem elfogadottak. Nem leszek új Ady vagy Petőfi, de én is el akarom érni azt, amit ők, hogy nagyon sokáig olvassák a verseimet. Ez az életcélom.

Császár Dominik

D. Kaiserer írói álnevén lett még tizenhét évesen Magyarország egyik legfiatalabb regényírója. Lépj — Tekints vissza című könyve 2019 végén jelent meg. A szegedi Kőrösy József Szakgimnáziumba járt. Az ősztől informatikát tanul. Frusztrálta, hogy fogalmazásaira mindig hármast kapott, közben osztálytársai büszkén dicsekedtek az ötösökkel, melyeket azokra a dolgozatokra kaptak, amelyeket ő írt meg helyettük. Tanára egyszer azt mondta neki, majd akkor kap ötöst, ha könyvet ad ki. Megírta, s megjelent a könyv.

— Igen, dacból született a regény, meg unalomból nagyrészt. Ha valamire azt mondják, hogy nem tudom megcsinálni, azt azért is megcsinálom. Szeretem bebizonyítani másoknak, hogy nincs igazuk. Sok szenvedés után befejeztem a regényt, s írtam az első kiadónak. Átküldött egy másikhoz, mellyel azonnal elkezdtem tárgyalni, s három-négy hónapos átolvasás, ellenőrzés után döntés született, hogy kiadja a könyvem, s ez meg is történt 2019 decemberében. Csak az a gond, hogy mivel nem vállaltam önrészt a kiadási költségekből, eléggé drága a regényem. 5000 forintért árulják, s ez az összeg mindenkinek fáj egy kicsit, ha a zsebbe kell nyúlni. Néha közlök rövidebb részleteket vagy mesélek történeteket a műből, mert szeretik hallgatni a sztorijaimat az emberek. Beillesztettem néhány rajzomat a könyvbe, mert sokkal szebben hangzik, hogy 102 oldalas, mint hogy 98. Meg szeretném filmesíteni a regényeimet, és szeretném a magyar filmipart feljebb hozni, de ehhez még kell legalább tizenöt-húsz év. Egyébként is jobban szeretem a hosszabb utat, amikor senki sem segít vagy tanít.

Varga Márk

Eddig a Szegedi SZC Gábor Dénes Szakgimnáziumában tanult, most pedig a Szegedi Tudományegyetem gazdaságinformatikusi szakára fog járni. Ő egy picit kilóg a sorból, nem szépirodalmi szövegeket ír, tizenkilenc évesen egy tankönyve jelent meg Linux alapok — vizsgafelkészítő címmel.

— Egy informatikával kapcsolatos szakkönyvet írtam. Feldolgoztam a tantárgyat, a kerettanterv szerint mentem végig a kérdéskörökön pontról pontra. Próbáltam diákbarát nyelven átadni a tudást, hogy minél könnyebben lehessen a könyvből tanulni. Nagyon erős motivációt adott a munkához, hogy az év végén le kellett vizsgáznom a tárgyból, de nem kaptam megfelelő felkészítést. Ezért autodidakta módon elkezdtem feldolgozni az anyagot. Később ezeket a jegyzeteket az osztálytársaimnak is megmutattam. Teljesen igaza volt az osztályfőnökömnek, aki azt mondta, ne a világhálón tegyem közzé, mert úgy nem lesz belőle pénz, én viszont rengeteg munkát és energiát fektettem bele. Így jött az ötlet, hogy könyvként adjuk ki. A két-három éves tervben benne van, hogy folytassam, a második kötetben gyakorlófeladatok lennének. Sajnos kevés az időm, a tanulás mellett szombatonként tanítok is Szegeden. Felnőtteknek oktatom a programozást és a hálózatokat.

A hat gólya hamarosan útra kel, és ez így is van rendjén. Szárnyaljanak a nagyvilágban, szerezzenek tudást és tapasztalatot, csak találjanak majd haza egy idő után Horgosra! Úgy, ahogy az igazi gólyák is visszatérnek a fészkükbe.