A téli időszak a legtöbb horgász rémálma. Befagynak a vizek, a halak zöme elvermel, és életfunkcióik is lassulnak. Nem vitás, a fagyos, havas téli hónapok sokaknak kedvét szegik. Az átlaghorgász számára az ilyenkor való horgászat inkább szenvedés, mint élmény. Így aztán kénytelen a jó meleg szobában maradni, és várni az Ő idejét.
A peremfutó orsó
A téli időszak a legtöbb horgász rémálma. Befagynak a vizek, a halak zöme elvermel, és életfunkcióik is lassulnak. Nem vitás, a fagyos, havas téli hónapok sokaknak kedvét szegik. Az átlaghorgász számára az ilyenkor való horgászat inkább szenvedés, mint élmény. Így aztán kénytelen a jó meleg szobában maradni, és várni az Ő idejét.
A horgászok nagy többsége ilyenkor elteszi a felszerelését. Ki így, ki úgy, van, aki még az etetőanyag-maradékot is az etetőkosárban hagyja, sajnos. A gondosabbja azonban kis „műhelyében” szedi szét, olajozza az orsó kényesebb részeit, lakkozza újra a botjai gyűrűinek rögzítő kötéseit...
A zord időszak tehát kitűnően alkalmas rá, hogy rendbe rakjuk a felszerelést, mert az szinte bizonyosan meghálálja a gondoskodást az új szezonban.
A horgászfelszerelés leginkább igénybe vett eleme a peremfutó orsó. Annak ellenére, hogy ezt a kis egyszerű gépet a technika újabb vívmányai már-már a műszaki csoda rangjára emelték, alapfunkciói nem változtak. Még mielőtt egyáltalán találkozik hallal, az orsót már számos fizikai, mechanikai terhelés érheti működés közben. Ha csak arra gondolunk, hogy egynapi pergetés alatt hány métert (esetleg kilométert) csévelődik le vagy fel, hányszor váltódik át a felkapókar, stb...
Mi történik orsónkkal, ha elmulasztjuk a rendszeres külső tisztítást és a legalább néhány évenkénti belső karbantartást? Orsónk belső szerkezetében felszaporodnak a levált, kopott fém- és a kívülről bejutó porszemcsék, aminek következtében a kenőanyag már csak koptat, azaz többet árt, mint használ.
Az első lépés az orsó külső felületének tisztítása. Hogy a makacsabb szennyeződésekkel (rászáradt etetőanyaggal, halnyálkával stb.) is könnyedén megbirkózhassunk, az orsót egy nedves ruhába célszerű betekernünk. Ettől egy idő után minden kosz fellazulhat. Hangsúlyozni kell, hogy az orsót semmiképpen sem szabad beáztatni vagy folyó víz alá tartani!
Ha végeztünk a külső tisztítással, és van elég „bátorságunk”, akkor nekiláthatunk az orsó szétszerelésének, belső tisztításának.
Az orsó szerkezetének megbontására csak kellő műszaki ismeretek birtokában vállalkozhatunk, de természetesen nem kell műszaki zseninek lennünk. Íme néhány hasznos tanács: az asztal, melyen dolgozni fogunk, legyen teljesen üres; a munkát nagy odafigyeléssel, lépésről lépésre végezzük; rakjunk sorba minden apró alkatrészt, mert úgy később sokkal könnyebben tudjuk megtalálni, mi hova való; nagy segítséget nyújthat az összes alkatrész ábrája, mely általában az orsó dobozának belső oldalán található, de ha nincs, akkor magunk is készíthetünk egy rajzot, illetve le is fényképezhetjük az eredeti állapotot.
(folytatjuk)
