home 2023. február 06., Dóra napja
A homoksivatag oázisa
Tóth Lívia
2022.06.13.
LXXVII. évf. 23. szám
A homoksivatag oázisa

Egyik kedvencem a Facebookon a Vajdaság és környékének turisztikai értékei elnevezésű oldal. Szívesen nézegetem, ki merre járt, milyen szépségeket, látnivalókat fedezett fel, és érdeklődve nyitom meg a feltöltött fényképeket is. Előfordult már, hogy mi is annak alapján keltünk útra, amit itt olvastunk egy-egy bejegyzésben. Legutóbb a Delibláti-homokpuszta egy kis, de annál érdekesebb és csodálatosabb, dimbes-dombos részét bemutató fotók láttán kaptunk kedvet a dél-bánáti kiránduláshoz.

Zagajička brda. Ez volt az úti célunk. Hiába kutattam a neten, nem igazán találtam meg a hely elnevezésének magyar megfelelőjét. Zagajica, esetleg Zagajicai-hegyek vagy inkább -dombok — ez volt az egyik lehetséges felvetésem, mert a közelben található egy Zagajica nevű helység. De mivel a kistelepülésnek — a Wikipédia szerint 2011-ben 500 lakosa volt — magyar neve is van, méghozzá a jól hangzó Fürjes, miért ne nevezhetnénk Fürjes-hegyeknek vagy -domboknak? Ha valakinek van más ötlete, vagy biztosabb információval bír ebben a témában, nyugodtan írja meg nekem.

Nagybecskereket vagy inkább Szécsányt elhagyva egyébként is olyan helységnevekre bukkantunk, amelyekről még nem igazán hallottam, pedig már elég sokfelé jártam Bánátországban. Íme néhány: Kevedobra (Dobrica), Ilonc (Ilandža), Keviszőlős (Seleuš), Temesmiklós (Nikolinci) és a kedvencem, Homokszil (Uljma).

Zentától már legalább háromórányi autózásra voltunk, a Versec vagy inkább Izbistye (Izbište) közelében lévő szélerőműtelepet már csak a méreteiből adódóan sem volt nehéz megtalálni, de a lekanyarodásra való földút meglelése annál nagyobb talányt okozott. A már említett közösségi oldalon ugyan elolvastam, hogy a szélturbinák melletti betonútról kell lefordulni a dűlőútra, ám kezdetben valamiért nem jöttünk rá, hogy ezen valójában a Fejértelepre (Šušara) vezető betonsávot kell érteni.

De ne szaporítsam tovább a szót, hiszen végül ott voltak előttünk a fotókon már látott hullámzó, zöld dombok. A homoksivatag oázisa — ahogyan több leírásban is nevezik. Nagyon különleges vagy inkább varázslatos, ahogy egyszerre előbukkan a semmiből. Az egyik pillanatban még a szántóföldek között gyalogolunk a porban, majd egy magaslatról lenézünk, és elénk tárul a csoda.

Keletkezésüket az ezen a vidéken állandóan fújó széllel magyarázzák, melynek hatására a homokdűnék kisebb-nagyobb dombokká formálódtak. Idővel vékony földréteg alakult ki rajtuk, mely már a növények — a fák és a sztyeppére jellemző más vegetáció — számára is megfelelő táptalaj volt. Sokak szerint ilyenkor a legszebbek, amikor a zöld minden árnyalatát magukra öltik, míg mások az őszi hónapok színkavalkádjára esküsznek. Abban viszont a többség egyetért, hogy nyáron az igazi sivatagi hőmérséklet miatt inkább kerülni ajánlatos ezt a tájat.

A dombok között — úgy döntöttem, mégsem nevezem hegynek, esetleg csak hegyecskének, hiszen a legmagasabb pontja 256 méter — kellemes sétát tehetünk a keskeny, kanyargós, hol lefelé, hol felfelé tartó ösvényen. A legtöbben a „csúcson” álló antenna és az obeliszkre vagy piramisra emlékeztető oszlop felé indulnak. Sok leírásban emlékműnek nevezik, pedig ez nem más, mint egy topográfiai torony — egyik ikertestvére, a Vajdaságban még megmaradt néhány közül, éppen Zenta községben, Kevi település közelében található. Fentről a Dunára és a Verseci-hegységre nyílik kilátás, az utóbbit a tetején található várról azonosíthatjuk be.

Az ismertetőkben, főleg az út rossz minőségére hivatkozva, nem ajánlják, hogy a dombokat autóval közelítsük meg, de akinek magas gépjárműve van, és nem félti különösebben, nyugodtan megpróbálhatja. Ha erre vállalkozunk, akkor az egyik lehetőség, hogy Fejértelep előtt fordulunk rá a dűlőútra — tábla jelzi, hol tegyük ezt meg —, és onnan viszonylag zökkenőmentesen jutunk el egészen a csúcson lévő toronyig. Közben vessünk egy-egy pillantást az alant elterülő szélerőműparkra is. Szóba elegyedtünk egy fiatal, belgrádi házaspárral, mely két kisgyermekkel túrázott, ők mesélték, hogy közelebb mentek a turbinákhoz, és hallgatták a zúgásukat, melyet már-már muzsikaként éltek meg.

Ha a kirándulás végén még van erőnk, illetve pihenni szeretnénk egy kicsit, látogassuk meg Fejértelepen a Marietta (Marijeta) kastélyt, mely egyúttal szálláshely is. Az objektum, mely új építésű ugyan, az utcáról nézve a régi parasztházakat idézi. A hangulatos teraszán vagy a hatalmas udvarba kirakott asztaloknál kávézhatunk, ha pedig esetleg megéheztünk, ebédelhetünk is. A stílusáról, berendezéséről tudni kell, hogy érdekesen keverednek benne a különböző kultúrák, hiszen a tulajdonosai több évtizedet töltöttek Ázsiában. Kelet csillaga Bánát egén — olvasható a hivatalos oldalukon.

És ha már Fejértelepen járunk, nézzük meg a falu egyéb nevezetességeit is, például a híres szélkereket. 

Elmondanám még, hogy ezúttal lapunk címoldala is a Delibláti-homokpusztához kapcsolódik. Csipe Tímea fotóján a védett keleti bazsarózsa látható.

Fényképezte: Tóth Lívia

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Kapcsolódó cikkek
Ha szerda, akkor Hét Nap!
Ha szerda, akkor Hét Nap!
Hét Nap
2022.06.07.
LXXVII. évf. 23. szám
E heti, 23. számunk tartalmából kiemeljük:
Bővebben
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..