Éles látásával mindent érzékel, semmi sem kerüli el a figyelmét, ami az erdőben történik. Látása, hallása és testfelépítése mind hozzájárul sikeres vadászatához. Latin neve Lynx lynx, szó szerint éles látást jelent. A hiúz minden olyan fegyverrel fel van szerelve, amely egy tökéletes ragadozót jellemez. Testfelépítése lehetővé teszi, hogy a mély hóban se süllyedjen el — mintha hótalpakon közlekedne. Robusztus lábaival akár háromméteres ugrásokra is képes, így vastag hótakaróból is elérheti a menekülő őzet, mely ilyenkor jelentős hátrányban van. A hiúznak több alfaja ismert. A legnagyobb és talán a legszebb az eurázsiai, de a kanadai, az ibériai (spanyol) és a mexikói vörös hiúz is lenyűgöző teremtmény. Mindegyik plüssállatnak tűnik, de valójában mind ádáz ragadozó.

Fő előfordulási helyei Alaszka és Skandinávia északi erdőségei, valamint Szibéria hatalmas vadonja. Előfordul a Balkánon, az Ibériai-félszigeten és a Kárpátokban is, bár ezekben a térségekben jóval kisebb egyedszámban. A hiúz testmagassága 50—70 cm, testhossza 80—130 cm, farka rövid, 15—25 cm-es, végén jellegzetes, fekete bojt található. Testtömege 18—22 kg, és akár tizennyolc évig is élhet a vadonban. Európa számos országából eltűnt vagy kipusztult a mértéktelen vadászat és élőhelyeinek elvesztése miatt. Prémje rendkívül keresett volt, pöttyös mintázata miatt igazi ritkaságnak számított. A szakemberek azonban nem adták fel, hosszas előkészítés után több országban megkezdődött a visszatelepítési program, mely lassan, de biztatóan halad. A természet egyensúlya csak nagy odafigyeléssel és kitartással állítható helyre.

A hiúz étrendje változatos, de bizonyos területeken szinte kizárólag nyúllal táplálkozik. Gyakran nevezik az erdők szellemének, és nem véletlenül. Vadászat közben hangtalanul, szinte láthatatlanul lopakodik. Fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában, mivel ragadozóként szabályozza a szarvas- és az őzpopulációt, ezzel közvetve az erdei növényzet megújulását is segíti. Pamacsos lába egyenletesen osztja el testsúlyát, így nem süllyed el a hóban, ellentétben a farkassal vagy a nagymacskákkal. E tulajdonságát talán csak a rozsomák múlja felül. A hiúz előre tekintő szemei lehetővé teszik a térbeli látást, ami vadászat közben hatalmas előny. Hallása szintén kiváló, füle tetején a kis szőrpamacs radarhoz hasonlóan segít bemérni a prédát. Többnyire éjszaka aktív, de ha éhes, nappal is vadászik. Napközben eldugott helyeken pihen, éjszaka pedig akár 20 kilométert is megtehet zsákmány után kutatva. A nőstény másfél—két évesen válik ivaréretté, és általában négy kölyköt hoz a világra, melyeket jól elrejt a kíváncsi szemek elől. A hiúz magányosan él, rejtőzködve járja az erdőt, ezért már az is ritka szerencse, ha valaki megpillanthatja. Jelenléte a természetes egyensúly jele. Bár több országban kipusztult, sok helyen folyik a visszatelepítése.

A tápláléklánc csúcsán álló ragadozóként a beteg egyedek eltávolításával hozzájárul az egészséges vadállomány fenntartásához, így a hiúz az erdő egészségének egyik legjobb mutatója. Egyes országokban vadászható, de többnyire fokozottan védett, eszmei értéke akár 4000 euró is lehet. Hazánkban a hiúz nem vadászható, és a törvény állandó védelemben részesíti. Tudósok szerint az őskorban még a Brit-szigeteken is honos volt, ám már a kőkorszakban kiirtották, mivel az emberek vetélytársat láttak benne. Románia nemzeti állata. Ez a páratlan intelligenciájú, sokoldalú ragadozó a rókakölyköktől és a vadmalacoktól kezdve az őzeken, rágcsálókon át a madarakig számos zsákmányt ejt, egy igazi predátor, mégsem borítja fel az erdő ökoszisztémáját.