„Csodálkozol a kokainistán
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán —
s megérted!”
(Kosztolányi Dezső)

A világ 1988 óta tartja nyilván június 26-át a kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napjaként. Vajon hogyan jutottunk el idáig? Mik lehetnek a függőségek valódi okai?

Napjainkban új kulcsszavak váltak divatossá: globalizáció, fogyasztói társadalom, felzárkózás, lépéstartás, személyes hatékonyság. Első helyre került a gazdasági növekedés, az anyagi jólét, ami alapjaiban rengette meg a világot, kerítette hatalmába tudatosan vagy tudattalanul szemléletmódunkat, nyelvezetünket, gondolkodásunkat, viselkedésünket. A „szép új világban”, ahol a teljesítmény, a fogyasztás és a haszon válik jellemzővé, elvész az egyén egyedisége, szubjektivitása: egyformák, egyenlőek vagyunk. Mindenki élvezze azt a sok márkás dolgot, amelyet kínálnak neki: egészséges, stresszmentes életet, wellnesst, kólát, utazást, sportot. A másik narratíva arra buzdít, törekedj a felemelkedésre, teremtsd meg önmagad, légy független, légy valaki, szerezz javakat, válj sikeressé. Mottó: „Amit megszereztem, azon át lehetek valaki.” A média folyamatosan azt sugallja, hogy törekedj a hedonizmusra: „Legyen neked jó, mert megérdemled, egyél, igyál, bármi módon élvezd az életet.”  Ha az evés-ivás nem elégít ki, akár gyorsabban is elérheted a bódulatot, alkohollal, drogokkal. Megszűnik az egyén kivárási képessége, mert „most azonnal” ki akarja elégíteni vágyait, úgy érzi, folyamatosan belső hiánytól szenved, mindig hiányzik valami, folytonosan veszít valamit vagy valakit.

Napjainkban számtalan függőség létezik: a cukorfüggéstől a pornón át a telefonfüggőségig

Konrad Lorenz így látja: „Minden érzelem és indulat eltűnik az elpuhulás, a technológia és farmakológia előrehaladása következtében. Ez növekvő intoleranciát okoz bármely, a legcsekélyebb kellemetlenséget okozó dologgal szemben is. Így eltűnik az embernek az a képessége, hogy átélje azokat az örömöket, amelyek csak keserves erőfeszítéssel, akadályokat leküzdve érhetők el.” A hedonista, szekularizált népesség már az élet továbbadásából is igyekszik kivonni magát, hiszen ebben a környezetben mind gyakoribb a gyermekáldás elutasítása is. Pedig ahogy megtörténik az anyagi javakra való beállítódás, fokozatosan megszűnik életöröm, boldogság érzése is, mert az elért kényelmi színvonalhoz könnyen és gyorsan hozzá lehet szokni, rövidesen megszűnik a megelégedés érzése, diszkomforthangulat alakul ki, ami arra sarkallja az egyént, hogy újabb és újabb jó hangulati és élvezeti forrásokat keressen. Közben bizonyított tény, hogy a megelégedett emberek boldogságát a jó egészség, a jó család, a barátok, a célok elérése, az Istennel való viszony adják. A jövedelemmel való elégedettség az értékek legvégén van.

Amióta az értékek helyét a mértéktelen fogyasztás, az élvezetek vették át, mind jobban terjed az elmagányosodás, a közösségek, családok szétesése. Az élvezetek öncélú hajszolása megfosztja az embert a szabadságától, az értelmes és boldog élet lehetőségétől. Mind több jel mutat arra, hogy így nem lehet élhető világot élni és építeni. Sokan vannak, akik szerint Istenben lenne a megoldás, míg mások úgy hiszik, hogy a felvilágosodott embereknek maguknak kell megtalálniuk a kiutat. Már a XIX. században Nietzsche azt hirdette, hogy „Isten halott”, Istenre mint fogalomra nincs szükség, sőt, Isten aktualitását vesztette, mivel az ember eljutott arra a fejlődési szintre, hogy képes legyen magától is egy mélyebb és kielégítőbb erkölcsi rend létrehozására. Igaz volna? Vajon mennyire törte meg a ma emberét a megingott keresztény értékrend (Isten — haza — család), ami megrendítette az isteni parancsok követését, a nemzeti értékek tiszteletben tartását, a család, a gyermekek jövőjét szolgáló cselekvést? Akik nem hisznek Istenben, letaszítják őt képzeletbeli trónjáról, helyébe az aranyborjút és önmagukat ültetik, és inkább az élvezeteket választják: az internetet, kuruzslókat, horoszkópot, fitneszt stb. Az ember gondolkodását, magatartását a hit és az erkölcsi szabályok vezérlik. Az istentagadás elvette a hit minden biztonságát, a békességet, a megbocsátás reményét. Egyszersmind a jelenben válság van, melyet az összeroppant emberi szívek és lelkek válsága okozott. Erre mondja Camus: „Aki egyedül van, Isten nélkül és parancsoló nélkül, borzalmas annak a mindennapok súlya.” A Biblia szerint az emberiséget megrontotta a bűn, a világot sújtó égető problémák végső soron a bűn következményei. Isten létezésének megkérdőjelezése azért rendkívül fontos, mert azt mutatja, hogy nem vesszük figyelembe a bűnt, és ezzel a világ problémáinak gyökerét nem vesszük figyelembe.

Nagy a baj akkor, amikor Istent letaszítják képzelt trónjáról, és helyébe az aranyborjút ültetik

A változó világ magával hozta a család leértékelődését, pedig a család a társadalom szervezetének alapegysége. Az pedig ismert, ha az alapegységek, a sejtek tönkremennek, az egész szervezet elpusztul. Kijelenthető, a család és a társadalom egészsége kölcsönösen feltételezi egymást: a jó társadalom csak tiszta, jó családokból épülhet fel, semmiképp nem elszigetelt és gyökértelen elemekből. A gyerekek kizárólag a jó családban tanulhatják meg a jót, a szeretetet és az (ős)bizalmat, mégpedig a szülők értékrendje, hagyományai, szokásai és magatartása alapján történik a szocializáció. A gyermek a családi mintát tartja követendőnek, ha ez a minta torz, azt viszi tovább.

A liberalizmus, istentagadás, individualizmus leértékelte a házasság, a család szerepét, ami magával hozta ezeknek az intézményeknek a válságát, erkölcsi hanyatláshoz vezetett. Pedig a jól működő család a feltétele az ősbizalom kialakulásának. Az ősbizalommal bíró ember képes hosszú távú kapcsolatokra, mer nyitottan, bizalommal fordulni mások felé, mer tervezni hosszú távra, képes megbirkózni a nehézségekkel, képes tartós, teherbíró párkapcsolatokra, barátságra. A jól működő családban megvan az anya és a gyermek között a zavartalan kapcsolat, főleg a születés utáni három évben, amikor az újszülöttnek a legnagyobb szüksége van a melegségre, törődésre, szeretetre. Ebben az életkorban fejlődik ki az agyban az a régió, amelynek a kialakulását a testi érintés rendkívüli mértékben fokozza, gazdagítja, és az oxitocin neuropeptid felszabadulásával jár. Ennek a hormonnak a képződése a későbbiekben is megmarad, és minden, bizalommal teli testi érintés, kapcsolati egyensúly, érintkezés oxitocin felszabadulásával jár, ami magában is szorongásoldó hatású. A törődés, a gondoskodás, a szerető és tartalmas emberi interakciók az agyban opioid drogokhoz hasonló ingerületátvivő anyagok kiválasztását is serkentik. Hogy ez mennyire fontos, álljon itt egy drogfüggő kijelentése: „Amikor először heroinoztam, olyan volt, mint egy meleg, puha ölelés.”

A jól működő család megrendülése, a nem megfelelő kapcsolat a szülőkkel, rokonsággal kihat valamennyi önkárosító magatartásformára (alkohol, drog, dohányzás, szerencsejáték-függőség stb.), mely különösen terjedőben van a fiatalok között. A szenvedélybetegségek mindig a boldogtalanságból erednek, akkor is, ha a boldogtalanságérzés teljesen rejtett. Ez olyan lelki érzés, amely fájdalommal jár, így a fő kérdés nem az, hogy miért vagyok függő, hanem hogy honnan ered a fájdalom, véli Máté Gábor függőségek kutatásával és kezelésével foglalkozó orvos.