* A Települési Értéktár alapító tagja és aktív résztvevője, helytörténeti gyűjtése felbecsülhetetlen. Munkássága, a társadalomban vállalt tevékeny szerepe számunkra igazi kincs, ezért megbecsülésünk jeleként javasoljuk őt a díjra — olvasható a felterjesztési ajánlásban. Hogyan érintette az elismerés?

— Meglepődtem, és nagyon jó érzés, hogy elismerik a munkám. Sosem készítettem számadást arról, mennyire vagyok aktív. A díjat az alkotói munkámért kaptam, de valószínűleg a faluban végzett szerteágazó tevékenységemnek is nagy szerepe volt ebben. A felkéréseket soha nem utasítottam vissza, a feladatot sosem én kerestem, mindig az talált meg engem. A díj átvétele után is folytatom a munkát, ezzel még nem zárom le alkotói tevékenységemet. Másnap már egy új nap kezdődött, újabb munkával, kihívásokkal.

Besnyi Károly felvétele

* Legújabb kötete, A Fehérre meszelt élet — Pacséri szállások a XIX. és a XX. században című könyv a közelmúltban hagyta el a nyomdát. A magyar—szerb kiadvány egy mára már eltűnt időszaknak állít emléket.

— Pacsér korábbi tanácselnökének, Szombathy Zoltánnak a felkérésére — akinek édesapja sokat mesélt a szállásokról — kezdtem el a témában kutatni. Több, egykor tanyán élt embert és azok leszármazottait kerestem fel, akik szívesen meséltek azokról az időkről. Elmondásaikat lejegyeztem, és rengeteg érdekességre bukkantam. Sok információt szereztem a szállások kialakulásáról, hogy milyen épületekben éltek ezek az emberek, mit termeltek, ki építette a szállást, miből készült, milyen jószágokat tartottak. Megtudtam, hogy a szállás építése a kút fúrásával kezdődik, hiszen az élethez és a szállás felépítéséhez is víz kell. Összesen 318 pacséri szállásról sikerült adatokat gyűjtenem, 73-ról közelebbi információkhoz is jutottam. A könyvben szó van az I. és a II. világháborúról, a második világégést követő államosításról, a kollektivizálásról. A könyv mellé a falu határáról egy, az újratagosítás, azaz kommasszáció előttről származó, öt darabra felosztott térképet is mellékeltem, melyen 144 szállás helyszínét sikerült beazonosítani. A legtöbb szállástulajdonosnak Pacséron is volt egy háza, az idősek beköltöztek a faluba, míg a fiatalok a tanyán dolgoztak tovább. A település körül ma már csak három szállás létezik, ebből kettő úgynevezett hobbiszállás, állandó jelleggel csak egyben élnek. Az idős emberek elbeszélése mellett a Szabadkai Levéltárban is végeztem kutatásokat. Összegeztem a levéltári adatokat az emberek elbeszéléseivel, és megszületett a kétnyelvű kiadvány. Ez az egyetlen könyvem Pacsérról, a többi Bácskossuthfalváról szól.

* Eddig hány könyve jelent meg?

— Tizenegy, ötnek társszerzője vagyok, hat pedig önálló kötet. A méhészet történetéről szóló könyvem Bácskossuthfalva, Pacsér, Felsőroglatica, Krivaja és Cserepes méhészeit öleli fel. A sportról írt kötetem a legterjedelmesebb, hiszen a 400 oldal több mint 40 sportágat ölel fel, 270 fotóval illusztrálva. Az adatgyűjtés során 27 000 újságot néztem át. A moravici gyerekjátékokat tartalmazó könyvben a mondókákkal együtt több mint 500 gyerekjáték szerepel, közöttük a babacsörgő libagégéből és a krumplipuska. A többi közt feldolgoztam az I. világháború bácskossuthfalvi vonatkozásait és a Kossuth-szobor történetét is.

* Hogyan lett önből helytörténész?

— Rendszeresen vásároltam a Bácsországot. Egyszer Szabó József, a Magyar Szó egykori lektora eljött a topolyai aranyművesüzletembe, és azt mondta: Topolyán tizenketten veszik a Bácsországot, ebből tizenegyet ismerek, és állítólag ön az, akit még nem. Megkért, hogy ne csak képeslapokat gyűjtsek, hanem írjak is, ő a szövegeimből könyvet készít. Már tagja voltam a Monográfia Helytörténeti Egyesületnek, és úgy döntöttem, az írással is megpróbálkozom. Könyveimre úgy tekintek, mintha a saját gyerekeim volnának. Amikor elkezdem a munkát, akkor se nem látok, se nem hallok, éjjel-nappal az jár az eszemben. A helytörténeti munkára rengeteg időt fordítok, de nem esik nehezemre, mert nagyon szeretem. A könyvekért külön juttatást, szerzői jogdíjat nem kapunk.

* Hogyan kell elképzelni a munkafolyamatot, amíg az adathalmazból könyv születik?

— Több dobozban tárolom az adatokat, innen választom ki, mi kerüljön be a könyvbe. Viszonylag nehezen fogalmazok, mindig az időrendi sorrendet követem, a szövegeimet többször átolvasom, gyakran két-három alkalommal átírom. Próbálom olvasóbaráttá tenni, egy-egy érdekes sztorit beleszőni, de azért tudni kell, hogy a monográfia nem szórakoztató olvasmány, sokkal inkább adathalmaz. A ’60-as években nem voltak bekerítve a sportpályák. Az egyik focimeccsen az ellenfél kicselezte a kapust, a labda a hálóba tartott, amikor az egyik hazai néző belépett a játéktérre, és kirúgta a pettyest a mezőnybe. Több hasonló történet is található a sportról szóló kiadványomban. Igyekszem, hogy minél több fotó kerüljön bele a könyvekbe, ma már nem elég kizárólag a szöveg.

* A ballagó diákoknak már húsz éve helytörténeti könyvet ajándékoznak. Miért tartják ezt fontosnak?

— Аrra törekszünk, hogy minél több kötet a faluban maradjon. Nem baj, ha a végzős ilyen fiatalon még nem olvassa el, de ott lesz a szobájában, évek múlva bármikor előveheti, és ez egy emlék is számára. Ahogy idősödnek a fiatalok, egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a helytörténet iránt. Többen a diplomamunkájukhoz használták fel a könyveimet, ami szintén jó érzéssel tölt el.

* Min dolgozik jelenleg, mikor várható egy újabb helytörténeti könyv?

— Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bácskossuthfalvi vonatkozásairól szóló könyvvel kapcsolatban az adatgyűjtésnél tartok. A Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület évkönyveiben már írtam erről, de a teljes kép még nem állt össze. A bácskossuthfalvi Önkéntes Tűzoltó Egyesület történetét írom, nagyon jól állok vele, talán még az idén nyomdába kerül. Besnyi Károllyal egy képeslapgyűjtemény kiadásán dolgozunk, melynek a Fénnyel írott történelem címet adtuk.