Ludason kisebb-nagyobb megszakításokkal 1997 augusztusa óta tarthatnak helyi újságot a kezükben a lakosok. Huszonkilenc évvel ezelőtt jelent meg A Ludasi Helyiközösség Hírmondója című lap, melyet az akkor nagy népszerűségnek örvendő teleházban szerkesztettek. A lap megszűnése után néhány évig helyi újság nélkül maradtak a ludasiak, majd 2001-ben napvilágot látott a Ludasi Hírharang, mely 2003-ig kínált olvasnivalót a helyiek számára. Ekkor már egyre több otthonban megjelentek a számítógépek, a teleházak pedig, melyek keretében készítették és nyomtatták az újságot, bezártak. Négy év szünet után, 2007-ben újjáéledt a Ludasi Hírharang, mely azóta is megszakítás nélkül számol be a település életéről. Az idei száma várhatóan december folyamán kerül az olvasók elé.

A Ludasi Hírharang minden helyi családba eljut (a szerző felvétele)

– A 2007. júniusi helyi közösségi választás után kerültem be a falu vezetőségébe, és Aladics Tibor elnök javasolta, hogy próbáljuk meg újraindítani, rendszeresen megjelentetni a lapot. A választás előtt már megjelent egy tematikus, politikával foglalkozó szám, majd a következőt 2007 karácsonyára adtuk ki. Ebben már különböző témák – versek, a Ludas Matyi ME és a helyi közösség hírei, karácsonnyal kapcsolatos írások, miserend, egészségügy és életmód – szerepeltek. Aladics Tibor megmutatta, hogyan kell számítógépen tördelni az újságot, és egyéb hasznos tanácsokkal is ellátott. Nagy lendülettel fogtam munkához, elvégeztem a Pro Média vajdasági magyar újságíró-iskolát, és egyre jobban kezdett érdekelni ez a hivatás. A Hírharang kezdetben kéthavonta jelent meg. Nagyon szerettem volna magam mellé egy csapatot, mert szeretek közösségben dolgozni, de idővel egyre kevesebben és egyre ritkábban írtak a lapba. Végül mindent magamra vállaltam: felkerestem az embereket, beszélgettem velük, majd elkészítettem és betördeltem az írásokat. A magyar nyelv és az írás szeretete Bajai Ilona tanárnőtől származik, aki magyar nyelvet tanított a palicsi általános iskolában. Az alapokat tőle kaptam, ezért alakulhatott ki bennem egyfajta igényesség, hiszen írásaimat többször is elolvasom, és van bátorságom írni. Az egyik oka annak, hogy nem sikerült szerkesztőbizottságot alakítanom, az az, hogy nagyon nehéz az embereket rávenni az írásra. Nincs elég bátorságuk ahhoz, hogy egy-egy cikk végén ott szerepeljen a nevük, hiszen ez bizonyos felelősség – mondta Vásárhelyi Teréz, a Ludasi Hírharang szerkesztője, valamint a lapot kiadó Ludas Matyi Művelődési Egyesület elnöke. Hozzátette, hogy a Szekeres László Alapítvány által a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től tíz éven át részesültek támogatásban, az utóbbi hat évben azonban – amióta a pályázatokat Budapesten bírálják el – támogatás nélkül maradtak, így számukra a Magyar Nemzeti Tanács támogatása az egyetlen forrás.

Vásárhelyi Teréz (a szerző felvétele)

A kezdetben kéthavonta, majd félévente, egy ideje pedig évente megjelenő, 24 oldalas, 400 példányban nyomtatott Hírharangban az olvasók mindent megtalálnak, ami Ludassal és az ott élő emberekkel kapcsolatos.

– A lapban helyet kapnak a falu eseményei, a gyerekek rajzai, az újszülöttek, a jubileumot ünneplő házaspárok és a diplomát szerzett fiatalok fotói, de a helyi közösség, az egyház, a nyugdíjas-egyesület és a faluban működő civil szervezetek hírei is olvashatók benne. Gyakran írunk a környezetvédelemről és a Ludasi-tóról, egy-egy szöveggel pedig kedvet próbálunk csinálni a gyerekeknek ahhoz, hogy kapcsolódjanak be valamelyik civil szervezet munkájába. Foglalkozunk a helyi családok történeteivel, érdekes hobbit vagy különleges szakmát űző helyiekkel, de régi fényképek és visszaemlékezések is megtalálhatók a Hírharangban. Az olvasók is adnak ötleteket, miről olvasnának szívesen. Történelmi témákat is gyakran feldolgozok az újságban. Készítettem például egy írást a település útjairól: melyik milyen hosszú, mikor kövezték ki vagy aszfaltozták le, illetve mikor kapta a nevét. Feldolgoztam már a művelődési ház történetét az első téglától a befejezésig, valamint a temető és a több mint kétszáz éves templom történetét is. Testvértelepüléseink képviselői is szerepelnek a lapban, és leírják, hogyan látnak bennünket. A kistérségi újságoknak is színvonalasnak kell lenniük, egy-egy téma pedig bizony hosszas utánajárást igényel. Újabb ötletekben sincs hiány. Foglalkozni kellene a falusi turizmussal és a ludasi értékekkel, két éve készülök a Kosztolányi-ház történetének feldolgozására, de még nem volt rá időm. Számos témát lehet találni, kéthavonta akár 20-30 oldalt is könnyedén meg lehetne tölteni – mondta Teréz.

A Ludasi Hírharang 2001-ben indult útjára

A világban végbement változások a Hírharangot sem kerülték el, így az újság szerepe sokat változott az elmúlt csaknem két évtized alatt. Induláskor még nem léteztek közösségi oldalak és okostelefonok, így a polgárok az újságból értesültek a településsel kapcsolatok hírekről és eseményekről. Tájékoztató jellege mellett közösségépítő és közösségszervező szerepe is volt, hiszen több civil szervezet – például a Ludas Matyi ME – az újság segítségével tudott fiatalokat toborozni szakcsoportjaiba. Bizonyos szinten ma is megmaradt a tájékoztató és közösségépítő funkciója, a modern technika térnyerésével azonban a hangsúly inkább az események archiválására és az utókor számára való megőrzésére helyeződött át. A lapot nemcsak a helyiek várják izgatottan, hanem a külföldre költözött ludasiak és a testvértelepülések polgárai is szerte a Kárpát-medencében.

Teréz elmondása szerint belefáradt az újság írásába és szerkesztésébe, ezért arra biztatja az írás iránt érdeklődőket, hogy csatlakozzanak hozzá, és segítsenek neki a munkában.

– Jöhetnek fiatalok és idősebbek, helyiek és más településen élők egyaránt. A média szakra járó leendő újságírókat is várom, hiszen a Hírharang írása és szerkesztése egyfajta ugródeszka lehetne. Sokan azt hiszik, nincs íráskészségük, ezért nem jelentkeznek, közben lehet, hogy mégis megvannak a szükséges képességeik, csak nem tudnak róla, és nincs elég bátorságuk írni. Remélem, a Hírharang még sokáig fennmarad. Húsz éve csinálom, belefáradtam a munkába, de nem érzem úgy, hogy az újságírásra fordított idő elvesztegetett lett volna.

Az előd, az 1997-ben megjelent Hírmondó