A koncerten az iskola zenekarának kíséretében, Paskó Csaba vezényletével fellépett a gitáron játszó Kucsera Noémi, a harsonát Nikola Domanj szólaltatta meg, Csúzdi Eszter az énekhangjával, Kristina Matković és Bogyó Blanka a zongorázásával, a törökbecsei Becsei Szilveszter pedig a hegedű hangzásával kápráztatta el a közönséget.

A koncert többek között a Szabadkai Zeneiskola érettségiző tanulójának, Becsei Szilveszternek is köszönhető, aki példakép lehet a jövő nemzedékének. Kiemelkedő tehetségének, a zene iránti mérhetetlen szeretetének, kiváló eredményeinek köszönhetően első alkalommal adatott meg a lehetőség, hogy a Tisza menti városkában egy felejthetetlen, élményekben gazdag hangversenyt rendezhettek meg. 

Erős Molnár Angéla felvételei

A koncerten együtt muzsikáltak a tanárok és a diákok. Kucsera Noémi szabadkai végzős diák azt mondta, a zene iránti határtalan szeretetet szinte már gyermekkorában érezte. Amikor ugyanis egy könyvben megpillantotta a gitárról készült képet, felcsillant a szeme. 

— Gyermekkoromban állandóan az Ablakzsiráf könyvet lapozgattam, és szinte már megkopott az az oldal, ahol a hangszerek voltak. Akkor született meg az álmom, hogy gitározni akarok. Hétéves koromban kezdtem zeneiskolába járni, s ez a szeretet azóta is töretlen. Örömmel jöttem Törökbecsére, s mondhatom, hogy a bánáti közönség lelkesen fogadott bennünket. Boldog vagyok, hogy az osztálytársam, Becsei Szilveszter szülőfalujában léphettem fel, erősítve az ő bemutatkozását is.

Becsei Szilveszter és Zsiga Pál

Hogy a klasszikus zenének van jövője a bánáti faluban, azt az osztálytársaival közösen, a szülőfalujában koncertező ifjú Becsei Szilveszter bizonyította. Mint megtudtuk tőle, ő is már gyermekkorában megkedvelte a hegedű hangját.

— Mit mondjak? Felemelő érzés, hogy a szüleimnek, nagyszüleimnek, rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak mutatkoztam be. Már az óvodában érdeklődtem a különféle hangszerek iránt, az óvónő is felfigyelt a tehetségemre. Ezen nem is csodálkozom, hiszen a családban sokan zenélnek. Büszkén jelenthetem ki, hogy a nagyapám testvérének az útvonalán indultam el, hiszen ő is hegedűn játszik. A tudásomat a Szabadkai Zeneiskola előtt az óbecsei Petar Konjović Alapfokú Zeneiskolában fejlesztettem.

Az álmaim megvalósításáért tizenöt évesen elhagytam a kis családom otthonát, gyorsan alkalmazkodtam azonban a kollégiumi és a szabadkai élethez. Egy kicsit sajnálom is, hogy életemnek ez a korszaka lezárul, de mindenképp a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán szeretném folytatni a tanulmányaimat. Célom, hogy egyszer majd, amikor „nagy leszek”, zenetanárként, hegedűművészként továbbadhassam tudásomat a jövő nemzedékének. Számos alkalommal koncerteztem, szólistaként léptem fel a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület által szervezett alkalmi műsorokon, rendezvényeken, valamint Vajdaság-szerte is, viszont a színpadon a szívemet csak a zene és a szinte síró hegedű húrjainak egyedi, gyönyörű hangja árasztja el — mesélte Szilveszter.

Ahhoz, hogy a gyermek sikeres legyen, elengedhetetlen a szülői támogatás. Becseiék kis családjában ebben nincs hiány, ahogyan zenében sem.

— Nagyon büszkék vagyunk a fiunkra — jegyezte meg örömkönnyekkel a szemében Brigitta, Szilveszter édesanyja. — Itt van az egész szimfonikus zenekar, ami azt bizonyítja, hogy a közös munkánknak megvan a gyümölcse. Fiunkkal együttesen hosszú utat tettünk meg, mely néha sima, olykor viszont rögös is volt. Az ő kitartásának, a Szabadkai Zeneiskola kiváló pedagógusainak, az általunk nyújtott támogatásnak köszönhetően a férjemmel, id. Becsei Szilveszterrel, a kis csemeténkkel, Szilvi öccsével, Szebasztiánnal, aki úgyszintén zongorázik, úgy érezzük, leírhatatlan örömmel telt meg a szívünk. Ezt szavakkal nem is lehet elmondani.

A hegedűn való muzsikálást, az ujjmozdulatok fortélyát a szabadkai tanintézményben érettségiző Szilveszternek Zsiga Pál zeneművész, hegedűtanár adta át.

— A diák és a tanár között négy év alatt baráti, családi kapcsolat szövődik, s amikor eljön a búcsúzás pillanata, a legtöbb esetben fájdalmas érzelmeket ébreszt az emberben — jegyezte meg a pedagógus.

A Törökbecsén megtartott koncerten a szimfonikus zenekart Paskó Csaba, a Szabadkai Zeneiskola tanára vezényelte, aki egyúttal Szilveszter osztályfőnöke is.

— 1956 óta a szabadkai zeneművészeti szakközépiskolának van egy szimfonikus zenekara, s azóta a második félév programanyaga az érettségizők próbatétele. Decemberben ugyanis van egy meghallgatás, melynek során kiválasztjuk azt a négy vagy öt fiatalt, aki kiemelkedő eredményeket mutatott fel. A következő félévben a tanuló zeneműve bekerül az iskola zenekari programjába, a mi feladatunk pedig az, hogy ebből jó hangzású szimfonikus hatást érjünk el. Az is újdonság még, hogy öt éve tájolunk, és más-más településeken koncertezünk, pontosabban a kiválasztott diák szülőfalujában. Ez az érettségizők számára kitűnő gyakorlási lehetőség, nekünk, pedagógusoknak pedig óriási öröm is. Azt látni, hogy a diákjaink a jelenben és a jövőben is a zenét képviselik, az iskolánk teljes sikere. A diákjaink az édesanyjuknak, édesapjuknak, nagyszüleiknek, rokonaiknak, gyermekkori barátaiknak, ismerőseiknek muzsikálnak. Kell ennél szebb élmény? — fejtegette gondolatait az osztályfőnök.

Ha a hegedű lágy hangja szól, erősebben dobban a szív. A törökbecsei hangversenyen mintegy 350 szív dobbant erősebben.