home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A hazai hosszútávúszás egyeduralkodói
Tóth Tibor
2014.10.15.
LXIX. évf. 42. szám
A hazai hosszútávúszás egyeduralkodói

A Magyarkanizsa Úszóklub mindössze negyedik éve létezik, de már több kimagasló eredménnyel büszkélkedhet. A lelkes csapat tavaly megnyerte a nyári hosszútávúszó ligát, a téli ligában sem talált legyőzőre, majd az idén a nyári ligában másodszor is a legjobbnak bizonyult, és megvédte címét.

A nyári liga keretében lebonyolított tizenöt versenyen — a Novi Pazar-i megmérettetés elmaradt —, több mint 1200 úszó szállt vízbe, a 12 éven aluliaktól kezdve egészen a 60 év felettiekig. A magyarkanizsai úszók 14 115 pontot összegyűjtve nyerték meg a csapatversenyt, a 12 475 pontos zombori Polet és a 10 299 pontos óbecsei Bečej előtt. Egyéniben a 18 éves Enis Beharović volt a legsikeresebb, aki abszolút kategóriában a 4. helyen végzett, valamint az év folyamán 67,4 km-el ő úszta a legtöbbet az összes versenyző közül. A klubból még négyen kerültek be az első tizenötbe: Balogh Attila a 8., Ervin Beharović a 10., Almási Bence a 11., Juhász Árpád pedig a 13. helyen végzett összesítettben, de a többieknek (Szabó Ádámnak, Hajdu Endrének, Kordován Zoltánnak, Domonkos Gábornak, Habonyi Marcellnek, Sreten Nikolinnak) is nagy szerepük van a csapatbajnoki arany megvédésében, akárcsak a nőknek, akik közül Gojkov Sára abszolút kategóriában az 5., Tandi Adél a 6., Kobrehel Dorka a 7., Losoncz Anna a 10., Balázs Bettina a 11., Fejős Anna pedig a 12. helyet szerezte meg. Egyéniben Almási Bence, Juhász Árpád, Losoncz Anna és Sőregi Márta saját korcsoportjában országos bajnoki címet szerzett, a dobogó második fokára Szabó Ádám, Ervin Beharović, Balogh Attila, Fejős Anna, Balázs Bettina és Mészáros Etelka, a harmadikra pedig Habonyi Marcell, Domonkos Gábor, Enis Beharović, Hajdu Endre, Sreten Nikolin, Kobrehel Dorka és Gojkov Sára állhatott fel. Kordován Zoltán és Tandi Adél épphogy lemaradtak a dobogóról, ők a 4. helyen zárták az idényt.

— Azt mondják, a titulust nehezebb megvédeni, mint megszerezni, és ez valóban így van — mondta Kormos Rudolf, a Magyarkanizsa Úszóklub edzője. — Utólag könnyű elemezni az idényt, viszont amikor benne voltunk a munkában, akkor bizony nehéz volt. A nyári ligára való felkészülés során naponta két alkalommal, 5-7 km-t úsztak a fiatalok, ami rengeteg, hiszen a test egy idő után kimerül. Szünnapot nem is tartottunk. Ha nem edzésen, akkor versenyen vettek részt az úszók. Számítottam a sikerre, sőt bizonyítanunk kellett, hogy nem véletlenül nyertük meg korábban a téli és a nyári ligát, hanem megérdemeltük és megdolgoztunk érte. A sportban nincsenek véletlenek, csak munka.

A siker titka a munkán kívül az akarat és az edzésekhez való hozzáállás, mely a magyarkanizsai versenyzők esetében példaértékű.

— Ahhoz, hogy egy csapat sikeres legyen, több tényező szükségeltetik. Kell egy versenyző, aki motivált a minél jobb eredmények elérésében, kell egy edző, aki átadja tudását, és megmutatja azokat a technikákat, amelyekkel a célok elérhetővé, a versenyző pedig sikeressé válhat, és szükséges még a biztos anyagi háttér. Az utóbbi szempontjából a nullán vagyunk, a gyerekek szülei azonban nagyon lelkesek, és a saját pénzükkel segítenek bennünket. Az önkormányzattól minimális összeget kapunk, a különféle vállalatoktól, magánszemélyektől is valamennyit, de mindez elenyésző ahhoz képest, amennyire szükségünk volna, hogy úszóink még sikeresebbé váljanak — szögezte le Tandi Andrea, a klub felügyelőbizottságának elnöke.

A csapatnak a nyáron minden hétvégén volt versenye, melyre a szülők vitték a részvevőket, ez azonban hatalmas üzemanyagköltséggel járt.

— Itt az edző már nem tud okos lenni. Sajnos vannak olyan szülők és gyermekek, akiknek az üzemanyagra sincs pénzük, ebből pedig az következik, hogy amelyik szülőnek van pénze, annak a gyerekéből lesz versenyző, amelyiknek nincs, azéból nem. Ez így nincs rendjén. Jó lenne, ha valaki legalább ezeket a gyerekeket támogatná, hogy ők is megkapják azt az esélyt, amelyet a többiek. A gyógyfürdői edzések pénzbe kerülnek, ezért amelyik gyereknek van pénze, az jön edzésre, amelyiknek nincs, az sajnos nem jön. Jó eredmények eléréséhez azonban nem heti egy alkalommal kell edzeni. A téli időszakban három úszó– és két súlyzóedzést tartok, nyáron pedig reggelente a gyógyfürdőben egy egyórás, a Tiszán pedig egy kétórás edzés szerepel a programban — tudom meg az edzőtől.

Egy igazi csapat

A Magyarkanizsai Úszóklub igazi csapatként működik. Erre a legjobb példa a Velebiti-tavon — melyet rengeteg munkával sikerült a viadal lebonyolítására alkalmassá tenniük — első alkalommal megtartott saját rendezésű verseny. Az úszók szárazon is kitettek magukért: takarítottak, gereblyéztek, szemetet szedtek, bójákat festettek, a tóból a hínár nagy részét is kiszedték, majd ezek után a versenyen érmek sokaságát szerezték.

— Kitűnő érzés volt házigazdának lenni, érezni szurkolóink biztatását — kapcsolódik be a beszélgetésbe Enis Beharović, aki abszolút kategóriában a 4., sajátjában a 3. helyen végzett összesítettben, valamint 67,4 km-rel az összes versenyző közül ő úszott a legtöbbet az év folyamán. — A címvédés nem volt könnyű, de egész évben arra készültünk, hogy ez sikerüljön. Nagy köszönet jár a szülőknek, akik nélkül ezt a sikert nem értük volna el. Mind a tizenhat versenyen részt vettem, az úszáson kívül másra szinte nem is maradt időm. A megmérettetéseken főleg 2. és 3. helyezést értem el. Itthon egyszer sem voltam első, mivel az én kategóriám a legerősebb, és itt versenyez az óbecsei Farkas Tamás, akit nem tudtam legyőzni. Egy magyarországi versenyen viszont a dobogó legfelső fokára is felállhattam. Legnehezebb az óbecsei, 8 km-es távú verseny volt, emellett Ovčar Banján, a 17 fokos vízben sem volt egyszerű úszni. Az idei évvel kapcsolatban a sikerek mellett keserűség is van bennem. Szó volt róla, hogy a Szerbiai Hosszútávúszó-szövetség a lányok és a fiúk mezőnyéből is a legjobb ötöt meghívja Porečbe, egy nemzetközi versenyre. A lehetőséget kiharcoltam, eredményeim alapján ott lett volna a helyem, a szövetség azonban itthon hagyott. Furcsa, hogy az országos bajnok csapatunkból senkit sem vittek el a horvátországi városba.

Ugyanígy járt Gojkov Sára is, aki abszolút kategóriában az 5., sajátjában pedig a 3. helyen zárta a nyári ligát.

— Az óbecsei, 8 km-es távot azért úsztam le, hogy benne legyek a válogatottban. Végül az ígéret ellenére mégsem hívtak. Az úszás nagyon sok lemondással jár. Nyáron nagyon ritkán mehettünk el bulizni, mivel a versenyek miatt minden hétvégén korán kellett kelnünk. A tizenhat versenyből tizenötön vettem részt, a legtöbbször az első három hely egyikén végeztem, a topolyait pedig sikerült megnyernem. Ez volt egyúttal a legjobb versenyem is, hiszen az előttem úszó két lányt az utolsó métereken, a hajrában utasítottam magam mögé. Az úszás Ovčar Banján volt a legnehezebb, illetve nehéz volt Moholon is, valamiért nem szeretem azt a viadalt. Az egész éves szereplésemmel meg vagyok elégedve — mondta Sára.

Az őszi hónapok a könnyebb edzések és a feltöltődés jegyében telnek, decemberben azonban megkezdődik a hathetes felkészülés a január végén rajtoló téli ligára, melynek a magyarkanizsai csapat a címvédője.

— Nincs vesztenivalónk, mi már letettünk valamit az asztalra. Maximális erőbevetéssel dolgozunk, de nem lehet mindig ugyanaz az első, nem lehet valaki örökké országos bajnok. Úszóink nagy része tovább tanul, így a lemorzsolódás elkerülhetetlen. Van utánpótlásunk, de a legfiatalabbaknak még be kell érniük. Nem kizárólag az eredményre kell összpontosítani, hanem türelmesen hagyni kell, míg beérik a munka gyümölcse — állapítja meg az edző.

A klubnak jelenleg negyven-ötven tagja van, tehát az utánpótlás-neveléssel nincs gond. Három csoportban folyik a munka: az úszóiskolában, a haladók és a versenyzők csoportjában. Az úszóiskolában harminc gyerek tanulja a sportág alapjait, amihez csupán egy edző jelenléte gyakran kevésnek bizonyul. Lehet, hogy a klub Enis személyében hamarosan még egy edzővel gazdagodik. A 18 éves fiatalember az újvidéki edzőképző iskolába iratkozott, és néhány éven belül rövid- és hosszútávúszói oklevéllel a zsebében tér vissza Magyarkanizsára. Sára egyelőre még nem tudja elképzelni magát edzőként, de erről még van ideje gondolkodni, hiszen még csak most iratkozott be a Zentai Gimnázium első osztályába. A sport mindig is az élete része volt, ha néhány nap valamiért kimarad, akkor máris hiányzik neki a mozgás.

Elmondták, hogy nagy szükségük van egy motorcsónakra, mellyel nyáron, a tiszai edzések alkalmával követhetnék az úszókat. Eddig ezt vagy kölcsönkért csónakkal oldották meg, vagy úgy, hogy az edző is úszott a versenyzőkkel, ám a vízből nem egyszerű mindenkit figyelemmel kísérni. És egy kicsit nagyobb médiafigyelmet is szeretnének. A városban sokan még most sem tudják, hogy létezik egy úszóklub. Ráadásul nemcsak létezik, hanem kiváló eredményeivel öregbíti a város (sport)hírnevét.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..