— Szabadkán az egykori zsidó negyed a Tejpiac környékén volt, természetesen a zsinagóga környéke is idetartozott, és a mai Đuro Đaković utcáig húzódott. Az itt élő zsidó családok ősei valamikor a XVIII. század végén érkeztek Szabadkára, és Mária Terézia fia, II. József türelmi rendeletének köszönhetően kezdték fokozatosan elnyerni önállóságukat az egész birodalomban, lassan ugyanolyan jogokat kapva, mint minden más polgár. A XIX. század második felétől, pontosabban 1867-től, az osztrák—magyar kiegyezéstől kezdve lettek a monarchia teljes jogú polgárai. Tehát a szabadkai zsidó családok is elkezdtek működni, tevékenykedni, fejlődni, már nemcsak kereskedelemmel foglalkoztak, hanem integrálódtak is a polgári életbe, és magas funkciókat értek el, a városunkon kívül az egész birodalomban jelentős ipari erőt képviseltek. Gondoljunk csak arra, hogy ebben az időszakban jött létre az egykori gyáróriás, a Hartmann és Conen, a későbbi November 29. Húsárugyár vagy a Ruff fivérek Első Szabadkai Cukorka és Csokoládégyára, a mostani Pionir.

Fotók: Szalai Attila

A kultúra terén is kimagasló teljesítményt nyújtottak, így például a városi múzeum mai épületében, Dömötör Miksa orvos bérpalotájában nyílt meg az első szabadkai nyomda, miután a Fenyves fivérek átvették, és egyikük, Lajos felesége lett Geréb Klára, aki Szabadkán az első, akadémiai diplomát szerző grafikusnő volt. Itt készültek például a híres Nyugat folyóirat grafikái, itt szerkesztette Fenyves Ferenc 1908. június 22-étől a Bácsmegyei Naplót... Az 1944. évi deportálás során többek között sajnos Geréb Klára is Auschwitzba került, ahonnan nem tért vissza, sok-sok szabadkai zsidóhoz hasonlóan.

Geréb Klára egy ismert család sarja, édesapja Geréb Mihály ügyvéd volt, édesanyja pedig Taussig Vilmos textilkereskedő lánya, Taussig Mária. A mai Vinko Perčić Galéria épületében született.

— Ez is egy gyönyörű századfordulós épület, bent is rendkívül szép, az eredeti bútorok közül fennmaradt egy csodálatos cserépkályha. Elképzelhetjük, ahogy Geréb Klára kislányként a hátát nekitámasztva melegedik egy hűvös, téli estén… Ugye, sajnálatos módon a zsidó vagyon jelentős részét, így a bútorokat is elárverezték, széthordták, ellopták. A múzeumban is őriznek néhány eredeti bútordarabot, az egyik egy nagyon finoman kidolgozott kanapé, melyet a 2014 nyarán bemutatott Memento Geréb Klára (1897—1944) című kiállításon láthatott a nagyérdemű.

A nagyszülői ház a Radić fivérek és a Makszim Gorkij utca sarkán látható hatalmas, szürke épület, mely évek óta eladó (szerintem fel lehetne újítani, utána pedig akár kulturális célra hasznosítani — értünk egyet Borisszal).

— Taussig Vilmosnak két lánya volt: Mariska és Irén. Említettem, hogy Geréb Mihály lett később Mária férje, azaz Klára édesapja. Nos, ezenkívül azt kell tudni róla, hogy Geréb jóbarátja volt Jakab Dezsőnek, aki Komor Marcellel együtt számos gyönyörű épületet tervezett Szabadkán, a többi közt a városházát meg a zsinagógát is, és akinek az első jelentősebb szabadkai projektuma éppen a Taussig-ház átalakítása volt. Ők ketten olyannyira közeli barátok voltak, hogy elkezdtek udvarolni a Taussig lányoknak, aminek az lett a vége, hogy Geréb elvette Mariskát, Jakab Dezső pedig Irént, vagyis Jakab Dezső volt Geréb Klára nagybátyja!

Nézzék meg mindkét épületet, egyelőre Szalai Attila fotóin, és amint tehetik, sétáljanak arra, csodálkozzanak rá szépségükre!