„Köszönöm, amit látok:

a teremtett világot,

hogy még a rossz sem céltalan;

mindennek jelentése van.”

(Vas István)

A tudományos tény szerint agyunkban percenként több mint ezer gondolat születik, melyeknek körülbelül 70%-a negatív. Többségük arról szól(t), hogy vásárolj, harácsolj, szerezz minél többet minél kevesebbért, közben ne törődj másokkal, nem számít, ha kihasználod őket, csak a te érdeked fontos.

A gondolatoknak teremtőerejük van, megteremtik a valóságunkat ( forrás: Art of my Heart)

Kevesen gondolnak/gondoltak arra, hogy a gondolat, a vonzás törvénye alapján, egyúttal egy rezgés is, melyre a környezetünk reagál, és amit mi kibocsátunk, abból még többet kapunk vissza. Ez az erő soha nem vész el, és óriási. A gondolataink irányítása a mi feladatunk, mi szabályozzuk, tudatosan vagy tudat alatt. E gondolatok vesznek körül bennünket, ezek óceánjában úszunk, bizonyos gondolatokat felszívunk, másokat ellökünk. Azok, amelyeket tudatunkba engedünk, ott is hasonló képzeteket hoznak létre. Aki tele van féltékenységgel, bosszúval és gyűlölettel, disszonáns fogalmakkal, ilyeneket küld kifelé is, melyek a körülöttünk lévők elméjébe is bejutnak, ott is hasonlókat hoznak létre. A gondolatok rendkívül fontos szerepet töltenek be életünkben, befolyásolják közérzetünket, egészségünket, hatalmukról már az ókori filozófusok és a Biblia is számtalan említést tett.

Mindannyian tudjuk, hogy a bánat, gond, harag, gyűlölet hátrányosan befolyásolhatják testi teljesítőképességünket, összes élettevékenységünket, tetterőnket. Napjaink sok igazságtalansága láttán talán kevesen gondolják végig, hogy azt kapjuk vissza, amit magunkból kisugárzunk, amit adunk (még akkor is, ha nem hiszünk benne), mert gondolataink, érzelmeink energiaszignált sugároznak ki a körülöttünk lévő mezőbe (kvantummezőbe). A véletlen játékának is tekinthetjük sokszor, ha visszaér hozzánk az a kedvesség, hála, amelyet mi indítottunk útnak. Érdemes hálásnak lenni mások felé, mert sosem tudhatjuk… „Az élet valójában nagyon egyszerű, amit adunk, azt kapjuk vissza” — tanácsolja Louise L. Hay.

A hétköznapi beszédben is sok találó kifejezés van ezekre az állapotokra, például „elsárgult az irigységtől”, mely utalás arra, hogy az irigység máj- és epe-rendellenességet okozhat. A bánattal teli gondolatok veszélyeztetik a szívet, „összetört a szíve”, mondják. „Megdermedt a félelemtől” — ez utalás, hogy a félelem cselekvésképtelenné teszi az egyént. A tartósan elfojtott harag hozzájárul a tumoros betegségek kialakulásához. „Soha nem gurulok dühbe, helyette tumort növesztek” — figyelmeztet Woody Allen. Érdemes elgondolkodni Tatiosz ajánlatán is: „Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás — felemelkedés.”

Ne engedjük meg, hogy a negatív gondolatok kerekedjenek felül bennünk, mert szem elől tévesztjük, hogy hálával tartozunk mindazért, amink van, és amit annyira természetesnek veszünk. Ironikus, hogy sok ember valamilyen programban tartózkodva tölti a napjait, és közben folyamatosan arra fókuszál, amije nincs, ami nem működik. Meg kell tanulnunk, hogy a felmerülő hiányosságok, az előttünk álló kihívások, a megoldandó feladatok helyett hálásak legyünk mindazért, amit megteremtettünk, ami működik az életünkben, a múlt történésein való töprengés és a jövővel kapcsolatos szorongások helyett. Összpontosítsunk helyette a tudatos jelenre. Így válunk képessé meglátni mindazt, ami a szemünk előtt van: az apró örömöket, boldog pillanatokat, megoldásokat, amivel feszültségmentesebb légkört teremtünk elsősorban önmagunkban, de a környezetünkben is. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy szebbé tegyük saját és szeretteink életét. „Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét” — figyelmeztet Oscar Wilde.

A hála a jelen ünnepe: életünkért, egészségünkért, vagy ha éppen betegek vagyunk, azért, hogy van bennünk erő kitartani (forrás: szívkoherencia)

Ha belegondolunk, a legtöbb ember a mindennapok során nem érez valódi hálát, nem tudja megnyitni a szívét, átélni a hála érzelmét. Mi is a hála? A hála meghatározó bibliai téma. Egy latin szóból ered (gratia — jóság, kedvesség), jelentése az adás-kapás gyönyörűségére utal, az a pozitív érzés, amelyet az emberek leggyakrabban tapasztalnak az életük folyamán. Nos, nem csupán egy viszonyulás. Nem korlátozódhat pusztán egy nagyon sekélyes pózra vagy viselkedésre, gesztusra. A hálának tudatosnak kell lennie, olyan állapotnak, amikor ünnepeljük az életet, mert nélküle az élet értelmetlen és magányos. Segít bennünket, hogy a mostban, a jelenben érezzük magunkat, egyre mélyebb összekapcsoltságot érezzünk az emberekkel és az élettel magával is. Miért jó, ha hálásak vagyunk, ha a hála az életünk része? Mert hálásnak lenni jó érzés, számos pozitív hatása van testünkre-lelkünkre. Jót tesz a mentális egészségnek, de az immunfunkciók is javulnak, ellenállóbbá válunk a betegségekkel szemben, csökken az érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázata. A hála endorfint, boldogsághormont szabadít fel, enyhíti a depressziót, szorongást, javítja az emberi/közösségi kapcsolatokat. Hálásnak lenni annyit tesz, hogy méltányoljuk azokat a dolgokat, amelyek valamilyen formában a javunkat szolgálják.

Valójában az életünk minden pillanatában van miért hálásnak lennünk, ha pedig hálásak vagyunk, akkor boldogok is. Hálásak lehetünk, mert létezünk, egészségesek vagyunk, mert igyekszünk megőrizni/helyreállítani egészségünket, mert van mit ennünk, van hol laknunk, megbecsüljük a körülöttünk levőket: családtagjainkat, barátainkat. Szó szerint mindenért lehetünk hálásak, például a napfényért, a jó időért, akár a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságokért is. Ezekben a nehéz időkben különösen fontos megbecsülni a jó dolgokat az életben, és hálásnak lenni azért, amink van. Lehet, hogy nincs is szükség felsorolni mindazt, ami hálával tölti el testünket-lelkünket, inkább arra kellene törekednünk, hogy a hála érzése a nap minden percében elárasszon bennünket. Ébernek kell lennünk, és nem szabad elmenni a lehetőségek mellett, melyekben bővelkedünk. Bár ez könnyűnek tűnik, mégis nagy kitartás, munka szükséges ahhoz, hogy felfigyeljünk ezekre a dolgokra. Talán furcsán hangzik, de még a rossz dolgokért is hálásnak kell lennünk, hiszen azért van rájuk szükség, hogy életünk a megfelelő irányba haladjon, erősebbé és ellenállóbbá tesznek bennünket. Az életünk annyit ér, amennyit megélünk belőle.

Vajon a hála és a köszönet egymás szinonimái? Nem, mert a hála állandó érzés, sokkal mélyebb kapcsolatot követel meg. Ezzel szemben a köszönet inkább pillanatnyi kifejeződés, szavakban vagy tettekben, a kedvező dolgok miatti érzés megnyilvánulása, így nem jár mély kötődésekkel: például ha kinyitják előttünk az ajtót, felsegítik ránk a kabátot, stb.

Köszönet és hála: az emberek sokkal kevesebbszer mondják, hogy köszönöm, főleg, amikor családtagjaikkal vagy közeli barátaikkal beszélnek (forrás: KulturPass)

Megtanulható-e a hála, ha valaki nem tudná, milyen hálásnak lenni, és élvezni annak pozitív erejét? Esténként, elalvás előtt hálatelt gondolatokkal kell zárni a napot, örülni mindannak, amink van, mindent feljegyezni egy hálanaplóba, ami aznap hálával töltött el bennünket, feledni a folyamatos panaszkodást, csökkenteni a negatív dolgokra való fókuszálást. Így átélhetjük a hála hatalmas erejét, mely alapjaiban segít megváltoztatni és élvezni az életünket! „A hála a legszebb virág, amely a lélekből fakad” — H. W. Beecher szerint.