A hajnali indulás senkinek sem esett nehezére, a többség a régen látott barátokkal való találkozást várta, a fiatalokat pedig az új kalandok tartották lázban. A csoport tizenkét órás buszozás után érkezett meg a mintegy háromezer lakost számláló faluba. Hamarosan befutott a két magyarországi csapat is, az apátfalvaiak és a csanádapácaiak. A négy település már évtizedek óta ápolja a barátságot. Az ismerősök üdvözölték egymást, elmondták, kivel mi történt a legutóbbi találkozás óta.

Este szórakoztató műsort rendeztek a kultúrotthonban, a helybeli iskolások a János vitézt adták elő, a Székely Góbék nevű humoristagárda pedig vidám jelenettel mutatkozott be. A vacsora után az elszállásolás következett. A vendégek többsége családokhoz került, de volt, aki panzióban vagy a paplak szobájában alhatott. Persze az alvásra sem került gyorsan sor, hiszen a házigazdákkal, vendégfogadókkal jólesett a beszélgetés.

Másnap a szászrozsnyói vár megtekintése volt a program. A várhoz gyalog is fel lehet jutni. Az építmény hatalmas, a látványa pedig lenyűgöző. Megépítését a XIV. században a tatárjárás veszélye tette szükségessé. A erődöt a városka közelében levő meredek oromra építették, a hegy három oldala csaknem megmászhatatlan. A nagy udvaron jutott hely fegyvertárnak, gabonatárolónak, kápolnának, a módosabb rozsnyói polgárok pedig házat is építettek maguknak. Az ivóvízhiányt kúttal próbálták megoldani, mely 1623 és 1640 között készült el, és 146 méter mély. A vidám társaság a barcarozsnyói cseppkőbarlanghoz is elsétált, majd visszabuszozott Apácára.

Aznap tartották meg a Guzsalyos-gálaestet. A testvértelepülések együttműködési megállapodásának aláírása után az apácai óvodások palotást és tűztáncot mutattak be, az iskolások népdalcsokrot énekeltek, és a közönség betekintést nyerhetett a helyi, szombat esti fonó életébe is. Az apátfalvi Kerekes Márton népdalkör, citerazenekar és a hagyományőrző csoport is fellépett. A csanádapácaiak szüreti mulatságot elevenítettek fel, a kisorosziak pedig Kéri Ferenc A meghalt banya című vidám darabjával szórakoztatták a nézőket.

A kultúrműsor után Apáca polgármestere átadta a vándorguzsalyt Csanádapáca polgármesterének, jövőre ugyanis ez a település lesz a találkozó helyszíne. A vacsorát követő bálban mindenki kedvére táncolhatott, mulathatott.

Az evangélikus templom vasárnap reggeli istentiszteletén az erdélyi, a vajdasági, a magyarországi katolikusok és evangélikusok együtt fohászkodtak. A tiszteletes kiemelte, az országhatárok nem számítanak, ha közös a nyelv, a hit és a múlt. A hagyományainkat kötelesek vagyunk ápolni, mert csak így tudunk megmaradni.

Ezt követte az Apáczai Csere János-emlékház és egy nemezkiállítás megtekintése. A délután hegymászással, beszélgetéssel telt, a települések képviselői pedig finom ételeket főztek. Szerencsére az ínycsiklandó illatok a medvéket nem csalogatták elő.

Az esti hazainduláskor sokak gondolatában Morus Tamás kijelentése motoszkált: „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”