Október utolsó napján a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola egész napos hagyományőrző műhelymunkát rendezett diákjainak ETNOPONT elnevezéssel. A tanulók olyan rég elfeledett szakmákkal ismerkedhettek meg, amelyekkel napjainkban csak elvétve találkoznak. Első kézből leshették el egy-egy szakma fortélyait, miközben ők maguk is aktívan részt vehettek a készítés folyamatában.
Az ötlet abból ered, hogy manapság egyre nagyobb az igény a régmúlt idők szakmáinak felelevenítésére, és az intézmény — mint tehetséggondozó iskola — szeretne ebben is élen járni.
A diákok vendégül látták a szabadkai Lévai Zsófit, aki szakavatott mestere a nemezelésnek, mely már az ősmagyarok korában is igen népszerű és elterjedt foglalkozás volt. Éppúgy, mint a bőrdíszművesség, melyet a felsőhegyi Póka Zoltán mutatott be a gyerekeknek. A harmadik helyszínen Kopasz Kovács Anna vezetésével csuhéztak a tanulók. A régmúltat a hangszerek világán át is megismerhették a gyerekek: a hangszerbemutatóval összekötött közös zenélést Bakos Árpád vezényelte le.
A műhelymunkákon való részvételen túl a nebulóknak lehetőségük volt más szerepben is kipróbálniuk magukat. Az iskola konyhájában a „leendő háziasszonyok” — a szakácsnők irányításával — egy hagyományos, mindenki által kedvelt ételt, lángost sütöttek uzsonnára. A rendezvény dekorációját az ügyes kis képzőművészek készítették el, délalföldi—kalocsai mintákkal ékesítették a helyszínt.
A foglalkozások végén minden csoport bemutatkozott, az alkotásokból tárlat nyílt, és elénekelték a megtanult dalokat is. Zárásként nagy sikerű dél-alföldi táncház következett: egy igazi csűrdöngölő Hatala Horvát Szuzanna koreográfiájával.
A szervezők remélik, a rendezvény hozzájárult ahhoz, hogy a csantavéri gyerekek többet megtudjanak a múltjukról, a gyökereikről. Nemcsak célt és utat szerettek volna mutatni a fiataloknak, hanem visszatekintést is adni a régmúltra, hogy tudják, honnan jönnek, és merre tartanak.
