A Piteștiben megrendezett Európa-bajnokságon 500 méteren egyesben bronzérmes lett, míg négyesben — szintén 500 méteren — a 2. helyet szerezték meg. Emellett a 200 méteres egyes versenyszámban a 7. helyen végzett Zsófi. A fiatal sportoló ezután sem pihent, hiszen készülnie kellett a következő nagy megmérettetésre, a Portugáliában megrendezendő világbajnokságra, ahol a szerbiai junior-kajaknégyes tagjaként bronzérmet nyert 500 méteren az U23-as kajak-kenu világbajnokságon.

Zsófi és edzője, Horvát Panda Antónia nemcsak a versenyek világáról, hanem a sport iránti mély elkötelezettségről, a mindennapi edzések örömeiről és kihívásairól is őszintén meséltek — bepillantást engedve abba az életbe, amely egyszerre fárasztó és felemelő, küzdelmes és inspiráló.

Horvát Zsófi és edzője, Horvát Panda Antónia

* Mindenhol fiatal reménységként írnak rólad. Mikor ismerkedtél meg ezzel a sporttal?

— Mondhatni, nálunk családi hagyomány a kajakozás. Édesapám is kajakozott, továbbá a bezdáni csatornaparton nőttem fel, így szinte belenőttem ebbe a sportba. Nyolcévesen kezdtem, előbb mini kategóriában, aztán átkerültem nagy kajakba. Országos megmérettetésen már az első évben nyertem érmeket, a következőben pedig már bekerültem a válogatottba. Azóta folyamatosan ível felfelé a pályafutásom.

* A sportkarriered sok utazással jár, és a napi rendszerességű edzések is sok időt elvesznek. Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni a magánéleteddel?

— A zombori gimnáziumba járok, innen, ahogy csak tudok, hazajövök, de ott is teljesítenem kell, hiszen a tanulmányi eredményem után ösztöndíjat is kapok. Szeretnék továbbtanulni, hogy mit, azt még nem döntöttem el, de a jövőmet mindenképp a kajak vonzáskörében képzelem el. Ami az utazásokat illeti, valóban nagyon fárasztó tud lenni egy-egy hosszabb út a versenyekre. Különösen, ha kisbusszal megyünk. Általában a megérkezés után, a megmérettetés előtt mindig van egy-két nap pihenőidő, és erre valóban nagy szükség van. Ennek ellenére is megesik, hogy nem szívesen utazom, ám amikor ott lóg az érem a nyakamban, az mindent felülír. Persze jó oldala a dolognak, hogy világot lát az ember, de tény, hogy rendkívül megterhelő a sok utazás.

Verseny közben (Fotó: A Szerb Kajak-Kenu Szövetség Facebook-oldala)

* Régi vágyad volt, hogy sikeres sportoló légy?

— Nem mondhatnám. Ahogy már említettem, ebben a világban nevelkedtem, és talán maximalista is vagyok. Fájó dolog számomra, ha nem érek el jó eredményt, és ez az érzés idővel, a sok jó helyezés után, egyre erősebb. Ma már nem elégszem meg egy sokadik hellyel. Ezt fel kell tudni dolgozni, és ez nem könnyű.

Horvát Panda Antónia a kezdetek óta Zsófi edzője. Ő maga is nagy eredményeket ért el a múltban, most pedig minden erejét a fiatal generáció nevelésére fordítja.

* Gondolom, rengeteg munka van a fényes eredmények mögött. Az edzések hogyan telnek?

— Éppen nemrég kérdezték valahol Zsófit, hogy hányszor edz hetente. Igencsak meglepődtek, amikor mondtuk, hogy naponta kétszer is, vasárnap kivételével. A tréningek hossza és intenzitása változó, sokban függ attól is, hogy mennyi idő van egy-egy versenyig. Ha közeledik a megmérettetés, akkor rövidülnek az edzések.

Zsófi a kajakklubban

* Ezek szerint elmondható, hogy a siker titka a rendszeres edzés?

— Alapjában igen, de ez még egyáltalán nem elég. A testi adottságokon kívül szükség van szellemi erőre, kitartásra, motivációra is, méghozzá bőven. A felkészülést nem lehet elhanyagolni, ki kell menni a vízre akkor is, ha esik, vagy ha már jéghártya borítja a csatornát. Fel kell kelni korán, akkor is, ha semmi kedve az embernek, és mindemellett el kell viselni az esetleges kudarcokat is. A versenyeket is teljesen máshogy élik meg szellemileg a sportolók: megesik, hogy valaki a stresszhelyzetben leblokkol, mások viszont jobban tudják ezt kezelni. Ha valaki belekezd ebbe a sportba, nem várhat azonnal csodákat. Nem szabad feladni és elcsüggedni egy-egy gyengébb eredmény hatására. A siker, a győzelem eléréséhez időre, illetve hangsúlyozom, rengeteg munkára van szükség. A jó eredményhez több körülmény együttes jelenléte fontos: testileg és lelkileg is ott kell lennie a versenyzőnek — magyarázta az edző.

* Tudvalevő, hogy a bezdáni kajakklub versenyzői már a múltban is nagyon szép eredményeket értek el. Olimpiai részvétellel is büszkélkedhetnek. Minek köszönhető ez a töretlen siker?

— Elsősorban a környezeti adottságokat említeném: a falun átfolyik a Ferenc-csatorna. Akik itt, a parton nőttek fel, azoknak a legnagyobb hányada így vagy úgy, de előbb-utóbb érintkezésbe került ezzel a sporttal. Látnak bennünket a gyerekek, amikor edzünk, és egyszerűen belecsöppennek ebbe a tevékenységbe. Amikor a legkisebbek elkezdik tanulni nálunk az alapokat, már ott van a „húzóerő” számukra: az idősebbek, akikre felnézhetnek, akik példát mutatnak a szorgalmukkal és az ennek köszönhető sikerekkel. Sokaknak a szülei is kajakoztak, ez is egyfajta háttér, mely további jelentős támogatás. Mondhatjuk, hogy a sikerességünk egy önmagát gerjesztő folyamat, mely generációkon ível át. Zsófinak is minden megvolt a sikerhez: az édesapja is válogatott versenyző volt, illetve itt élnek a csatornaparton.

* A kajak egyáltalán nem olcsó sport. A versenyzők számára milyen támogatások vagy más lehetőségek állnak rendelkezésre?

— Valóban drága sportról van szó. Egy jobb kajak ára több ezer euró is lehet, nem beszélve a további felszerelésekről, illetve a sok utazásról. A legjobbak számára van támogatás, amolyan ösztöndíj, de amíg valaki el nem ér egy bizonyos szintet, addig rengeteget kell anyagilag is belefektetni egy-egy versenyzőbe. A kajak abban különbözik például egy labdasporttól, hogy utóbbiból sokan megélnek, ám a kajakból csak azok, akik valóban a csúcsot képviselik.

A kisebbek megcsodálják Zsófi érmeit (a szerző felvételei)