* Hosszú évek óta kendőzetlenül elemzi a világgazdaságot, a makrogazdasági mutatókat és a világpolitikát. Sokan keménynek vélik az Ön gondolatait, bár magam is úgy gondolom, hogy aki nem elemzi kíméletlen őszinteséggel a világgazdaság történéseit, az vagy nem akar vagy nem tud igazat mondani. Mit gondol erről, és mi a véleménye a világgazdasági helyzetről?
- Egyre több jel utal arra, hogy az emberi civilizáció kritikus elágazási ponthoz érkezett. Az ember nevű főemlős azért válhatott planetáris csúcsragadozóvá, mert képes önmaga és a külső természet közé eszközöket illeszteni. Ez ugyan segíti a természet javainak a megszerzésében, egyúttal azonban mérhetetlen veszélyek forrása is. Mégpedig azért, mert ha szembefordul a természettel, és az visszajelez, akkor korrekció helyett azt is megteheti, hogy kitalál egy újabb technológiát, melynek segítségével még mélyebbre nyomul az önfelélő, létrontó zsákutcájában. A globális gazdaságnak látszó komplexum valójában egy olyan rejtett ''szuperstruktúra”, amely leginkább a rákos burjánzáshoz hasonlítható. Feléli a Föld erőforrásait, és elmocskolja azt ''anyagcsere végtermékei”-vel. A jelenlegi mély válság tehát elsősorban lelki, erkölcsi, szellemi természetű, és ez vetül ki mind a külső természetbe (ökológiai válság), mind a belső természetbe (szociális és kulturális válság). A legfőbb ok a mértéktelenség. A profit növelésének hisztériája egyre brutálisabban számolja fel a jövő esélyeit. A globális pénzhatalmi rendszer ''negatív teremtést” visz véghez. A Teremtő a semmiből teremtett valamit, ez viszont a valamiből semmit. A gigantikus ''megszorítások” nyomán az egész világ eltűnni látszik abban a monetáris ''fekete lyuk”-ban, amely eszelős örvénylések közepette szívja el a világ erőforrásait. A szuperstruktúra arról is gondoskodik, hogy mindez ne lehessen a közbeszéd tárgya. Egy globális véleményhatalmi diktatúrát kiépítve a ''politikailag korrekt beszéd”-re hivatkozva valójában minden alternatív valóságértelmezési logikát kirekeszt. Mindebből kiindulva úgy vélem, hogy ez a világberendezkedés nem korrigálható, és egy ma még ismeretlen ''forgatókönyv” alapján önmagát számolja fel. Amit az emberi kisközösségek tehetnek, az a ''visszavonulás”. Tudatosan csökkentenünk kell ezzel a ''globalómá”-val fenntartott kapcsolatunkat, ne vásároljuk az áruit, ne vegyük igénybe szolgáltatásait, ne nézzük a tévéjét stb.
* Az új magyar kormány a nyolcévi szocialista kormányzás után - melyet nyugodtan lehet valóságos morális és gazdasági országrombolásnak nevezni - kénytelen megszorító gazdaságpolitikát folytatni. De vajon meddig lehet a nadrágszíjat folyamatosan összehúzni? Elképesztően kicsi a mozgástér, tehát mit tehet a jövő érdekében a kormány? Mik a lehetőségek és a kilátások?
- Ez a globális birodalmi szuperstruktúra a világ valamennyi ''lokalitásá”-ból szívja ki az erőforrásokat, illetve fecskendezi be az anyagcsere végtermékeit (mint például a kereskedelmi televíziók ''kultúrmocsok”-áradatát). A Magyarország nevű ''lokalitás” elitjei az ún. rendszerváltás során nem szolgálták, hanem kiszolgáltatták (tisztelet az igen kevés számú kivételnek) a felelősségükre bízott közösséget. A magyar társadalom lelki, erkölcsi, szellemi, fizikai és anyagi roncsoltsága és kiszolgáltatottsága a legvégső fiziológiai határhoz közeledik. A jelenlegi kormány ezért végzetes satuban van. Az egyik satupofa a globális birodalom szuperstruktúrája, a másik maga a magyar nép. A birodalom ragaszkodik a kifosztó szivattyúi zavartalan működtetéséhez, amit az adósságszolgálat kamat-szivattyúja és a hazánk területén ideiglenesen állomásozó multinacionális vállalatok profit-szivattyúja jelenít meg. A magyar társadalom is egyre határozottabban jelzi azonban, hogy nemcsak nem akar, de már nem is tud további áldozatokat hozni. A kormány ezért taktikázni kénytelen, egyszer az egyik satupofának megy neki, másszor a másiknak, sajnos azonban többnyire csak a saját túlélési ösztöne vezérli lépéseit. A helyzet és a távlatok ezért nagyon bizonytalanok és módfelett kockázatosak. Minden attól függ, hogy születik-e valamilyen új globális egyezség, amely esélyt adna a satu szorításának az enyhítésére.
* Mit gondol arról, hogy Magyarország valójában sohasem használta ki azt a gazdasági lehetőséget, piacot, kapcsolatrendszert, amely a határon túli területekben rejlett? Mivel szinte nincs más olyan ország a világon, amelyet a saját nemzete vesz körül, ezért sem nyelvi, sem logisztikai, sem másféle akadályok nem fékezik a mindenkori Magyarországot, csupán az a félelem, amelyet az elcsatolt területek haszonélvezői keltenek benne különféle megfélemlítő nacionalista módszerekkel. Egyszerűsítve a kérdést: mikor lesz Magyarország az egész Kárpát-medence igazi zászlós hajója?
- Magyarország az egyetlen ország a világon, amely ''önmagával határos”. Ezt a tragikus tényt lehetett volna, és lehetne a jövőben is saját előnyünkre fordítani. Természetesen a 90-es évek elején erre sokkal nagyobb esély nyílott volna. A helyzet ma azért sokkal rosszabb, mert Magyarország közben szinte teljesen elvesztette a gazdasági erőforrásai feletti ellenőrzést. A mai ''magyar” gazdaság nem magyar amiatt, hogy a profit 90%-a a külföldi tulajdonú vállalatoknál halmozódik fel, és ezt a kb. évente 20 milliárd dollárnyi összeget ki is viszik az országból. Természetesen ma is mindent meg kellene tenni azért, hogy a gazdasági együttműködés intenzív legyen, de sajnos a mai magyar kis- és középvállalkozások nagy része szinte semmilyen tartalékkal nem rendelkezik, finanszírozását tekintve teljesen ki van szolgáltatva a Magyarországon működő, ám globális pénzhatalmi érdekeket szolgáló bankoknak. Tragikusan hiányzik tehát az az ''induló tőke”, amely ahhoz kellene, hogy az intenzív ''magyar-magyar” külkereskedelem és tőkeforgalom felpörögjön. Ennek beindítására csak az állam lenne képes, ám az most szintén súlyosan forráshiányos, illetve sajnos továbbra is inkább a multinacionális vállalatok ''idecsábítására” költ óriási összegeket. A rövidtávú lehetőségek tehát sajnos korlátozottak, de legalább azt a komplex hosszú távú nemzetstratégiát el kellene készítenünk, amely a jövő kitörési pontjait felvázolja.