Ildikó folyamatosan alkalmazkodik a trendekhez, a díszleteket és a háttereket is rendszeresen átalakítja, hogy mindig tudjon újat mutatni a visszatérőknek. A létesítmény múzeumként is látogatható, de kisebb összejövetelek megtartására is alkalmas. A vállalkozás terepen is működik, Ildikónak ugyanis mozgatható díszletei, hátterei is vannak. A kreatív fotózás folyamatosan változik, most az úgynevezett fotóboxok a legdivatosabbak — mondja a szabadkai vállalkozó, fényképész.

— Nagycsaládból származom, hatan vagyunk testvérek, tizenkét évesen már kenyérkereső voltam, napszámba jártam. A földeken is sokat dolgoztunk. Volt egy fiatalember, aki biciklivel utazta be a falvakat, és fotózott, pillanatképeket készített. Engem ez elbűvölt. Sokat álmodoztam arról, mennyire lenyűgöző, amit ez az ember csinál, mert nem beállított képeket készít. Minket is lefotózott a földeken paprikaszedés közben, mindannyian rajta vagyunk. Ez kedves emlék számomra. Általa szerettem bele a fényképezésbe és ebbe a stílusba. Akkoriban a fényképezkedés még procedúra volt, mert az emberek szépen felöltöztek, és elhívták a fényképészt. Mi szegényebbek voltunk, nálunk egyszer járt fényképész. Persze hosszú évekbe telt, mire eljutottam oda, hogy meglegyen az első gépem. Amikor tizennyolc éve Szabadkára kerültem a kis faluból, akkor a munka mellett több helyre bedolgoztam. Egy dekoratőrnek is segítettem, aki azt javasolta, készítsek kreatív képeket a munkáiról, a feldíszített termekről. Így kezdtek felfigyelni rám és a fotóimra. Akkor még nem jártam fényképezéssel kapcsolatos iskolába, de Kovács Attila elismert fényképésztől sokat tanultam. Nekem nyolc osztályom volt, de ezt soha nem szégyelltem, mert nem azért nem jártam iskolába, mert buta voltam, hanem mert nem fért bele a keretbe. A diploma nagy vágyam volt, ezért itt Szabadkán iratkoztam be egy fényképészeti iskolába, melyet nagyon élveztem, és már be is fejeztem. Negyvenkét éves leszek az idén, és megszereztem a diplomámat.

* A szenvedélyből vállalkozás lett, 2022-ben ugyanis megnyitottad a Szelfimúzeumot.

— Igen, és ebben a régióban ez az első. Stúdiót nyitni nem akartam, mert sok nagyon jó stúdió van. A párommal beszélgettünk, aki a szelfimúzeumról mesélt, mert hallott ilyenről. Éreztem, hogy ez a megoldás. Akkor még nem tudtam elképzelni, hogy az mi, de azonnal voltak vízióim. Nagyon izgatott lettem, találtunk is helyszínt, ahol ezt meg tudtam valósítani. A párom nem hagyta, hogy fejest ugorjak ebbe, üzleti tervet íratott velem. Mindent mi csináltunk, szakember csak a villanyáramhoz meg a hegesztett dolgokhoz kellett, de minden mást önerőből készítettünk, sokan vagyunk ugyanis testvérek, mindenki ért valamihez. Falakat, elválasztókat, bokszokat építettünk. A Szelfimúzeum egy hónapos volt, amikor indult a mentorprogram, melyre engem is meghívtak. Ott nagyon sokat tanultam. A legjobbkor kerültem a legjobb helyre. Egy ilyen dolognak nagyon nehéz a kezdete, ezért sokat számít, hogy a mentoromhoz a mai napig fordulhatok, ápoljuk a kapcsolatot. Sokszor kezdtem újra, azóta legalább kétszer írtam új üzleti tervet, és a mostani már egyáltalán nem olyan, mint az első volt.

* Milyen élményekben részesülnek azok, akik ellátogatnak a Szelfimúzeumba?

— Úgy is lehet a Szelfimúzeumot látogatni, mint múzeumot, be kell jelentkezni, másfél órát itt lehet tölteni, akkor abban az időpontban nem jön más, és csak a vendégekre koncentrálunk, akiknek megvan a saját magánszférájuk. Az ember jöhet egyedül, partnerrel vagy társasággal is. Eseményekre, rendezvényekre is bérelhető a helyiség. Lakodalomra kicsi, de más alkalmakra tökéletes. Születésnap, leánybúcsúztató, csapatépítés és hasonló jellegű események vannak nálunk. Rendezvényre két óra hosszára lehet lefoglalni. Én végig ott vagyok, fotózom a vendégeket, ilyenkor születnek pillanat- és kreatív képek is, segítek a pózolásban, a beállításban is. Nagyon jó a hangulat, mert én is közvetlen vagyok. Olyan oldala is van a Szelfimúzeumnak, hogy terepre megyünk. Voltam fesztiválon, Magyarországra is vittem a vadnyugati díszletet, melyben öt helyszínt tudtam felállítani. Talicska, szalmabála, zongora, boroshordó és egyéb kellékek is voltak.

* A kreatív fotózás is folyamatosan változik, újabb és újabb trendek jelennek meg, mint például a levendulamezőn vagy a karácsonyi díszletekben való fotózás. Most a fotóboxok, fotódobozok a divatosak.

— Igen, a karácsonyi stúdiófotózás örök klasszikus, az mindig megmarad, de nálam az is másként működik. Egy másfélszer másfeles dobozról van szó, ebbe kell bemenni. Ott fotózom őket. Ha éppen karácsony közeledik, akkor olyan öltözetben. Ez a módszer nagyon kreatív, mókás, szórakoztató. A doboz maga nincs berendezve, de kellékek vannak a témához vagy ünnephez kötődően. Az oldalamon is meg lehet tekinteni, hogy milyen képek szoktak születni ilyen alkalmakkor. Ez most egy nagyon népszerű dolog, mely közkedvelt lett. Az iskolai osztályképek is már másként készülnek, nem magasság szerinti felállásban pózolnak a gyerekek, és már igazgatók is felkeresnek, hogy ilyen osztályképet szeretnének. A fotóboxnak több változata létezik, van olyan, amelyet kiviszek terepre, a helyszínen szereljük össze, és ott használjuk. Kiváló hangulatban zajlik a fotózás a gyerekekkel, ők is nagyon élvezik. Volt, hogy tablófotózásra is felkerestek. Magyarkanizsán a zeneiskolában volt már erre példa, ahol a diákok a saját hangszerükkel másztak be a dobozba. Van, amikor ide jönnek boxfotózásra hozzám. Amikor eljönnek a gyerekek, először mindent megnéznek a Szelfimúzeumban, körbejárnak, fotóznak a saját telefonjukkal, használják a helyszíneket. Miután kiszórakozták magukat, el tudjuk kezdeni a munkát, melyet mindenki nagyon élvez. Van több méretű dobozom, talán a legnépszerűbb a címlapsztori-fotózás. Amikor családok, társaságok jönnek, nincs előre eltervezve a fotózás menete, hanem közben alakul ki, és ettől lesz mindig olyan jó a végeredmény.