Csépelik a búzát

Csantavér felé haladva a rekkenő hőségben egyre a búzaföldeket fürkészem, abban reménykedve, hogy talán feltűnik majd valahol néhány aratócséplő, amint éppen betakarítja a kenyérnekvalót. Belőlük egyet sem találok, nem úgy viszont traktorokból, amelyek az aratás után visszamaradt szalmát takarítják be. Az aratás dandárja tehát már lezajlott, s a kombájnok már pihennek a gazdasági udvarokban. Ezt mondja Domonkos Gábor, a csantavéri Termelők Klubjának elnöke is, akitől megtudom azt is, hogy a csantavéri határban a búza aratása szinte teljes egészében befejeződött, már csak a zabé maradt hátra.
- A gabonaföldek háromnegyedéről már a szalmát is betakarították. A termelőktől kapott információk szerint a termés holdanként 23-28 mázsa, ami szolidnak mondható. Persze, voltak olyan parcellák is, ahol 20 mázsán aluli termés lett, és voltak átlagon felüli eredmények is. A búza minőségével nincs gond (82-83 hektolitersúlyú), a felvásárlók elégedettek vele. A későbbi gabonákat azonban annyira összeszárította a nap, hogy nem lett meg a megfelelő hektolitertömegük, s őrlésre sem alkalmasak - mondta Domonkos Gábor.
Az átadott termény kifizetése folyamatosan zajlik. A felvásárlók 22,50 dináros árat fizettek a termelőknek, egy-két napra viszont ismeretlen okból leesett a felvásárlási ár, de csakhamar újra visszaugrott az eredetire.
- A felvásárlási árral semmiképp sem lehetünk elégedettek. A búza termelésének önköltségi ára 27,5-28 dinár. A nyersanyagok, a műtrágya, a vetőmag, az üzemanyag ára drasztikusan emelkedett, s ehhez viszonyítva a búzaár alacsony. Hiába számolgatunk, ezúttal is az derül ki, hogy nem kifizetődő búzát termelni. A tavalyi évhez képest az idén mintegy harminc százalékkal kisebb területen vetettek búzát, s ha ilyen marad a helyzet, akkor félő, hogy jövőre még kevesebben döntenek a búzatermesztés mellett. Kidolgozott terveink és stratégiánk nincs, máról holnapra gazdálkodunk. Talán azért is vetettek az emberek kevesebb búzát, mert csapadékszegény volt az ősz, így később lehetett vetni, a szárazság miatt a mag sokáig sínylődött a földben, nehezen, későn kelt ki. A tavasz is elég mostohán bánt velünk, hiszen a hosszú hideg alaposan megviselte a gabonát - véli Domonkos.
A ludasi Takács Tibor szerint sem kifizetődő a búzatermesztés, hiszen számítása szerint az elmúlt 25 év legnagyobb befektetésével járó és legnagyobb veszteségét hozó búzacséplésén van túl. Miután az idei évben átadott búza mennyiségéből levonták a fémzárolt mag költségeit, kiderült, hogy az árendát tíz mázsa búza árával kell még pótolnia, a cséplést és a szalma betakarításának költségeit pedig saját zsebből kell fedeznie, ami korábban nem így volt.
- A korábbi évekhez képest több fejtrágyát szórtam a földbe. A száraz ősz, a kora tavaszi kedvezőtlen időjárási körülmények, a hideg, a fagy, a rossz kelés miatt láttam, hogy egy kicsit nagyobb ráfordításra van szükség. A befektetések ellenére veszteséges volt a termelés. Az időjárás alaposan kihatott a mennyiségre, így az idén kevesebb termett a szokásosnál. Általában három holdon termelek búzát, amiből két hold fedi a területek árendáját, egy hold pedig a cséplési költségek fedezésére marad, most viszont 10 mázsa árát és a cséplés költségeit is saját zsebből kellett fedeznem. A minőség nem rossz, a hektolitersúly a szabvány felett volt, a nedvességtartalom a megengedett százalék alatt, tehát ezzel nincs semmi gond, a mennyiség viszont katasztrofális - mondja Takács gazda.
A búzatermelés már évek óta a kifizetődőség határa alatt van. Ha nem változik a helyzet, akkor könnyen megtörténhet, hogy exportőr országból importőr ország leszünk.
- Az emberek mégis termelnek. Mert a vajdasági nép így nevelkedett, benne van a föld iránti szeretet, s az sem elhanyagolandó, hogy az első pénzt a búzából kapja a termelő. Ha nem is fizetődik ki, a gazdák mégis vetnek, majd aratnak. A tejtermelésre is ugyanez érvényes. Tizenegy fejőstehenem (ebből hét törzskönyvezett) és hat növendékmarhám van. A tejtermelésben az a jó, hogy havonta bizonyos bevételre azért lehet számítani, de ha a mostani terményárakat nézzük, akkor valószínűleg nem kifizetődő. Ha a jószágokkal megetetett terménymennyiséget átadnám, akkor is megvolna a tejért kapott pénz, s megkímélnénk magunkat a napi hajtástól, hiszen a tehenekkel az évnek mind a 365 napján legalább hat órát kell foglalatoskodni. Napraforgóm is van, ami szintén kínlódott a tavaszi hidegben, most pedig sül a negyven fokban. Nem tudom, milyen termés várható, hiszen egyes kukorica- és napraforgóföldek olyan szárazak, hogy egy azonnali nagy eső sem segítene rajtuk - vélekedik Takács gazda.
Nem elég, hogy a rendre alacsony felvásárlási árak miatt a termelők haszonról már rég nem beszélhetnek, az idén még az időjárás is alaposan megtizedeli a termést. Ennek ellenére a vajdasági termelők bevetik a földjeiket, learatják a termést, és várják, hogy egyszer majd csak elérkezik a jobb világ, amikor az ő munkájukat is megbecsülik.