home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„A focinak élek”
Tóth Tibor
2020.11.23.
LXXV. évf. 47. szám
„A focinak élek”

A TSC Magyarkanizsa női labdarúgócsapata a várakozásokon felül szerepel a Szuperligában, hiszen a lányok tizenhárom forduló után a táblázat 5. helyén állnak. A csapat egyik legbiztosabb pontja a 36-os számmal játszó Körmöczi Csilla, aki védekező középpályásként szerel, ütközik, labdát szerez, és a támadások építéséből is kiveszi a részét. A tóthfalusi játékos a közelmúltban a Zemun elleni idegenbeli, 1:1-es döntetlennel zárult mérkőzésen játszotta századik hivatalos mérkőzését a klub színeiben. Csillával a jubileumi mérkőzés után, a Sloga elleni, idei utolsó mérkőzés előtt ültünk le egy hosszabb beszélgetésre.

* Mikor ismerkedtél meg a labdarúgással, hogy került az életedbe ez a sportág?

— Édesanyám, édesapám és a bátyám is futballozott, így a labdarúgás születésemtől fogva jelen van az életemben. A játékot a bátyám hatására kezdtem el, vele mentem ki a tóthfalusi focipályára, és már nyolcévesen én is ott tevékenykedtem. Nagyon megszerettem a focit, ez a szerelem azóta is tart. Más sportágat intenzívebben nem űztem. A pályán az önkéntes tűzoltók is gyakoroltak, abban is részt vettem, de inkább a focit választottam. Jelen voltam az akkori klub, a Metalmania megszületésénél, és azóta is hű maradtam a csapathoz. A Lékó János-emléktornán figyeltek fel rám, és akkor kerültem az alakulóban lévő csapathoz.

* Hogyan emlékszel vissza az első edzésre, az első mérkőzésre?

— Számomra nagyon nehezek voltak az első lépések, mivel egy kis faluból kerültem Magyarkanizsára, a lányok már korábbról ismerték egymást, számomra pedig akkor még mindenki idegennek számított. Olyan fiatalon nehéz is volt beilleszkedni, de próbáltam mindent megtenni, hogy maradásra bírjam magam. Az első edzőm Apró Attila volt, tőle szinte mindent megtanultam, nagyon sokat segített nekem. A későbbiekben Tóthfaluban, Barta Ottó keze alatt is fejlődtem, de a legtöbbet jelenlegi edzőm, Vajda Fangyó foglalkozott velem, neki köszönhetem, hogy még mindig itt vagyok.


Körmöczi Csilla és a boldog szülők (a szerző felvétele)

* Védekező középpályásként számít rád a vezetőedző. Mindig is ez a szerepkör állt hozzád közel?

— Már kiskoromban a fiúk között is hátvédként játszottam, ez talán egy olyan poszt, amelyen a legtöbben kezdik a pályafutásukat. A későbbiekben a középpályára toltak előre, védekező középpályásként számítottak és számítanak rám, amit a legjobban szeretek. A legutóbbi, a Crvena zvezda elleni mérkőzésen jobbszélsőként léptem pályára, amin nagyon meglepődtem, nem éreztem magaménak, és igazán nehéz is volt számomra. A vezetőedző a döntését a jó beadásaimmal és lövéseimmel indokolta. Egyetértek vele, viszont nem könnyű elmenni a szélen, és olyan helyzetbe kerülni, hogy akár beadni, akár lőni tudjak. Nehéz és szokatlan volt.

* Nem a te dolgod a gólszerzés, de pályafutásod alatt rúgtál már gólokat.

— Két gólt lőttem még az I. Ligában, a Lavice Dubočica elleni mérkőzésen, melyet 3:1-re megnyertünk. Furcsa volt kétszer betalálni az ellenfél kapujába, hiszen védekező középpályásként inkább a labdaszerzés és a pontos átadások tartoznak a feladataim közé.

* A Zemun ellen századik alkalommal ölthetted magadra a klub mezét. Vártad-e ezt a mérkőzést, és milyen érzésekkel léptél pályára?

— Hihetetlen, hogy eljutottam idáig. Nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a focit, de valahogy soha nem tudtam megtenni. Nagyon jól éreztem magam a meccsen, és örülök, hogy idáig kitartottam. Minden mérkőzés fontos, így erre sem készültem másképp, egy kis pluszt adott azonban számomra, hogy ez volt a századik. Kazi Zsolt klubelnök tartja számon, hogy ki hányadik mérkőzését játssza, ki mennyi gólt szerez, így ő értesített néhány héttel korábban, hogy közeleg a századik. A száz közül a legemlékezetesebb a Kolubara elleni hazai selejtező volt, amikor büntetőkkel nyertünk, és ezzel jutottunk fel az I. Ligába. A szuperligás meccsek közül mindegyik emlékezetes marad, mert iszonyatosan nehezek ezek a találkozók. Talán a Zemun elleni, hazai győztes meccs volt fizikailag a legnehezebb, hiszen rengeteg ütközés jellemezte az egyébként is agresszív összecsapást.

* Miben látod az I. Liga és a Szuperliga közti különbséget?

— El sem tudom mondani, mennyire nehezek a legmagasabb rangfokozatban játszott mérkőzések, és milyen sok idő kell ahhoz, hogy kipihenjem magam. Veszíteni sem könnyű, és annyira szokatlan. Itt gyorsabb a játék, gyorsabban kell gondolkodni, cselekedni, és erőnlétileg is sokkal jobb állapotban kell lenni, mint az I. Ligában.

* Miben fejlődtél leginkább az utóbbi években?

— Amióta középpályán játszom, sokkal jobban átlátom a játékot. A lányokkal megismertük egymást az évek alatt, így már azt is tudom, kinek milyen ütemben, hogyan kell adnom a labdát. Leginkább csapatjátékban fejlődtem. Legnagyobb erényem a labdaszerzés, melyből minél használhatóbb passzokat próbálok adni a támadóinknak.

* A csapat az 5. helyen áll a táblázaton. Mennyire vagy elégedett ezzel a helyezéssel és a játékoddal?

— A bajnokság rajtja előtt a ligában maradást tűztük ki célul. Jól indítottuk a bajnokságot, hiszen az első öt forduló után három győzelemmel és egy döntetlennel a 3. helyen álltunk, majd a 8. forduló után feljöttünk a 2. helyre. Senki sem hitte el, hogy erre képesek leszünk, talán még mi magunk sem. Ezt látván minden meccsnek úgy állunk neki, hogy esélyesek vagyunk a győzelemre, és a szezon végén szeretnénk benne lenni az első négyben. A saját játékommal is elégedett vagyok, minden meccsen próbálom a maximumot nyújtani, illetve megfelelni az elvárásoknak.


Lendül a láb (a TSC Női Labdarúgóklub felvétele)

* A sportban benne van a kudarc is. Hogyan viseled a vereséget?

— Nagyon nehezen. Egy-egy vesztes mérkőzés után jobb, ha nem szólnak hozzám. Olyankor nem tudok kedves lenni. A szüleim ezt már megtanulták, és megfelelően kezelik is, mások még nem annyira. Néhány napnak el kell múlnia, hogy újra felszabadulttá váljak.

* Megfordult-e a fejedben valaha, hogy máshol folytasd a pályafutásod?

— Egyetemi éveim alatt szóba került, hogy a szegedi csapatba igazolnak, de mindig a magyarkanizsai együtteshez húzott a szívem, és nagyon nehezen tudnám itt hagyni ezt a kis közösséget. A pályán és a pályán kívül is szinte egy családot alkotunk, ami minden bizonnyal a siker egyik záloga is.

* Mit üzensz a még fiatalabbaknak, akik hozzátok szeretnének hasonlítani?

— Kitartóak legyenek, nekem is ez segített abban, hogy idáig eljussak. Nagyon sok idő és türelem kell ahhoz, hogy megálld a helyed a csapatban. Szükség van a család és a barátok támogatására is, de elsősorban saját magadban kell tudatosítanod, mit szeretnél elérni. Tavaly is megfordult a fejemben, hogy sérülések és egyéb más tervek miatt szögre akasztom a futballcipőt, de látván az idei szezont, az az érzésem, hogy nem tudom én ezt itt hagyni.

* A szezon végén hányadik hellyel lennél elégedett?

— Akkor lennék elégedett, ha az első négyben végeznénk. Megérdemelné a csapat, és sokat is teszünk ennek megvalósulása érdekében. Az utóbbi egy hónapban valamelyest visszavettünk az edzések intenzitásából, mivel nagyon hosszú és megterhelő az idény. A könnyedebb edzések kevésbé fárasztóak, de a felkészülés és az első egy-két hónap rettentő nehéz volt.

* Labdarúgóként vagy ismert a közvélemény előtt. Mit csinálsz, amikor nem a focival foglalkozol?

— A Szegedi Tudományegyetemen befejeztem a rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakot. Nyelveket tanulok, ami számomra nagyon fontos. Nemrég elkezdtem dolgozni, de úgyszólván a focinak élek.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..