A fiatalokhoz szólva Karl Jenő, a leánykollégium igazgatója Hamvas Béla gondolatait idézte: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. […] Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. […] Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!”

— Nyolcadik alkalommal tartunk szalagavató ünnepséget, és remélem, hogy még sok-sok évig él majd ez a szép hagyomány. A mai napot óriási munka, hosszan tartó felkészülés előzte meg. A lányok hónapokkal előbb elkezdték tanulni a táncot, és a ruhapróbára is kellett idő. De a történésekben mindenki lelkesen vett részt, ami minket is örömmel tölt el, egyúttal bizonyosságot ad, hogy ezt a jövőben is folytatni kell. A kollégiumban az idén egy kicsit kevesebb a növendékünk, de ettől eltekintve teljes gőzzel dolgozunk, lassan mögöttünk van a téli időszak, hála Istennek minden rendben volt, nem volt semmi hiányunk. Most már várjuk a tavaszt, a tavaszi ünnepeket, ezekre készülünk, és persze majd jön az érettségi meg a ballagás is — nyilatkozta Karl Jenő.

Kalapis Sztoján atya, a muzslyai Emmausz Kollégium vezetője elsőként a fiúkhoz szólt, majd sorra vette mindazokat, akik nélkül nem lehetne ünnepelni.

— Ti vagytok, fiúk, az első helyen, mert nélkületek nem lenne a kollégium és ez a szép rendezvény sem. Nagyra becsülünk, tisztelünk benneteket. Kedves szülők, köszönjük nektek, hogy ezek a fiatalok itt vannak. Örülök, hogy ránk bíztátok a gyerekeiteket. Kedves rokonok és nevelőtanárok! Jó, hogy együtt vagyunk, együtt dolgozunk, fáradozunk a növendékekért. Nem hagyhatom ki a dolgozóinkat sem, akik szintén sokat tesznek azért, hogy a kollégistáink jól érezzék magukat mind a két kollégiumban. Kedves kollégisták, amit ebben a két kollégiumban tanultatok, azt vigyétek útravalóul. Sokszor össze kell majd kulcsolni a kezeket, de erre mi jó példát adtunk azzal, hogy minden munkánkat imával kezdünk, és hálaadással köszönünk meg. Az élet sokszor megpróbáltatás elé állít benneteket, de ne veszítsétek el azt a lendületet, amelyet itt kaptatok. Legyetek áldottak a Jóistentől. Mivel én már nem leszek itt jövőre, azt kívánom, maradjunk kapcsolatban — emelte ki a beszédében Sztoján atya.

Koncz Györgyi M. Julianna nővér, a leánykollégium egyik nevelőtanára hangsúlyozta, a szalagavató a fiatalok felnőtté válásának az ünnepe.

— Még nem köszönnek el a kollégiumtól, az iskolától, de már érzik, hogy ez hamarosan megtörténik, és a felnőtt-társadalom értékes tagjaivá kell válniuk. Az idén a lánykollégiumban 15 lány búcsúzik, ők a főszereplői ennek az eseménynek, valamint itt vannak a harmadikosok, akik segédkeznek, és megnézik, jövőre mi vár rájuk. Mi izgalommal engedjük majd el a kezüket, és reméljük, megállják a helyüket ott, ahová kerülnek.

Gabona Ferenc, a fiúkollégium nevelőtanára jelezte, náluk 5 végzős fiú van, aki kitűzheti a szalagot.

— Szeptember óta készülünk erre a napra, és elmondhatom, a táncpróbákon nagy odaadással és figyelemmel vettek részt a fiúk. Köszönet és hála azoknak a szülőknek meg azoknak a diákoknak is, akik elfogadták a kollégiumi életet. A szülőkkel együtt az a célunk, hogy felkészítsük a gyerekeket az életre. Ez a mai napon a szalagavató tánccal, a szalag feltűzésével kezdődött. 5 fiútól búcsúzunk, akik közül 2-en egyetemre terveznek menni. A középiskola első osztályától kísérjük a fejlődésüket, és bízom benne, hogy a jövőbeli életük folyamán találékonyak lesznek, az önállóságot, melyet itt megtanultak, alkalmazni fogják, és helytállnak, bárhol is lesznek.

A végzős lányok nevében Szabó Laura mondott köszönetet, felidézve a kollégiumi éveik kezdetét, amikor szorongással töltötte el őket, vajon miként tudnak beilleszkedni az ottani életbe, most viszont azon töprengenek, milyen nehéz lesz a búcsúzás.

— Az elmúlt évek során olyan embereket ismerhettünk meg, akik nélkül nehezen képzelhető el a folytatás, ha útjaink különválnak. Rengeteg emlék köt össze bennünket, és ezek mindig hiányozni fognak. Ezek közé tartoznak a szobáinkban történt beszélgetések, a közös programok, illetve sok más, amit jó lenne sosem feledni.

A fiúk képviseletében Babinszki Csaba szólt az egybegyűltekhez. Mint hangsúlyozta, tudatában vannak annak, hogy a felnőtté válásra is felkészítést kaptak a kollégiumi éveik alatt.

— Sok érdekes és felejthetetlen pillanatban volt részünk, számos barátra tettünk szert. Csínytevések sokasága gazdagítja az emlékeinket. Hitünk gyakorlása közben lelkiekben is érettebbek lettünk. Megtanultuk, hogy az összetartásban az erő. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian szép emlékként gondolunk vissza a kollégiumi éveinkre.

A tánc koreográfiájának elkészítését ezúttal is Rontó Márta vállalta, aki maga is élvezte a munkát, csakúgy mint a lányok és a fiúk. A látvánnyal a közönség, szülők, nevelők, nagyszülők, rokonság is nagyon elégedett volt, amit a tánc utáni taps is bizonyított.

A szerző és Deák Róbert felvételei