home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A feldolgozások világában! (1. rész)
Zvekán Péter
2015.02.18.
LXX. évf. 7. szám
A feldolgozások világában! (1. rész)

A dalfeldolgozások azért izgalmasak, mert különböző korú emberek különféle változatokat hisznek az eredetinek. A dalokat azonban nem mindig ugyanúgy értelmezik újra. Az RnB és a rap világában például nagyon el van terjedve, hogy felhasználják a 60-as, 70-es évekbeli funkydalok alapjait, a szerzők így alkotnak belőlük valami újat. Ám vegyünk sorra néhány olyan dalt, amelynek eredete remélhetőleg meglepetést fog szerezni.

Valószínűleg sokak számára meglepő, hogy az I Will Always Love You című, szinte mindenki által ismert dal eredetileg nem Whitney Houston nevéhez fűződik, hanem Dolly Partonéhoz, az amerikai countryénekesnőéhez. A legtöbbek számára ez azért meglepő, mert a Whitney Houston-féle feldolgozás sokkal sikeresebb lett, mint az eredeti szám. Ehhez természetesen az is lényegesen hozzásegített, hogy a Whitney-verzió hallható volt a Több mint testőr című filmben. A Dolly Parton-féle I will always love you 1974-ben lett kiadva az énekesnő 13. albumán, a Whitney-féle pedig tizennyolc évvel később, 1992-ben. Azt is meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint a Több mint testőrhöz készült lemez lett a legzseniálisabb az összes Whitney-album közül.

A zenei világban azonban arra is van példa, hogy egy számnak több verziója is sikeres lesz. Ilyen a szintén sokak által kedvelt Venus című szerzemény is, mely hatalmas sikertörténet: először 1969-ben jelent meg a holland rockzenekar, a Shocking Blue At Home című albumán. Kiadása után az Egyesült Államokban szinte pillanatok alatt a toplisták élére került, és ez négy európai országban is sikerült neki. S a történelem megismételte önmagát, amikor az angol Bananarama popegyüttes elkészítette a Venus diszkó stílusú feldolgozását. Ez a dal is első helyezést ért el, méghozzá összesen hat országban.

Az előbb már említettem, hogy az RnB és a rap világában nem ritka, hogy kölcsönveszik a régi zeneszámok alapját. Ennek egyik ékes példája a Sötét zsaruk első részének betétdala, a Men in Black. Az eredeti szerzemény az RnB és a posztdiszkó stílusú Forget Me Nots című dal, melyet Patrice Rushen, Freddie Washington és Terri McFaddin írt Patrice 1982-ben kiadott, egyébként hetedik stúdióalbumára, a Straight the Heartra. Aztán 1997-ben megjelent a Men in Black első része, melyben Will Smith és Tommy Lee Jones játszotta a főszerepet. Mivel Will nemcsak színész, hanem zenész is, nem meglepő, hogy ő készítette el a film betétdalát, a Forget Me Nots alapját felhasználva. A Men in Black című sláger egyébként 1998-ban egy Grammy-díjat is nyert.

Hasonló példa a Toy Soldiers című szerzemény is, melynek eredeti változata 1989. január 27-én jelent meg az amerikai popénekesnő, Martika bemutatkozó albumán. A szám nagy sláger lett, és az Egyesült Államokban sikerült a kislemezlista élére kerülnie. Ennek a refrénjét használta fel 2004-ben Eminem, amikor csapatával elkészítette a szerzemény újraértelmezett rapváltozatát. A szöveg a droghasználatról, a kábítószer-fogyasztókról és a körülöttük élő emberekről szól.

A feldolgozások világa azonban túl izgalmas, hogy mindössze egy cikket szenteljünk neki. Ezért a jövő héten is ugyanezzel a témával foglalkozom, amikor is újabb meglepetéseket szerző dalokról írok.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..