A nyilvános főpróba, illetve premier után ismét megtelt érdeklődőkkel a színházterem Topolyán. A színvonalas és szívvel-lélekkel készült produkcióra nemcsak a kicsik, de a nagyok is kíváncsiak voltak egész Vajdaságból. Erről a szabadkai Körmöci Andrea is beszámolt.

— Az unokaöcsémmel érkeztem a darabra. Otthon is hallgatjuk ezeket a dalokat, s az ő figyelmét is nagyon felkeltette. Nagyon jó volt, hogy az előadást a fiatalabb generáció vitte színpadra, s fiatal kora ellenére is nagyon átélte a darabot, szerepeit, s a különféle elemeket is nagyon jól bemutatta. Az előadást már pesti színházban is láttam, de a helyi, topolyai darab is kiváló volt. Véleményem szerint lenne igény a fiatalok játékára, hiszen a terem most is tele volt, a gyerekek az ilyen darabok által nemcsak szórakozhatnak, de újat is tanulhatnak.

A fiatalok nagyon jól érezték magukat a színpadon, sokak szerint teljesen kibontakoztak. Erről számolt be Bába Kristóf is, a darab egyik szereplője, aki játékáért színészi különdíjat érdemelt ki a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján.

— A topolyai csapattal tavaly májusban ismerkedtem meg jobban, amikor Jankovics Andrea felkért Maugli szerepére. Szerintem jól teljesítettem a feladatot, jól megszemélyesítettem magát a karaktert, bele is éltem magam. A darabban nem Maugli a kedvenc karakterem, de attól függetlenül igyekeztem átadni a szerepét. A rendezőnk mesterien összerakta a cselekményt, a próbafolyamatok alatt sokat tanultunk tőle és egymástól is. A közönség érdeklődése és szeretete óriási elismerés, nekem úgy tűnik, nem feleslegesen dolgoztunk ennyit, s az embereknek tetszik, amit alkottunk. A jövőben szeretném magam a színművészet irányába továbbképezni.

A darabról Jankovics Andrea színésznő, a produkció rendezője is beszámolt.

— Az ifjúsági csoporttal való munka egyszerre kihívás, felemelő, gyönyörű, nehéz és rendkívül inspiráló feladat. Az előadás mögött hatalmas munka áll, melyet — bízom benne — a közönség is érzékel a színpadi játék során. Nagyon oda kellett figyelni minden egyes résztvevőre, különösen úgy, hogy három különböző korosztályú csapatunk van. Közülük a középső csoport a legnépesebb, és velük meglepően gördülékenyen folyt a munka. A középiskolásokat viszont egy kicsit sajnáltam, mert tőlük kértem azt a nem könnyű feladatot, hogy a próbák idején, amikor a legkisebbek is jelen voltak, vállaljanak gondoskodó szerepet. Az elsősöknek, másodikosoknak ez az első ilyen nagyszabású előadásuk, számukra még új a kulisszák mögötti világ és a színpadi etikett. Most tanulják ezeket, de hála istennek, már ők is a cél kapujában állnak. A darabot sokan ismerik valamilyen formában — regényként, rajzfilmként vagy színpadon —, de a mondanivalót mindenkinek saját magának kell felfedeznie. Sőt, nem is egy tanulsága van: a történet sokrétű, több társadalmi és emberi kérdést vet fel. Bár állatmeséről van szó, mégis erős párhuzamokat von az emberi viselkedéssel, sorsokkal, tulajdonságokkal. Rengeteget beszélgettünk erről a gyerekekkel, például arról, hogy miért nem fogadják be a farkasok az emberkölyköt. Ez sajnos nagyon is aktuális kérdés: az elutasítás, a másság kezelése a mai iskolákban, társadalmunkban is jelen van. A legfontosabb célunk az, hogy a gyerekek emberileg fejlődjenek, megtanulják elfogadni a másikat, empátiával forduljanak egymás felé, és képesek legyenek belehelyezkedni mások helyzetébe. Ezért tartom ennyire fontosnak a színjátszást. Hiszem, hogy a színjátszás nem pusztán tehetség kérdése — bár az is számít —, hanem legfőképp arról szól, hogy képesek legyünk egymás bőrébe bújni. Ez volt egyébként a harmadik, illetve negyedik előadásunk Topolyán, és mindegyik telt házas volt. Nagy öröm számunkra, hogy a közönség ilyen lelkes és nyitott. Ráadásul nemcsak topolyaiak ültek a nézőtéren: láttam ismerős arcokat Újvidékről, Szabadkáról is. Óriási élmény, hogy sokan útra kelnek, csak hogy bennünket lássanak — időt, energiát nem sajnálva jönnek el megnézni az előadásunkat. Ez számunkra a legnagyobb elismerés.

Azoknak, akik lemaradtak a darabról, nem kell csüggedniük, hiszen június 14-én ismét megtekinthető, a már ismert helyen.

A szerző és a társulat felvételei