A múlt század második felében vált a nemzetközi szcéna részévé, ám alkotásai még ma is ugyanannyira hatnak. Kétrészes összeállításunkban ábécésorrendben listáztunk olyan kulcsszavakat, amelyek mentén egy kicsit jobban megismerhetjük a fotós alkotói pályáját, gondolkodását, személyiségét és örökségét.

I — Iron Lady

Newton portréi között szerepel egy fotó magáról az Iron Ladyről, azaz Margaret Thatcherről. A fotózásra a Vanity Fair kérte fel a művészt 1991-ben. Thatcher mindenképp olyan képet szeretett volna magáról, amelyen nem tűnik mogorvának, és amelyen mosolyog. A végeredménnyel azonban egyáltalán nem volt megelégedve, és attól sem riadt vissza, hogy ezt Newton tudtára adja. A kép ennek ellenére ma a londoni National Portrait Galleryben található.

J — June Newton

A Helmut by June című film a fotós munkásságát mutatja be felesége, June szemszögéből és rendezésében. A kamerát, mellyel a videofelvételek készültek, eredetileg a férjének szánta ajándékba. A művész viszont csak később kezdte el használni, így került June kezébe. A felvételeken olyan jelentős személyek is feltűnnek, mint Carla Bruni és Cindy Crawford, akik Newton ismert múzsái voltak hosszú éveken át.

K — The King of Kink

Miután 1976-ban megjelent az erotikus jellegű fotós könyve, a White Women, a Time magazin a The King of Kink jelzőt ragasztotta rá, mely igazán találónak bizonyult, tekintve a munkáit és azt, hogy maga is úgy nyilatkozott, hogy „ha egy fotós azt mondja, hogy nem voyeur, akkor egy idióta”. (A kink ebben az esetben perverziót jelent, és az angol hangzása miatt találó — a szerző megj.)

L — Los Angeles

Az első nagyszabású kiállítást Newton munkásságából 2013 júniusában mutatták be Los Angelesben. A címe Helmut Newton: White Women, Sleepless Nights, Big Nudes volt, és több mint 100 képet lehetett megtekinteni az első három fotós könyvéből. Emellett két filmet is vetítettek. A már említett Helmut by June-on kívül a Provocateurt is bemutatták. Ez a művész örökségét és a divatfotográfiára tett hatását tárgyalja — munkatársai, más fotósok és olyan nők meséltek róla, akik közvetlenül vagy közvetetten álltak vele kapcsolatban.

M — Monte Carlo

Monaco fontos helyszín volt Newton életében — a Párizsban leélt huszonhat év után ide költözött. Nemcsak számos, a francia Vogue számára készített sorozatának adott helyszínt és teret, de személyesen is kötődik a városhoz és környékéhez.

N — Nova

Az 1965 és 1975 között működő Nova magazin egy ikonikussá avanzsált brit lap volt, mely olyan témákat tárgyalt, mint a szex, a politika, a fogamzásgátlás és egyebek, ehhez pedig olyan fotósok anyagai társultak, mint Newton, Don McCullin és Terence Donovan. A Nova kockázatos témákban publikált, ezzel pedig igen előremutatónak számított a korában. Olyan címeket jelentetett meg, mint Az evangélium egy homoszexuális pap szerint. Ama kevés női magazinok közé tartozott, amelyeknek legalább annyi, ha nem több férfi olvasójuk volt, mint női. Végül anyagi csőd miatt szűnt meg 1975-ben.

O — ortopéd pántok

A híressé vált fotókat eredetileg az Anna Wintour irányítása alatt készült editorialba szánták, mely a High and Mighty címet kapta. A kitűzött cél az volt, hogy a képek hatalmat és erőt sugalljanak, ehelyett viszont inkább kellemetlennek és erőszakosnak ítélték őket. Az editorialban egyébként kerekesszék, lábszárrögzítő, mankó és egyéb ortopédkellékek is feltűntek a képeken. Érdekesség, hogy évekkel később a Tom Ford 2003. évi őszi-téli kollekciójában megjelent ékszerek erősen emlékeztettek az editorial fotóira.

P — portrék

A divatfotográfián és a gyönyörű aktok fotózásán kívül portréiról is különösen híres volt. Jellemzően áthidalta a divat, a film, a politika, valamint a popkultúra közötti határokat, és szinte mindenkit lefotózott, aki igazán számított: Sophia Lorentől Leonardo DiCaprión, Angelina Jolie-n át Margaret Thatcherig és Salvador Dalíig. Érdekesség, hogy utóbbi külön kérte, hogy nem sokkal a halála előtt készítse el róla a portréját.

Q — a status quo megkérdőjelezése

Newton jelentősége nem csupán abban rejlik, hogy fotóinak provokativitásával nagy vihart kavart, de abban is, hogy tudatosan nem kizárólag a ruhákban és a szép modellekben látta meg a divatfotózás lehetőségeit. Számára ez arra is lehetőséget teremtett, hogy történetet meséljen, és kommentelje a kort, melyben élt. Erről így nyilatkozott: „Én még mindig azt gondolom, hogy a tökéletes divatfotó olyan kell hogy legyen, mint egy kép, melyet egy filmből vágtunk ki, egy portré vagy talán egy lesifotó, de semmiképp sem divatfotó.”

R — romantika és kapcsolatok

Noha azt gondolhatnánk, nem egyszerű egy olyan fotós feleségének lenni, aki topmodelleket fényképez, sőt, aktokat készít róluk, June-nak saját állítása szerint mégsem volt mitől félnie. Newton egyrészt azt mondta a feleségének, hogy „a fotográfia lesz mindig is az első szerelmem, de te leszel a második”, másrészt pedig June szerint neki azért nem volt oka féltékenységre, mert Newton mindig azt mondta, hogy „lefekhetsz a modellekkel, vagy dolgozhatsz velük, de egyszerre nem lehet a kettőt”.

S — Sumo

A 10 000 példányban megjelent, limitált számú Sumo kiadvány több mint 400 képet tartalmaz, súlya pedig 35,4 kg. Mindegyiket maga Newton írta alá és számozta, tartóját pedig a dizájner, építész Philippe Starck tervezte. A Sumo több szempontból is rekordot döntött műfajában.

T — Three Boys Pasadena (Három fiú Pasadenából)

A korábban említetteken kívül egy további dokumentumfilm is készült Newton életéről és munkásságáról. A Three Boys Pasadena: a Tribute to Helmut Newton a fotóművész három asszisztensének műve, akik így állítottak emléket mentoruknak. Mark Arbeit, George Holz és Just Loomis a saját emlékeiből építkezve, illetve archív anyagokból, felvételekből állította össze a filmet.

U — uncomplicated, azaz egyszerű

Newton azt vallotta, hogy felesleges túlbonyolított eszközöket használnia. Először tizenkét évesen vett kezébe kamerát, egy egyszerű Eastman Kodak gépet, és elmondása szerint később sem vitte túlzásba. „A dolgok anélkül is elég bonyolultak, hogy még inkább azzá tennénk őket. Azt hiszem, azért nagyon egyszerű a technikai felszerelésem, mert így több időm van a lánnyal foglalkozni, ami a legfontosabb.”

V — Domestic Nude V

A Domestic Nude V, in my living room című alkotás egy tíz képből álló sorozat ötödik fotója. Egy fekete-fehér akt egy ismeretlen modellről, aki csupán fekete tűsarkút és vörös rúzst visel. A fotósorozat koncepciója szerint Newton házias környezetbe helyezte az erős karakterű, meztelen nőit: provokatívan guggolnak egy kutyaólban, széttett lábakkal pózolnak a hűtőszekrénynél, vagy éppen tűzifát pakolnak az udvarban.

W — White Women

Ez volt az 1976-ban megjelent első könyvének címe. Bemutatta Newton törekvését a technikai tökéletességre, és azt az esztétikai irányt, amely később világhírűvé, illetve széles körben elismertté tette. A könyv ma is kétségtelenül ugyanannyira provokatív, mint negyven évvel ezelőtt. Sokan Newton legjobb alkotásának tartják — függetlenül attól, hogy mennyi kiadvány jelent meg később a munkáiból.

Y — Yves Saint Laurent

Yves Saint Laurent Le Smoking Jacket elnevezésű ruhadarabja egy új kor és nőtípus szimbóluma lett a divattörténetben. Azt fejezte ki, hogy nem csupán a meztelenség és a test megmutatása lehet erotikus töltetű. Az pedig, hogy a Le Smoking ikonikus lett, részben Newtonnak is köszönhető. A fotós egy androgün nőn fotózta le, aki egy párizsi sikátorban pózolt, ezzel egészen újraértelmezve a nőiességet, a szexualitást és a kor nőképét.

Z — Zeitgeist

Newtonról sokan úgy gondolkodtak, hogy megteremtette a női emancipáció korszellemét. Olyan tervezőkkel együtt, mint Yves Saint Laurent vagy Karl Lagerfeld, egy új hullám része volt. Felforgatták mindazt, amit a női szerepekről gondoltunk, illetve újrafogalmazták a nőiességet. Akár női vagy férfiruhákat viseltek, akár teljesen meztelenek voltak, modelljei mindig dominanciát sugároztak, és azt, hogy felelősek az életükért, illetve szabadok minden társadalmi elvárástól, mely az aktuális nemi szerepek szerint hozzájuk tapadhatott.

(Forrás: Dazed)