Egy olyan világban élünk, amelyben rendkívül felgyorsult az információáramlás. Ebben az elektronikus médiumok mellett nagy szerepe van az internetnek. A digitális írástudás azonban elengedhetetlen feltétele az internethasználatnak. Ahhoz, hogy a digitalizált folyamatok zökkenőmentesen menjenek végbe, gyors és stabil internetkapcsolatra van szükség.
Ma már a legtöbb ember mindennapi életének szerves része az internet. Sokan élnek azonban olyan leszakadó régiókban, ahol nem megfelelő a lefedettség a hiányzó infrastrukturális fejlesztések miatt. Ezeken a területeken a lakosság akkor sem tudna bekapcsolódni a digitális társadalom működésébe, ha megvolna hozzá a szükséges szaktudása.
A jelenség, melyet digitális szakadéknak hívunk, a demográfiai tényezők mentén is megjelenik. Az idősebb generációhoz tartozók gyakran nincsenek birtokában a szükséges digitális képességeknek. Emiatt kimaradnak azokból a folyamtokból, amelyek az utóbbi években részlegesen vagy teljesen átkerültek ebbe a térbe.
Az új infokommunikációs technológiákhoz való hozzáférés meghatározza egy régió fejlettségi szintjét. A versenyképesség növeléséhez is nagymértékben hozzájárul. Ahol az infokommunikációs eszközöket széles körben használják, lehetővé válik a rugalmas munkavégzés, megteremtődik a távoktatás feltétele is. Az egyének esetében pedig a digitális tudás hiánya növeli a munkanélkülivé válás valószínűségét. A folyamat egyre gyorsul, ma már alig van olyan munkafeladat, amelynek elvégzése ne követelne meg ilyen-olyan számítógépes ismeretet is. A becslések szerint viszont bizonyos szektorokban a munkahelyek 30-40 százaléka rövidesen meg fog szűnni az automatizálás következtében. A folyamat azonban új munkahelyeket is teremt, de azok betöltéséhez magas szintű tudásra van szükség.
Az olyan országok szempontjából, mint Szerbia vagy Magyarország, veszélyes tendencia a digitális agyelszívás. Ahol ugyanis nem tudnak anyagilag és más szempontból is vonzó munkahelyeket teremteni a jól képzett informatikai szakembereknek, onnan el fognak vándorolni a fejlettebb országokba. Ez tovább mélyíti azt a digitális szakadékot, amely a kevéssé fejlett és a fejlett országok között máris tátong. Viszont az egyes országokon belül is nőhet a tudásszakadék a vidék és a város, a fiatalok és az idősebbek, a kevéssé képzettek és a képzettek, valamint az alacsony és a magas jövedelműek között, ha semmit sem tesznek ellene.
Az előttünk álló sürgős feladatok egyike lenne fejleszteni a lakosság digitális tudásának és képességének mértékét. Nagyon sok a tehetséges fiatal, de a lakosság egy része leszakadóban van, amire szintén oda kell figyelni. A digitális technológiák használatának a gazdaságban és a társadalom minden szegmensében egyaránt általánossá kell válnia.
Ha sikeresen felzárkózunk, és itthon tudjuk tartani a legkiválóbb szakembereknek legalább egy részét, az lehetőséget teremtene a korszerű, digitalizált ágazatok arányának bővülésére. A gazdasági mutatószámaink valóban biztatóak. A jövőben a termelékenység és a versenyképesség további javítására, az általános fejlettségi szint növelésére és a gazdaság fenntartható bővülésére kell odafigyelni, és célzott intézkedésekkel segíteni a pozitív folyamatok kibontakozását.
