Ildikó mindig vonzódott a képzőművészethez. A gimnázium befejezése után a Képzőművészeti Akadémián szeretett volna továbbtanulni. Férjhez ment, elhelyezkedett, képzőművészettel hébe-hóba foglalkozott, amikor egy kicsit ki akart kapcsolódni. Intenzívebben a nyugdíjba vonulása után kezdett festeni, amikor már nem hajtotta tovább a kötelesség.

Tolnay Ildikó

— Abban az időben vált honossá nálunk az üvegfestészet. Vásároltam egy-két üvegecske festéket, rájöttem a fifikájára, rajzolgatni kezdtem, az alkotások közül néhányat el is ajándékoztam. Találtam egy kis közösséget, ahol rájöttem, hogy az embernek nem kell szégyellnie saját munkáit. Ha van rá hajlama, és szereti csinálni, akkor alkosson bátran, a kész tárgyakat pedig értékesítse a kirakodóvásárokon, fesztiválokon. Kezdetben az aratóünnepségen és a palicsi majálison jelentem meg, majd a zentai és a magyarkanizsai havi vásárokban is kínáltam alkotásaimat. A vásárokban sokszor nem a kézművesek között kaptam helyet, ilyenkor úgy éreztem, csorbul a lelkivilágom. Azóta több vásárban már ügyelnek arra, hogy a kézműveseket egymás mellé, egy sorba helyezzék. Ennek a szabadkai Tejpiacon is lenne létjogosultsága, elég lenne néhány egymás után lévő asztal a kézművesek számára — mondta Ildikó.

Karácsonyra készült gyertyatartók

Először üvegekre kezdett festeni, mindig ügyelve arra, hogy valamilyen használati értéke is legyen annak, amit alkot. Korábban halászattal és vadászattal kapcsolatos témákat festett nemcsak üvegre, hanem falitányérokra is, de nagyon sok tájkép és csendélet is látható az általa színezett üvegeken. Karácsonyra főleg gyertyatartókra és mézes pálinkának való üvegekre fest alkalomhoz illő képeket, az ünnepet és a telet idéző formákat, színeket.

— Kedvenc motívumom a virág, de nagyon szeretem a gyümölcsöket is. Gondolkodom, hogy váltanom kellene akvarellre, akrilra, pasztellre, mivel szerintem az üvegfesték egészségtelen. Eddig Németországból származó festékkel dolgoztam, de Szabadkán már nem lehet beszerezni, Szegedre kell átmenni érte. Próbáltam áttérni vízbázisú üvegfestékre, de arra nem tudok ráhangolódni. Más az anyag, másképp kell vele dolgozni, más érzést, érzelmet ad vissza, mint a korábban használt anyag. Az akrilfesték matt, az üvegfesték viszont ragyog, elég egy pici fénysugár, és megjelenik az érzelem. Amikor egy fesztiválra készülök, akkor például tíz gyertyatartót vásárolok, és előbb csak a körvonalakat rajzolom rájuk. Nem lehet kétszer ugyanazt lerajzolni, mindig más képet ad, mert nem séma alapján dolgozom. Ha üvegeket festek almával, levelekkel, ágacskákkal, akkor először a zöld színt veszem elő, és minden üvegre rárajzolom mindazt, ami zöld. Képfestés alkalmával keverem a színeket, s amennyit használok, annyi üvegecskét nyitok ki az asztalon. Alkotás közben feltöltődöm, tele van a szívem. Zene nélkül nem lehet festeni, így munka közben általában komolyzenét hallgatok — mesélte.

Első látásra éjjeli lámpákra hasonlítanak ezek a gyertyatartók

Legkülönlegesebb alkotása egy üvegajtó festése volt, ezt egy pár kérte tőle. Nagy felületen kellett dolgozni, és a hozzáférés sem volt egyszerű, hiszen az ajtót le kellett fektetni, majd ráhajolva alkotni. Ildikó elmondása szerint ma már rengetegen festenek, ami nem baj, hiszen minden embernek kell valamilyen hobbi — legyen az kerékpározás, gyaloglás, sportolás, természetjárás —, mely kitölti a lelkivilágát.

Alkotásait évente öt-hat eseményen mutatja be, rendszeresen kiállít a palicsi Szent István-ünnepségen, a Levendulafesztiválon, a Hagyományok Téli Fesztiválján, valamint a magyarkanizsai adventi vásáron is részt vesz.

Télies motívumok a mézespálinkás-üvegeken

— Úgy érzem, hogy a mögöttünk lévő másfél-két év bezártság meghozta az emberek vásárlási kedvét. A költségek növekedtek, áraink viszont maradtak a két-három évvel ezelőtti szinten. Ha megdupláznám az árakat, nem tudnám eladni a termékeket. Az sem keserít el, ha a járókelők nem vásárolnak, hanem csak megtekintik a munkáim, és jó véleményt alkotnak. A dicséret jólesik a léleknek. Néhány éve a mézes pálinkának való üvegeket szinte meg sem nézték. Többször ki kellett vinni ugyanazt a terméket, hogy az emberek előbb megszokják, majd vásároljanak. Mindenkinek ajánlanám, hogy születésnapra és egyéb alkalmakra kézművesterméket vegyen, ne a kínai üzletekben keressen ajándékot — emelte ki.

Ildikó a télen akvarellel szeretne dolgozni. Kilátogatna a természetbe, és olajjal különféle tájképeket festene vászonra. Ehhez nem kell messzire mennie, mivel szavai szerint Királyhalom minderre lehetőséget ad, hiszen a település tele van szebbnél szebb helyekkel, csak meg kell találni őket.

Piros-fehér gyertyatartó, benne a lánggal