- Szabó Attila felvétele

Dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke nyilatkozik lapunknak az aktuális balkáni helyzetről. Az egykori uralkodójelölt megosztja olvasóinkkal a demokráciáról alkotott véleményét is. Megítélése szerint Európa jó irányba tart, a legújabb szlovákiai eseményeket pedig nem kell túldimenzionálni. Habsburg Ottó meggyőződése, hogy a magyar állampolgárság kérdését a határon túli magyarság esetében minél előbb meg kell oldani. Ahogy lapunknak fogalmazott: ,,Ezáltal senkinek az európaiságát sem szabad megkérdőjelezni.'
* A XX. század a Balkánon kezdődött, s elméletileg ott is ért véget. Ön hogyan tekint erre a kérdésre?
- Még nem ért véget. Ne felejtsük el azt, hogy a balkáni rendezéshez kompakt megoldásnak kell születnie. Ha a nagyhatalmak most sem, mint megannyiszor az elmúlt század során, nem tartják be a népek önrendelkezési jogát, akkor nem lehet hosszú és tartós békére számítani. Az egész tragédia ott kezdődött, hogy az első világháborúban fűt-fát ígértek a szövetségesek a kis népeknek, annak érdekében, hogy belépjenek a háborúba. Ez így is történt, s olyan határok születtek Európában, amelyek mind etnikailag, mind kulturális szempontból nem mondhatóak igazságosnak. Ezek a kis népek megszokták az elmúlt század folyamán ezt az állapotot -- ti., hogy mindig nekik van igazuk -, s most, amikor a hatalmi konstelláció másképpen tekint rájuk, nem értik ennek az okát. Mindaddig, amíg az itt élő népek politikai elitje nem tudja, s nem akarja ezt megérteni, addig előremozdulás nem nagyon várható. Másrészt a világhatalmi tényezők is felelősek az elhúzódó válságért, mert egyszerűen nem tudnak megoldást találni az előállt helyzetre.
* Köztudomású, hogy Habsburg Ottó annak idején határozottan felemelte a szavát mind a náci, mind a kommunista diktatúrák ellen. Az is, hogy volt időszak, amikor az élete közvetlen veszélyben forgott. A XXI. század elején hogyan tekint a diktatúrákra? S mit gondol a demokráciáról?
- A diktatúrákról alkotott véleményem közismert. Ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a demokráciával foglalkozzunk. A demokrácia sorsa elsősorban a demokratáktól függ. A demokratáknak nem szabad egy valamit sosem elfelejteniük: azt, hogy a demokrácia gyökere a földben, az emberekben rejtőzik. Ha a demokrácia ezt tudatosítja -- különösen ezen a tájon -, akkor hosszú távon minden rendben lesz. A demokrácia írott és íratlan játékszabályait akkor is be kell tartani, ha nehezünkre esik. Én például húsz évig voltam parlamenti képviselő, s holnap ismét egy választási hadjáratban fogok részt venni: az egyik lányom oldalán korteskedem Svédországban. Úgy tapasztalom, hogy a nyugati világban is a legnagyobb gond az emberek idegenkedése a politikától. Közelebb kellene hozni a politikát az embereknek és fordítva: az embereket a politikához. Az egyéni választás kötelez: a képviselő sorsa függ a választóitól és vice versa. Nyugaton ezen a téren már jelentős előremozdulás van, hiszen nap nap után azt tapasztalom, hogy a képviselők jó része állandó kapcsolatot tart fenn a választóival. Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy a demokrácia a sok-sok kihívás közepette akkor tud megmaradni, s gyökeret ereszteni, ha képviselői nem szakadnak el közvetlenül a néptől, hanem a mindennapi kapcsolatok révén pontos képük van a társadalom állapotáról. Ha erre odafigyelnek, s a valóságos problémákat a közéletben is tematizálni tudják, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy hamis lózungú populisták ragadják kezükbe a hatalmat.
* A Páneurópai Unió elnökeként évtizedeken át síkraszállt az egységes Európa víziójáért. Merre tart most az óvilág?
- Jól haladunk. Európa, Istennek hála, egy olyan integrációs folyamatban van, amit szinte lehetetlen visszafordítani. Ettől függetlenül nem győzöm hangsúlyozni: a demokrácia védelme érdekében az egyesült Európában is szükséges, hogy a választott képviselők és a nép között közvetlen kapcsolat legyen. Az egyesült Európa számos új lehetőséget, de számos új kihívást is ad a benne élőknek. Az egységesülés hatására nagyon sok, eddig egy-egy ország szempontjából marginális, partikuláris kérdésnek számító probléma az egész Európai Közösség gondjává nőheti ki magát. Ezért fontos az, hogy az embereknek világos képük legyen minderről, fontos az is, hogy a most formálódó egységes európai politikai elit ne veszítse el a kapcsolatát a néppel, de egyben rálátása legyen más régiók gondjaira is. És természetszerűleg az is fontos kell legyen, hogy a nép sem veszítse el kapcsolatát választott képviselőjével. A mostani európai választási rendszert sokan kritizálják, nem is alaptalanul, szerintem azonban a kép nem annyira fekete, mint egyesek hirdetik. Van merre elmozdulni, van hova tartani, s ez mindenképpen jó, mindenképpen pozitív.
* Az európai csatlakozással a nemzetiségi kérdések mégsem oldódtak meg azonnal a Kárpát-medencében. A legújabb szlovákiai fejlemények is elgondolkodtatóak...
- Mindig lesznek kárörvendők. Aki egy hosszú út elején áll, abba itt-ott, akarva, akaratlanul is bele-bele rúgnak. A mostani felvidéki helyzetet én nem tartom tragikusnak. Úgy érzem, hogy habár a Szlovák Köztársaság szuverenitása alatt álló területen ugyan történnek sajnálatos dolgok, ehhez hasonló megnyilvánulások Európa más régióban is előfordulnak. Hiszem azt, hogy a szlovák demokrácia van már olyan erős, hogy az ilyen kilengéseket megfékezze, s féken tartsa.
* Milyen érzésekkel élte meg 2004. december 5-ét?
- Ez egy helyi jellegű kérdés, amit mielőbb meg kell oldania a helyi géniuszoknak. Jómagamnak is több állampolgársággal rendelkezem -- nekem van egy horvát útlevelem, egy magyar útlevelem meg egy német és egy osztrák is -, s nem látok ebben semmilyen ellentétet. Különösen azt nem, hogy valakinek az európaisága ezáltal kérdőjeleződne meg. A mentalitás a lényeg, s én hiszem, hogy rövidesen az európai szellemiség fogja átitatni az egész kontinenst, s akkor nem kerül majd sor ilyen vitákra.