A nagyszámú érdeklődőt elsőként Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ alelnöke köszöntötte. Forró felkérésére a jelenlévők egyperces néma csenddel emlékeztek meg a közelmúltban elhunyt Légvári Sándorról, a csúrogi fakeresztek ácsolójára.

Pásztor István, a VMSZ elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, ritkán fordul elő, hogy egy párt történészkonferenciát szervez, mivel a politika elsősorban a jelennel, illetve a jövővel foglalkozik. A VMSZ elnöke ezzel kapcsolatban arra is rámutatott, hogy pártja immáron második alkalommal szervez tudományos tanácskozást. Szerinte a konferenciáknak — a múlttal való szembenézés céljából a konklúziók levonásának szándékával és a jövőre mutató építkezés ambíciójával — igenis a politika homlokterében kell lenniük. A Tartományi Parlament elnöke azt is kiemelte, hogy azok, akik személyesen is érintve vannak a hét évtizeddel ezelőtti magyarellenes eseményekben, biztosan egészen másként élik meg ezt a tudományos konferenciát. Ebből az aspektusból pedig ez a tanácskozás egyúttal része annak a megemlékezéssorozatnak is, amelyet az idén egy kerek évforduló apropójából szerveznek meg. Ez a tudományos konferencia egy értékrend melletti elkötelezettség alapján történő kiállás is, és ahogyan azt Pásztor nyomatékosította: a bűn mindig egy emberhez köthető, vagyis nincs kollektív bűnösség, s éppen ezért az soha többé nem következhet be, hogy valaki csak azért fizessen az életével, szabadságával, vagyonával, mert egy adott etnikai, vallási közösséghez tartozik. Pásztor István beszédében arra is rámutatott, hogy a tudatlanság továbbra is igen nagy, ami elsősorban az elmúlt évtizedek agymosásának a következménye. Ennek ellenére biztató fejlemények szemtanúi is lehetünk: tavaly a szerb parlament elfogadta azt a deklarációt, amely elítélte a kollektív bűnösség elvét, a napokban pedig a német áldozatok előtti főhajtás jeleként a gákovai (gádori) tömegsírnál a Szerb Haladó Párt parlamenti frakcióvezetője is koszorúzott, ami pedig egyértelmű jele a legnagyobb szerb kormánypárt partnerségének és kiállásának.

A konferencián a továbbiakban előadást tartott Zakar Péter, a Délvidéki Kutató Központ elnöke. Kocsis Károlynak, a Magyar—Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozata elnökének üzenetét Hornyák Árpád, a magyar tagozat titkára tolmácsolta.

Az előadásokat két blokkban tartották meg. Elsőként Hajnal Jenő, a Vajdasági Művelődési Intézet igazgatója Az 1941—1948-as időszakra vonatkozó szerbiai levéltári kutatások és visszaemlékezés-gyűjtés című projekt végrehajtásának állomásairól tartott beszámolót. Kovács Attila szlovéniai történész a szlovéniai megtorlásokról, illetve az ottani forrásokról nyújtott áttekintést. Srđan Cvetković belgrádi történész az 1944. szeptember 12-én kezdődő szerbiai megtorlásokról tartott átfogó értekezést, előadásában a Vajdaság területére fókuszálva.

Sajti Enikő, a délvidéki magyarság történetírásának legjelesebb szakembere, a Szegedi Tudományegyetem tanára Hideg emlékezet vagy befogadó emlékezetkultúra című előadásában a múltfeltárás történelmi áttekintésén túl a történészszakma kihívásairól, illetve csapdahelyzeteiről is beszélt.

A második blokk első előadását Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ alelnöke tartotta meg. Az újvidéki Vajdasági Levéltár forrásait ismertette. Az ő előadását egészítette ki Molnár Tibor zentai fő levéltáros, aki a regionális levéltári forrásokról tartott értekezést. Dr. Papp Árpád szabadkai néprajzkutató az úgynevezett oral history, vagyis az emlékezetben megmaradt, az egykori szemtanúk által az akkori eseményeket felidéző visszaemlékezés-gyűjtéssel kapcsolatos tudnivalókat osztotta meg a közönséggel. Zorica Marinković, az U ime naroda kiállítás fő szervezője a kiállítással és az azt követő párbeszéddel kapcsolatos tapasztalatairól számolt be a jelenlévőknek. A konferencia teljes anyaga kötet formájában is megjelenik majd, a téma iránt érdeklődőknek tehát nyomtatott formában is lesz lehetőségük elolvasni az előadások teljes szövegét.