A Vermes Lajos sportfotóit tartalmazó kiadvány a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gondozásában jelent meg. A rendezvényen jelen volt dr. Szabó Lajos, az említett intézmény igazgatója is. A könyvről, a sportmúzeumról, valamint az abban megtalálható gyűjteményről beszélgettem vele.

Dr. Szabó Lajos (Szalai Attila felvétele)

* Mi adta az ötletet a könyv megírásához, megjelentetéséhez?

— Vermes Lajos megkerülhetetlen egy sporttörténész számára, hiszen meghatározó személyisége volt a XIX. századi magyar sportnak. A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum fotóarchívumának XIX. századra vonatkozó része főleg hozzá kötődik. A róla vagy a tanítványairól készült fotók alkotják a legfontosabb képanyag felét. Vermes nagyon hamar megismerkedett a fényképezéssel, saját műtermet tartott fenn Budapesten és Szabadkán. Nagyon érdekesek a munkái, ahogy eljut a rögzített műtermi felvételtől a saját maga által tervezett, épített fázisfotókészítő gépig. Az országos sportsajtóban rendszeresen beszámolt a palicsi versenyekről és a szabadkai sporteseményekről. Az újságírást tudatosan használta saját munkája, illetve a sport népszerűsítésére. Kevesen ismerik ezeket a fényképeket, mi pedig úgy gondoltuk, hogy érdemes őket összegyűjteni, kiadni. A könyvet Szarka Klára kolléganőmmel közösen szerkesztettük, ő a fotó-, én pedig a sporttörténeti részét írtam. Vermesnek nemcsak a fényképészi munkáját, hanem a palicsi játékokkal kapcsolatos tevékenységét is igyekeztünk kiemelni. A nemzetközi sportszakirodalom a palicsi játékokat már előolimpiaként fogadja el, ezért nekünk az a dolgunk, hogy ezt mindinkább bevigyük a köztudatba. 1880-tól nemcsak Görögországban és Nagy-Britanniában, hanem Magyarországon is rendeztek olimpiaszerű versenyeket. Bízom benne, hogy a könyvnek folytatása is lesz, hiszen ezt a munkát nem lehet befejezni, az anyag szinte kimeríthetetlen. Vermes működése elsősorban Palicshoz és Szabadkához kötődött, viszont Budapesten is tevékenykedett, hiszen az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) első elnöke és a Magyar Atlétikai Klub titkára is volt.

* A Magyar Nemzeti és Sportmúzeumot megalakulása óta szinte az állandó vándorlás jellemzi, hiszen gazdag gyűjteménye már több helyszínen is megtekinthető volt. Milyen múltra tekint vissza ez az intézmény?

— A mindmáig legnagyobbnak számító kiállítás 1926-ban, a Magyar Nemzeti Múzeumban jött létre. A felbecsülhetetlen értékű anyagot a Magyar Sportmúzeum megalakulásáig a Testnevelési Főiskolán tárolták, ám nagy része 1945-ben a TF pincéjében megsemmisült. 1931-ben hozták létre a Turista Múzeumot, melyet a háború alatt támadás ért, és a turisták az anyag egy részét mentés címén elvitték. A kollekció legtöbb darabja sosem került elő. 1950-ben újrakezdték a gyűjtést, és a múzeumi anyag főelemét az alkotja, ami a Turista Múzeumból megmaradt. Az intézmény Testnevelési és Sportmúzeum néven 1958-ban alakult meg, és ekkor került sor az első kiállításra is — első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd lakásában. A gyűjtemény 1975-ben a Népstadion egykori Dózsa György úti felvonulási épületébe költözött, majd a múzeum a Papp László Budapest Sportaréna építésekor a metróállomás és az aréna közötti területen kapott állandó kiállítóteret. Az utóbbi tizenhárom évben hatszor kényszerült költözni, ám a Puskás Ferenc stadion, illetve a környéke rendezése miatt még most sincs a végleges helyén. Tudjuk, hogy egy egyszerű háztartás költöztetése is rengeteg gondot okoz, így el lehet képzelni, mekkora csapás ez a gyűjteményre nézve. Rendkívül értékes múzeumi ereklyéket kell úgy szállítgatni, hogy ne érje őket semmiféle kár. Ez szinte lehetetlen.

* Vannak-e adataik arról, hogy mennyi tárgy, ereklye található a sportmúzeumban?

— A becslések szerint 800 000 tételről beszélünk. Ebben benne vannak a fotók, a filmek, a tárgyak, hiszen mi a csokoládépapírtól az aranyéremig mindent gyűjtünk, ami a magyar sporttal kapcsolatos, azaz valamilyen módon Magyarországhoz köthető. Európa egyik leggazdagabb sporttörténeti kollekciója a miénk, megfelelő kiállítóhely hiányában azonban ezt nem tudjuk megmutatni.

* A számtalan ereklye közül ki lehet-e valamit emelni? Van-e olyan, amely különleges, illetve más, mint a többi?

— Hajós Alfréd hagyatékát mindenképp megemlíteném, hiszen a múzeum első működési helye éppen az ő lakása volt. Hajós Alfréd az első magyar olimpiai ezüstérmes, aki bajnokként akkor még „csak” ezüstérmet kapott. Rendkívül sokrétű ember volt, hiszen építészmérnökként, gyorsúszóként, labdarúgóként, labdarúgó-játékvezetőként, újságíróként és a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként is nagy hírnévre tett szert. Fontos továbbá kiemelni a Mező Ferenc-gyűjteményt is. Ő az 1928. évi amszterdami olimpián irodalomban szerzett aranyérmet (akkor még művészeti kategóriákban is lehetett indulni — a szerző megj.), emellett neves magyar sporttörténész és tanár is volt. A Vermes-fotók Mező hagyatékából kerültek be a sportmúzeumba. A felsoroltakon kívül szót kell ejteni még a Pobuda-, a Kerezsi- és a Szepes Béla-gyűjteményről is.

* Terveznek-e kiállításokat a határon túl, a Kárpát-medencében?

— Időnként vándorkiállításokat is útjukra indítunk, így néhány tárlat már a Vajdaságban is járt. Olimpiai történeti kiállításunkat Belgrádban is bemutattuk, A magyar sport — sportoló magyarok című tárlat pedig nemcsak a Kárpát-medencét, hanem egész Európát bejárta. Az év végén vagy a következő elején egy vízilabdával kapcsolatos kiállítást mutatunk be Szerbiában és Montenegróban. Látogatóink száma nagymértékben függ attól, hogy milyen tárlatot szervezünk. Általában 30-40 000 látogatót fogadunk egy év alatt. Bízom benne, hogy mihamarabb igazi otthonhoz jutunk, ahol állandó kiállítás keretében mutathatnánk be a magyar sport felejthetetlen sikereit, a Puskás Ferenc Stadiont és a magyar labdarúgás történetét.

* Ön az Ezüstgerely albizottság elnöke is. Mit kell tudni az Ezüstgerelyről?

— Ez egy művészeti pályázat, melyet a Magyar Állami Sporthivatal írt ki még 1961-ben. Célja alkotásra ösztönözni mindazokat a tehetséges művészeket, akiknek szemléletmódjától, alkotói fantáziájától nem idegen a sport világa. Az Ezüstgerely pályázatnak azóta sincs vetélytársa, és még nem volt igazi vesztese. Nyertese viszont annál több: az alkotók és mi, akik a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum kiállításai alkalmával időről időre gyönyörködhetünk a művészetükben. A pályázatot 2005 óta a Mező Ferenc Közalapítvány Ezüstgerely Alkuratóriuma felügyeli, a közalapítvány 2011-ben a Magyar Olimpiai Bizottság Mező Ferenc Sportbizottságává alakult át. Ez a legrégebbi olyan tematikus művészeti pályázat Magyarországon, amelyet képzőművészet, alkalmazott művészet, sportfotó, irodalom és film-videó kategóriában írnak ki. A pályázat pénzdíjas, a beérkezett munkákból pedig rendszerint válogatás jelenik meg az Ezüstgerely színes katalógusában.