A könyvtárban Vincze István egy pillanatra a szemét pihenteti, míg kollégája a számítógépen adatok után kutat

* Történelme folyamán az emberiség mindig megkülönböztetett figyelemmel fordult a csillagászat iránt. A csillagok állásából uralkodók, királyok olvastattak ki történelmi fordulópontokra vonatkozó információkat, az események várható kimenetelét, vagy éppen döntéseik fontosságát, jelentőségét. A csillagos ég látványa szinte minden embert megigéz, érzelmeik kifejezésére inspirálta őket, miről népdalok versek sokasága tanúskodik. Vajon valós kapcsolatból táplálkoztak-e ezek, vagy csak az emberi képzelet költői alkotásáról van szó, melyet mára az áltudomány, az asztrológia, a csillagjóslás tett piaci termékké? - kérdeztük dr. Vincze Istvánt a csillagászati világnapon.
- Emberi tulajdonság a kíváncsiság, az ismeretlen megismerésére való törekvés, amely azonban sokszor félelemmel párosul. A történelem folyamán nagyon sokszor tömegek várták sorsuk jobbra fordulását. Gondoljunk csak a háborúkra vagy a tirannus uralkodókra. Ilyen helyzetekben az emberek számára egyedüli vigaszkent csak a remény maradt meg. Ezért nagy becsben tartották a jósokat, a jövőlátókat, akik kimeríthetetlen forrásra leltek a csillagászatban. A csodálatot keltő égbolt és egyes ,,lakói" pontos mozgásának ismerete jó alapja a csillagokból való jóslás sikerességének, amit a csillagjósok (asztrológusok) igencsak kiaknáznak.
Természetesen Földünk sorsa, vele együtt pedig az emberiség sorsa szoros kapcsolatban van a kozmikus környezetünkben lejátszódó eseményekkel, ám azokból az egyes emberek jövőbeni életútját kiolvasni merő badarság.
* Egy-egy rendszer egészét képező égitestek ugyan autonóm világgal, pályával bírnak, a rajtuk történő változások, (gáz)tevékenységek mégis nyilván kihatással vannak társaikra, így a Földre, azon belül pedig a földi életre is. A vissza-visszatérő üstökösök és a Föld mellett elhaladó kisbolygók megjelenésével rendre a világvégejóslások is felerősödnek. Nemrégiben egy rádióműsorban számolt be egy magyar csillagász arról, hogy amerikai asztronómusok egy égitest közeledését észlelték. A számítások szerint száz éven belül becsapódhat a földbe, amennyiben harminc év múlva nem sikerül pályájának módosítása. Azért kell hozzá harminc év, mert akkor kerül abba a távolságba, amelyből eltérítésével próbálkozhatnak. Meglátása szerint a tudomány rendelkezik-e olyan megoldási javaslatokkal, amelyek megelőzhetik bolygónk katasztrófáját?
- Amióta felismertük annak veszélyét, hogy a Földünkkel nagyobb méretű égitestek is ütközhetnek, nagyjelentőségű kutatási programok láttak napvilágot az ilyen lehetőségek tanulmányozására. Az egyik, ilyen szempontból veszélyt jelentő égitestek a kisbolygók, hiszen közöttük vannak olyan méretűek is, amelyekkel az ütközés számunkra katasztrofális lenne. A kisbolygók ezrei, százezrei keringenek a Mars és a Jupiter közötti térségben. Olyanok is, amelyeknek pályája, a különböző pályaháborgások következtében, a Föld pályáját is keresztezik. Ezek azok a kisbolygók, amelyek veszélyt jelentenek a Földre nézve. Valóban, nemrégiben (2004-2005-ben) egy ilyen kisbolygó haladt el a Földünk mellett. Az esemény felkorbácsolta a kedélyeket a csillagászok körében is. A megfigyelésekből kapott pályaszámítások alapján kiderült ugyanis, hogy a kisbolygó 2013-ban ismét veszélyes közelségben fog elsuhanni Földünk mellett. Majd 2029-ben még közelebb kerül bolygónkhoz. A megfigyelési adatok alapján kiszámított pályaelemekből kiderült, hogy 2036-ban a kisbolygó és a Föld ütközése bekövetkezhet. Az előrejelzés azonban a mérési adatok pontatlansága miatt megbízhatatlan. Ezért türelmetlenül várjuk, hogy 2013-ban megismételhessük a méréseket. Ekkor kaphatunk ugyanis pontos választ arra, hogy megalapozott-e a veszély. A ,,kődarab" becsült átmérője egyébként mintegy 400 m, így az esetleges ütközés valóban katasztrofális következményekkel járna. Ezért a kisbolygó pályájának módosítására több lehetőséget dolgoztak már ki. Egyik ilyen lehetőség többek között, hogy akkora tömegű rakétát küldenének a közelébe, amely a gravitációs hatásával módosítaná pályáját. A tudósok körében ezt traktoreffektusnak nevezik. A másik elképzelés szerint a kisbolygóra rakétamotorokat horgonyoznának, melyeknek működtetése ugyancsak pályamódosítást eredményezne. Egy újabb ötlet szerint a kisbolygó felszínére nagyméretű vitorlát kell kifeszíteni, és az a napszél hatására biztonságos távolságra vinné tőlünk a bolygópályát.
* Márciusban kezdődik egy megmozdulás, melyben diákok vesznek részt: a fényszennyezettség mértéket vizsgálják. Mit jelent a fényszennyezettség, és milyen hatással van ez a jelensége az emberre, az élővilágra?
- Már most is nagyon sok gondot okoz a csillagászoknak a fényszennyeződés. A múlt század elején épült csillagvizsgálók legtöbbjében a közelükben levő települések túlméretezett kivilágítása - voltaképpen a fényszennyeződés - következtében a kutatók nem tudnak megfelelő pontosságú megfigyeléseket végezni. Ezért világszerte óriási pénzeket fordítanak új csillagvizsgálók építésére. A belgrádi csillagvizsgáló két évvel ezelőtt kezdett egy hegyi csillagvizsgáló építésébe Prokupljétől délre. Ezek a megfigyelőállomások ma már nemcsak az elvont kutatások érdekét szolgálják, hanem az emberiség számára nélkülözhetetlen megfigyelési adatok begyűjtését is segítik.
* A közvetlen környezet és szülőfaluja, Gombos vajon befolyásolta-e a pályaválasztásban?
- A falusi életforma nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy már gyermekkorban az égbolt igézetébe kerüljek. A látástól vakulásig való munka azt jelentette, hogy sötétben indultunk, és késő este, ugyancsak sötétben tértünk haza a földekről. Ilyenkor nagyapám megrakott parasztkocsiján hanyatt fekve kémleltem a csillagos eget. Nagyon érdekelt, hogy mi is történik odafent. Édesapám nagyon kedvelte és most is kedveli a csillagászatot. Sokszor elbeszélgettünk vele erről a témáról. Édesanyám viszont a racionális gondolkodásra nevelt. Így már kisiskolás koromban elhatároztam, hogy mindenképpen a nagy Ismeretlennek: a Világmindenségnek a megismerésére törekszem. A falusi élet tehát, az összes hátránya ellenére, a természettel való szorosabb kapcsolat megteremtését stimulálta bennem, és segített abban, hogy kutatómunkámmal világszerte elismert eredményeket vigyek a tudományos világ porondjára. Ennek természetesen nélkülözhetetlen feltétele a család megértése. Sokat segít feleségem áldozatkész támogatása, biztató, kritikus szava, amikor lankad a tudományos kutatásba vetett hitem. Két fiunk, a családi környezet tapasztalataiból merítve, szintén a kutatás göröngyös útját választotta. Az idősebb régészettel, a fiatalabb viszont csillagászattal foglalkozik.