Aki Zentán jár, az biztosan találkozik Mucsi Attila falfestményeivel, hiszen megkerülhetetlen alkotások.
A híd alatti zárt részen kialakított nagyobb művét hét évvel ezelőtt kezdte el, és az egymás mellett sorakozó portrékat minden esztendőben kibővítette egy-egy arccal. A kompozíció néhány hét múlva lesz lezártnak tekinthető.
Attila nem csak a falfestményeiről híres, hiszen borítóterveket is készített, szinte állandó illusztrátora Szögi Csaba köteteinek. A zentai képzőművész a gimnázium után Magyarországon folytatta tanulmányait, és ott is vállalt munkát grafikusként, illetve rajztanárként, majd Londonba költözött, ahol nagyon jól érzi magát.
* Honnan ered a graffiti iránti szereteted? Alkotóként mióta foglalkozol vele?
— A főiskolán kezdtem el falakat festeni néhány csoporttársammal. Nyaranta egy alpinista cégnél festettünk óriásreklámokat a tízemeletesek falára. Több száz négyzetméteres képeket másoltunk fel Magyarország nagyobb városaiban. Noha a munka megterhelő volt, nagyon szerettem, és nem utolsósorban remekül kiegészítette az ösztöndíjamat. Ezután kezdtem el saját terveket is megvalósítani.
* Volt-e tanítód, vagy egyedül jöttél rá a trükkökre?
— Falfestőmesterem nem volt. Bőven elég tanulmányozni az élvonalbeliek alkotásait, illetve a tapasztalat fogja majd kialakítani a sajátos megoldásokat. Vásznon például előre kevert színekkel is lehet dolgozni, falfestés esetében viszont inkább a falon keverednek a tiszta színek.
* Mi alapján döntöd el, hogy mi kerül egy-egy felületre?
— Igyekszem kontrasztba állítani a festményt a környezetével. Próbálom kiemelni a közegéből. Ha egy falat kinézek magamnak, készítek néhány tervet a felülethez, és alapos előkészület után a legelőnyösebbet fogom felfesteni.
* Milyen szimbólumok vagy képek foglalkoztatnak?
— Nem igazán ragaszkodom szimbólumokhoz vagy motívumokhoz. Ha a képi felület egy bizonyos helyzetben igényel ilyesmit, akkor igen, viszont igyekszem kerülni a szimbólumokban való kifejezésmódot. Egy kicsit bezárt világnak érzem, nem feltétlenül fejlődésképesnek.
* Milyen anyagokkal dolgozol, honnan szerzed be őket? Mennyire drága ez a hobbi?
— Egyszerű kültéri festékkel alapozom, a nagyobb felületek kitöltéséhez lakkfestéket is használok, a részleteket pedig spray-vel fújom. A helyi festékboltban mindent megtalálok. Ami a költségeket illeti, a legfrissebb projektumomnál, mely egy 200 m2-es felületet fed le, a festékek, a felszerelés és a kiegészítők bőven átlépik az 1000 eurót.
* A környezeted szereti vagy ellenzi ezt a hobbit? Kaptál már valakitől negatív visszajelzést, amiért „befested a falakat”?
— A környezetem általában pozitívan fogadja a munkáimat, persze mindig van kevésbé kedvező kritika is. Én ennek is örülök. Volt már rá példa, hogy egy-egy alkotás vitákat gerjesztett. A falfestménynek ez is dolga.
* Miért költöztél Londonba? Miért éppen oda?
— Kalandvágyból és kíváncsiságból. Vonzott a változatossága, a színessége. London egy meghatározó művészeti központ, kiemelkedő színvonalú alkotásokkal. Tetszett, hogy több millió olyan ember él együtt, aki a világ legkülönbözőbb pontjaiból érkezett.
* Mit dolgozol Londonban? Mennyi időd jut az utcaművészetre?
— A londoni munkám egészen más jellegű. Úszásoktatóként dolgozom, négyszáz gyerek fordul meg nálam hetente. Emellett elsősorban vászonra festek, grafikuskodom, borítót tervezek. Az utcafestés mellékágként szerepel a képzőművészeti tevékenységemben, alkalomszerűen foglalkozom vele.
* Mi alapján választasz épületet?
— Célirányosan. Ha látok egy megfelelő falat, lefényképezem, kipróbálom, hogyan mutatna különböző tervekkel. Elkezdem felkutatni a tulajdonost, engedélyt kérek a festésre, és ha sikerül megállapodnunk, már kezdődhet is a munka.
* Külföldön gazdagabb kultúrája van a graffitinek?
— Igen, valamint a nagyobb városokban több művész is megfordul. Londonban például Shoreditch a legfontosabb negyed a graffitisek körében. A világ minden tájáról jönnek ide alkotni. Az utcákat több ezer falfestmény borítja, s ezeket a műveket az újonnan jövők átfestik. Néhány havonta tehát átalakulnak az utcák. Ez valahol hátrány is, úgyhogy én éppen ezért szeretek Zentán festeni, mert ott évekig érintetlen marad egy kép.
* Van-e üzenetük a munkáidnak? Szeretnél-e közvetíteni velük valamit?
— Nincs konkrét üzenetük, inkább egy asszociációs játékra próbálom felkérni a nézőt, aki a látványból azt szűr le, amit csak akar. Szabad asszociációs játszótérnek is nevezhetjük az előbb említett projektumomat.