— A szabadkai Beograd áruház bejáratánál volt egy négy négyzetméternyi területű üzlethelyiségünk, melyben édesapám kezdett el dolgozni. Mikor Magyarországra költözött, és megszületett a lányom, úgy döntöttünk, hogy átvesszük az üzlet vezetését. Akkoriban nagyon szerény áruválasztékunk volt, nem volt könnyű vállalkozni — gondolt vissza Vicai Olivér látszerész.

1996-ban bővült a optikai szaküzlet tevékenysége, a szemüvegkereteken kívül kontaktlencséket és optikai lencséket forgalmaznak.

— ’96-ban átköltöztünk a szabadkai Korzó másik oldalára. Három évet dolgoztunk ott. Mivel nagyobb hely állt a rendelkezésünkre, egy műhelyt is ki tudtunk alakítani. 1999-ben költöztünk a jelenlegi címünkre. Itt komolyabban tudunk vállalkozni, a műhely és a szalon is nagyobb teret kapott ugyanis. Az üzlet hátsó részéhez további helyiséget csatoltunk, melynek köszönhetőn várótermet és látásellenőrző-kabint is ki tudtunk alakítani. 2009 óta a cég jogi formája megváltozott, Vicai Optika Látszerész Kft.-vé alakult, és az egészségügyi minisztériumtól kapott engedélyt a működéséhez.

Az üzletbe egész Észak-Vajdaság-ból érkeznek vásárlók, és nagyon sok külföldi vevőjük is van.

— A weboldalunknak és az internetes hirdetéseknek köszönhetően külföldről is érkeznek hozzánk kuncsaftok. E-mail címünkre vényt is küldhetnek, mi pedig az alapján a megfelelő termékeket kínáljuk nekik. Vannak, akik visszajárnak hozzánk. Sajnos még nem tudunk termékeket postázni, de a Pay Pal fizetési rendszernek hála remélhetőleg ezen is tudunk majd változtatni.

A városban csaknem 20 optikai szalon üzemel, nagy tehát a konkurencia, a piacon fenn kell maradni.

— Ha rangsorolnom kellene az üzletünket, az első három közé sorolnám. Némelyek a legpiszkosabb módon üzletelnek a megélhetés érdekében, de vannak olyanok is, akik megbecsülik ezt a szakmát. Ha tiszteljük a mesterséget és a kuncsaftot, akkor nem járunk ki pl. munkaközösségbe rendelni, hanem az arra kinevezett helyiségben, európai körülmények között ajánlunk megoldást a problémára. Már sok helyre hívtak bennünket, de nem vagyok hajlandó kocsmákban pácienseket fogadni — ahogyan a kilencvenes években szokás volt. Szerintem ez megengedhetetlen, és a szakképzetlenségről is ez a véleményem. Esetünkben az egész családnak megvan a megfelelő végzettsége ahhoz, hogy ezt a szakmát űzze. Garanciát vállalunk a termékeinkért.

A családi vállalkozás a sikeres üzletelés egyik kulcsa, vallja Vicai Olivér.

— Mindig igyekeztünk családi vállalkozás lenni, és az is szeretnénk maradni, mert így könnyebb. A fiataloknak is azt üzenem, hogy ebben a formában kezdjenek vállalkozásba, hiszen családi légkörben mindent meg lehet beszélni. Már az idősebb lányunk is velünk dolgozik, és meg is mondja, ha valami nem úgy működik, ahogyan szerinte kellene. Volna ugyan lehetőségünk arra, hogy alkalmazottakat vegyünk fel, de a feleségemmel úgy gondoljuk, hogy nem tudnánk tisztességesen megfizetni őket, kizsákmányolni pedig nem szeretnénk a foglalkoztatottjainkat. Senki sem tudna 15 ezer dinárért szívvel-lélekkel, becsületesen dolgozni, és ezt meg is értem. Korábban voltak munkásaink, akik annak idején tisztességes fizetést kaptak, de most inkább nem veszek fel senkit. Néha nagyon sokat dolgozunk mind a hárman, és a fiatalabb lányomnak is be kell segítenie a leltárnál, az idősebb lányom pedig azt nyilatkozta, hogy át szeretné venni a vállalkozást. Most harmadéves egyetemista, gyakorlata is van. Majd meglátjuk, hogy később is így gondolja-e.