Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben tevékenykedő Pöngető citerazenekar. A jubileumi koncertre az egyesület népművészein kívül vendégelőadók is érkeztek.
Az ünnepséget a fiatal citerások tiszteletére összeállt Torontál együttes gazdagította, továbbá fellépett Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs, a jeles néptáncospáros, valamint a törökbecsei Micsik Béla citerán meg tekerőn mutatkozott be. Felléptek még a muzslai egyesület Tiszavirág néptánccsoportjának tagjai, és immár másodízben láthatta a közönség a nagy zenekar bemutatkozását az összes muzslai citerás közreműködésével. Természetesen a legtöbb népdalcsokrot az ünnepeltek játszották, énekelték.
Dobó József, a Muzslai Petőfi Sándor MME elnöke köszöntőjében méltatta a Pöngető citerazenekar munkásságát, és ismertette a fiatalok sikereit. Az ifjú népművészek a vajdasági citeramuzsika élvonalába tartoznak: a Szólj, síp, szólj! című népzenei vetélkedőn, az Aranycitera versenyen és a KMV-n az első, illetve a második helyen végeztek, tavaly pedig Budapesten, a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjén Vass Lajos Kiemelt Nívódíjjal tüntették ki őket.
Szabó Gabriella, a Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának elnöke végigkísérhette a fiatalok eddigi tevékenységét a Szólj, síp, szólj! elnevezésű népzenei vetélkedőtől egészen a Durindóig.
— Olyan szép, veretes — mondaná Bodor Anikó —, terjesztésre alkalmas népdalokat szólaltattak meg, hogy bizony gyakran úgy éreztem — és a közönség tapsából is ez derült ki —: jó lenne egy nagyot mulatni, velük énekelni. A Pöngető citerazenekar ezen az esten, melyen nem volt tét, nem volt bírálóbizottság, a legszebb népdalokat válogatta össze és adta elő. Csak egy töredékét hallhattuk ma a népdalkincsünknek, mégis nagy élmény volt — mondta Szabó Gabriella.
A Pöngető citerazenekarnak hét tagja van: Váci Nándor, Süveg Teodóra, Muhi Dániel, Sándor Donát, Liptai Csaba, Váci Zsolt és Budai Zoltán. A jubileumi koncert végén a tanítómesterüknek, Lele József citeraművésznek megköszönték a sok fáradságot és a kitartó munkát.
Váci Zsolt, a zenekar legidősebb tagja elmondta: a citerázás egy olyan hagyomány, amelyre büszkék lehetünk, ezért tovább kell vinnünk. Ez vagy benne van valakinek a szívében, vagy nincs: ilyen egyszerű az egész. Hozzáfűzte, hogy a sántaciterázást tudatosan gyakorolták, csak Muzslán művelik, sehol máshol a világon. A fiatalok Józsi bácsitól sajátítják el a tudományát.
„Aranycsapat”-nak nevezi Lele József a fiatalokból álló csoportot, mellyel már egy évtizede foglalkozik. Bevallotta: voltak pillanatok, amikor nem akarta tovább folytatni az oktatást, mert a gyerekekkel mind nehezebb foglalkozni. De a csintalan fiúk a versenyeken olyan fegyelmezetten viselkedtek, sikert sikerre halmoztak, hogy mindig adott nekik egy újabb esélyt — és megérte.
A tanítómester és a fiatalok is szeretnék fenntartani ezt a zenekart, ám hamarosan minden tag egyetemre megy majd. Ha össze tudják hangolni a próbákat, bizonyára még nagyon sokáig fognak együtt zenélni — népszerűsítve ezzel a citeramuzsikát.