Huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg Muzslyán a hagyományos aratóversenyt, amelyre Vajdaság több településéről érkeztek versenyzők. Összesen 11 csapat mutatta be ügyességét a kézi aratás ünnepén. Az eseményt Dobó József, a helyi közösség tanácsának tagja nyitotta meg, aki maga is évek óta részt vesz az aratóversenyeken. Beszédében hangsúlyozta, régen a kenyérnek még volt becsülete, imába foglalták a nevét, de akkor az aratás is sokkal nagyobb ünnep volt, mint ma.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de felteszem a kérdést: örül-e valaki ma az aratásnak? Hiszen ma már a búzára sem úgy tekintenek mint kenyérgabonára, hanem mint egy bizonyos pénzösszegre, és mivel a pénznek nincs lelke, ezért abban öröm sincsen. Mi, akik itt összegyűltünk, szeretnénk ezt a rohanó világot egy fél napra megállítani - mondta Dobó József, majd hozzáfűzte, reméli, a közeljövőben a búzának újból lesz lelke, a kenyérnek pedig becsülete.
A verseny helyszínén Varga Zoltán atya megáldotta a búzaföldet és a részvevőket, aztán megkezdődött a reggeli bemutatása. A négytagú zsűri figyelemmel végignézte a csapatok előkészületeit, szerszámait, öltözékét. A muzslyai Emán Pál csapatát a hagyományos reggeliért, a helybeli Csordás Györgyöt a legjobban kikalapált kaszáért díjazták, a székelykevei csapat a munka után a legszebb, legtisztább tarlót hagyta maga után, a nagybecskereki Veseli Banaćani csapat pedig valóban a legvidámabb aratókból állt. A Dobó család lett a legrokonszenvesebb csoport, hiszen jelen volt a család apraja-nagyja. Az aratóverseny legfiatalabb kaszása a mérgesi Mario Dulić volt, aki 1979-ben született, a verseny legidősebb kaszása pedig Šime Stanković, aki 1936-ban. A rendezvény legnépesebb csapata a kilenctagú tordai volt. A legeredetibb öltözékű a Kiss Pál kaszás vezette aratókból álló csapat volt, a legrégebbi szerszámokért pedig Sötét János csapatát jutalmazták.
A muzslyai aratóverseny célja mindenképpen a hagyományok átmentése az utókornak. A fiatalok érdeklődéséből ítélve folytatása is lesz ennek a rendezvénynek.