Jó, de hogy lesz Sólya Bálintból Sója, szabadkaiból zentai, és egyáltalán: fazekas? A válaszokra kíváncsian parkoltam le az Árpád utca elején, s az egykori úri lakot megpillantva még egy hangos elismerő ejha! is elhagyta a számat, mielőtt a házigazda kinyitotta előttem a hatalmas békebeli kaput (jól tudni rólam, lenyűgöz minden, ami régi), s a szárazkapu bejáratnak az autó számára fenntartott néhány méterén túljutva máris az átmeneti műhelyrészben találtam magam: mázak balról, égetőkemence jobbról, s az ámulat csak fokozódott, amikor a régvolt szép időket a ma kényelmével ötvözött otthonban lehuppantunk beszélgetni, miközben egyaránt vonzotta a tekintetem a csodálatos kertre nyíló kilátás, illetve a hosszú helyiség túlsó oldalán a fazekaskorong és a mindenféle szerszámokat felsorakoztató polcasztalka, illetve a kiszáradás ellen védve gondosan nejlonba takart, pihenő agyaghenger.

Bálint fazekastermékeivel először a Zentai Gazdanapokon, majd a Karácsonyi Kavalkádon találkoztam, s azon nyomban lenyűgöztek, így azt hittem, hosszú ideje tanulva műveli a mesterséget, ám gyorsan kiderült, e két rendezvényen mutatkozott be a kézművestermékeket kedvelő nagyérdeműnek, s a fellépés oly sikeresnek bizonyult, hogy Bálint már saját cég nyitásában gondolkodik, és egyedi Sója étkészletek megalkotásában. Persze ez sem holnap lesz, hiszen sok-sok tanulás és kísérletezés, gyakorlás és stíluskeresés vár még rá — az elegáns, kerek, lágy, puha, klasszikus formák, valamint az éles, a kemény, a modern, szinte futurisztikus is vonzza —, a lényeg viszont az, hogy végre megtalálta valamiben önmagát. (Szabadkán fősulizott, dolgozott itt-ott-amott, aztán diplomázott, volt munkanélküli, lett zentai, ingázott Adára, majd helyben vállalt munkát, miközben megvásárolta az Árpád utcai csodát, és párjával folyamatosan saját vállalkozásban ötleteltek.) És most itt van az, ami egyszerre munka és elköteleződés, önkifejezés, örökös fejlődési lehetőség és biztos megélhetési forrás.

— Tavaly ősszel jelentkeztem a sok régi, hagyományos szakmát gyönyörűen ápoló, életben tartó Rozetta Kézműves Társaság fazekasműhelyébe, Kiss Katalin kismesterség-szakoktatótól tanultam meg az alapokat, és nekem nagyon megtetszett. A kerámia mindig is vonzott, láthatod, cserép-, kerámiatárgyak mindenütt vannak a lakásban, a Zsolnay porcelán pedig az egyik nagy kedvenc. A kétkezi munka egyébként sem áll tőlem távol, a házban levő régi bútorokat a párommal közösen újítottuk fel, viszont az asztalosság nem ragadott meg, nem úgy a fazekasság. Márciusban népifazekasság-tanfolyamot hirdetett a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság, én pedig kapva kaptam az alkalmon. Barcsay Andrea fazekastól, népi iparművésztől rengeteget tanultam, és mellette ifj. Ozsvár Pétertől, a tanfolyam egyik résztvevőjétől is. Ők ketten nagyon jó kombinációt alkottak, hiszen Barcsaytól a hagyományos népi fazekasság elméleti és gyakorlati alapjait sajátíthattuk el, Petitől viszont a fazekasság új szemléletmódjait. Szeptemberben megváltam a legutóbbi munkahelyemtől, az októbert végigcsináltam mint népszámláló (ennek köszönhetően sok-sok zentaival megismerkedtem, hiszen még nagyon új vagyok itt, és magát a várost is megismertem), majd novemberben sikeresen záróvizsgáztam népi fazekasságból, s akkor kezdtem el itthon tudatosan készülni termékekkel a VI. Zentai Gazdanapokra, s most fogok hozzá ahhoz, hogy ebből egy saját vállalkozás lehessen. Ebben nemcsak én tudnék érvényesülni fazekasként, hanem a párom is, akit a cserépkályhás mesterség érdekel — többet is épített, itthon és ismerősöknek. Egy olyan munkát kerestem magamnak, amelyet szívvel-lélekkel, szeretettel tudok csinálni, amelyben alkothatok, amely tetszik az embereknek, amelyhez kötődni tudnak, és amelyből kényelmesen meg is élhetek. Ezt most megtaláltam. Látom, tapasztalom, hogy nagy a kereslet az egyedi kézművestermékek iránt, nemcsak itthon, hanem külföldön is.

Bálint arról is mesél, hogy nagy támogatást kap a családjától, a barátaitól, az ismerőseitől. És végül az is kiderült, hogy a Sólya családnévből hogyan alakult ki a Sója márkanév.

— A családnevünk eredetileg j-t, nem pedig ly-t tartalmazott. A műhelyben, gyakorlás közben, önkéntelenül a Sója nevet írtam a fazekastermékeimre, ezáltal is tisztelegve a felmenőim előtt, beleszőve egy kis családi szálat a termékeimbe.

A beszélgetés után mi sem volt természetesebb, mint hogy Bálint a koronghoz üljön, és munka közben a fazekasság rejtelmeiről beszélgessünk, megismerjem egy kissé az agyag különböző fajtáit, tulajdonságait, a megmunkálás és az égetés műhelytitkait, a szerszámok és a mázak tárházát. Remek élmény volt!

Bálinttal és a Sója fazekastermékekkel jövőre Vajdaság számos vásárán, rendezvényén találkozhatnak személyesen.

Fotók: Sólya Bálint és Fehér Márta