A biodízel a modern bioüzemanyagok egyik legismertebb és legszélesebb körben alkalmazott formája. Jelentősége abban rejlik, hogy részben vagy teljes mértékben helyettesítheti a kőolajból előállított dízelüzemanyagot, miközben megújuló mezőgazdasági eredetű nyersanyagokra épül. A biodízel nem csupán egy technikai termék, hanem egy olyan energiapolitikai, gazdasági és környezetvédelmi lehetőség is, amely összekapcsolja a mezőgazdaságot, az ipart és a fenntartható fejlődés céljait.

A biodízel története szorosan összefügg a dízelmotor történetével. Rudolf Diesel, a dízelmotor feltalálója már a század végén felismerte, hogy motorjai nem csak ásványolaj eredetű üzemanyaggal működtethetők. Az 1900. évi párizsi világkiállításon egy dízelmotor földimogyoró-olajjal is működött, ami jól mutatta, hogy a növényi olajok energetikai célú felhasználása nem új keletű gondolat. A XX. század folyamán azonban a kőolaj olcsósága és könnyű hozzáférhetősége háttérbe szorította a növényi alapú üzemanyagok fejlesztését. Az érdeklődés csak az 1970-es évek olajválságai után erősödött fel újra, amikor világossá vált, hogy a fosszilis energiahordozókra való túlzott támaszkodás gazdasági és politikai kockázatokat is hordoz. Ezután Európában, Amerikában és más régiókban egyre jelentősebb kutatások indultak a bioüzemanyagok, köztük a biodízel ipari méretű előállítására.

A biodízel legfontosabb nyersanyagai a növényi olajok és bizonyos állati zsírok. A mezőgazdasági gyakorlatban a legjelentősebb olajnövények közé tartozik a szója és a repce, melyek különösen fontos szerepet töltenek be a biodízelgyártásban. A szója világszerte nagy mennyiségben termesztett növény, melynek magja jelentős olajtartalmú. Bár a szója elsődlegesen fehérjeforrásként és takarmánynövényként ismert, a belőle kivont olaj energetikai célokra is jól felhasználható. A szójából készült biodízel elsősorban Amerikában terjedt el, ahol a növény termesztése nagy területeken folyik, és a mezőgazdasági infrastruktúra is kedvez a feldolgozásnak. Európában ezzel szemben a repce számít a biodízel legfontosabb alapanyagának. A repcemag a magas olajtartalma, a jó agronómiai tulajdonságai és a mérsékelt égövben való sikeres termesztése miatt különösen alkalmas biodízel-előállításra. A repceolajból gyártott biodízel kedvező üzemanyag-tulajdonságokat mutat, ezért az európai üzemanyagpiacon hosszú ideje meghatározó szerepet tölt be. Emellett a repce termesztése a vidéki gazdaságokat is élénkíti, hiszen új piacot teremt a termelők számára.

A biodízel előállítása több egymásra épülő technológiai lépésből áll. Elsőként a nyersanyagból, a növényi magvakból olajat nyernek ki. Ez történhet mechanikai sajtolással, illetve oldószeres extrakcióval. A nyers olaj azonban önmagában még nem alkalmas arra, hogy korszerű dízelmotorokban gazdaságosan és problémamentesen használják. A tiszta növényi olaj viszkozitása túl magas, égési tulajdonságai eltérnek a hagyományos dízelétől, ezért közvetlen alkalmazása műszaki gondokhoz vezethet. Ennek kiküszöbölésére alkalmazzák az úgynevezett átészterezési eljárást. Az előállított biodízelt ezután tisztítják, mossák, szárítják, majd minőség-ellenőrzés után kerülhet forgalomba, vagy keverhető fosszilis dízelhez.

A biodízel felhasználása több formában történhet. Alkalmazható tisztán, de gyakoribb, hogy különböző arányokban keverik a hagyományos dízelüzemanyaghoz. Ilyen keverék például az 5 vagy 10 százalék biodízelt tartalmazó üzemanyag. Előnye, hogy a legtöbb mai dízelmotor különösebb átalakítás nélkül képes kezelni az alacsonyabb biodízel-tartalmú keverékeket. A biodízel kenőképessége jó, cetánszáma kedvező, és biológiailag könnyebben bomlik le.

A biodízel hasznosításának jelentősége több szinten is kiemelkedő. Környezetvédelmi szempontból azért fontos, mert megújuló forrásból származik, és életciklusa során kedvezőbb szén-dioxid-mérleget mutathat, mint a fosszilis dízel. Gazdasági szempontból a biodízel hozzájárulhat az energiaimport-függőség csökkentéséhez, új feldolgozóipari kapacitásokat és jövedelemkiegészítő lehetőséget teremthet. Társadalmi szempontból pedig a vidéki térségek fejlődését is segítheti, mivel helyi alapanyagokra, feldolgozásra és munkaerőre építhet.

Fontos megemlíteni, hogy a biodízel jövője sem mentes a kihívásoktól. A termőföldhasználat, az élelmiszer- és energetikai célú növénytermesztés versenye, valamint a fenntartható termesztési gyakorlat kérdései mind meghatározó jelentőségűek. Ezért a biodízel hosszú távú szerepe akkor lehet igazán pozitív, ha előállítása nem veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot, és összhangban marad a környezetvédelmi szempontokkal.