A horgosi Faragó Imre királyhalmi gyümölcsösében is szaporán folyt a munka. A gazda a napot az arany delicious szedésével kezdte, majd a reggeli után az idared fajta következett. Az idei szüret mintegy tíz napot késett, mivel az almák később értek be, főleg a piros színű volt színtelen.

Faragó Imre

— Az idei terméssel kapcsolatban mennyiségi és minőségi kiesés tapasztalható. Májusban főleg a mutsu és az idared fajtákat fogta meg valamelyest a varasodás. Szedéskor látjuk, hogy nem nagymértékben, de felfedezhető a termésen. A férgekkel túl nagy problémánk nincs, csak a magas fák tetején fedezhetőek fel. Nagyon sok az apró alma, ami nem a szárazság, hanem a tavaszi fagyok rovására írható. A fagy kárt tett a fővirágokban, ezért a másodlagos, kései virágzásból apró gyümölcs fejlődött ki. A mennyiséget illetően 50-60%-os termésre számítunk, a konzum- és az ipari alma arányát azonban csak a szedés után tudom megmondani — vázolta a helyzetet Faragó Imre, aki a felsoroltak mellett gloster, red chief, jonagold és granny smith almafajtákat is termel.

A hozam fajtától függően változó. Amelyik az elmúlt évben jól termett, abból az idén kevesebbet szüretelhetnek a gazdák. Az idared tavaly gyengébb hozamot produkált, a tavasszal úgy tűnt, hogy jó termés lesz, de ekkor jött a fagykár. A nyár folyamán a termések szépen fejlődtek, viszont sok közöttük az apró méretű.

A horgosi gazda saját hűtőházában tartja az almát, bizonyos részét pedig a hajdújárási hűtőházba szállítja, ahol ULO-technológiával tárolják a gyümölcsöt, tehát a termés februárban is olyan friss marad, mint szedéskor.

Az orosz piacra szállító kereskedők általában már augusztusban puhatolóznak, érdeklődnek, az idén azonban eddig csekély mennyiséget vásároltak fel, majd eltűntek.

A mennyiségi kiesés ellenére néhány ág roskadozik az idared almától

— A hazai piac sem igazán érdeklődik az alma iránt. Minden évben egy zentai kereskedelmi láncnak szállítok, egyes fajtákat már augusztus folyamán felkínáltam a cégnek, de a megváltozott marketingpolitikára hivatkozva az idén még nem vásárolt tőlem. Az orosz piac egy nagy talány, mivel az elmúlt években mind kevesebb termést sikerült oda kijuttatni. Csak egy bizonyos hazai társaság közvetítésével szállíthatunk, mely cég maximális haszonkulccsal dolgozik. Két éve az orosz piac még élénken érdeklődött az almánk iránt, a hazai kereskedők azonban nem a termelőktől vették át magasabb áron, hanem az orosz vásárlónak emelték meg alaposan az eladási árat. Ekkor az oroszok azt mondták, jön még kutyára dér, és íme, már más országból szállítják ezt a gyümölcsöt. Azt is hozzá kell tenni, hogy nyolc-tíz évvel ezelőtt rengeteg facsemetét vásároltak, mely termőre fordult, és először azon a mennyiségen adnak túl. Én sohasem alapoztam az orosz igényekre. A zentai piacon folyamatosan áruljuk az almát, de a vásárlóerő egyre csak csökken. Öt éve harminc—ötven láda almát értékesítettem naponta, ma már annak is örülnék, ha tíz ládával elmenne. Főleg a fogyasztóréteg tűnt el. Az olcsóbb kategóriába tartozó almából kevesebbet lehet eladni, mert az idősebb korosztály gyengébben vásárol, a tehetősek viszont a minőségi árut keresik. A felvásárlási árról még semmit sem tudunk. A 45-50 dináros nagybani ár fedezné a költségeket, és meg lehetne belőle élni. Tavaly felvetődött az indiai piacra való szállítás gondolata, de semmi sem történt. Nem fér a fejembe, miért nem szervezik meg a Nyugat-Európába való kiszállítást, amikor minden megvan hozzá. Tudomásom szerint ugyanúgy lehetne szállítani a nyugat-európai országokba is, ahogy az orosz piacra. Kereslet lenne, hiszen ott ilyen ízű és minőségű alma nem kapható. A tavalyi ausztriai és németországi látogatásom alkalmával azt tapasztaltam, hogy az alma darabját az üzemanyagtöltő állomásokon 50 eurocentért, kilóját pedig a nagyobb áruházakban 1,5-2 euróért kínálták — mondta Imre gazda.

A királyhalmi Kovács Tiboréknál javában folyt a szőlőszüret, amikor meglátogattuk a dolgos társaságot. A munkát rajnai rizlinggel kezdték és chardonnay-val folytatták. A gazda értékelése szerint az elmúlt évben mintha nagyobb mennyiség termett volna, a minőség viszont az idén is kiválónak mondható.

Zajlik a szüret Kovács Tiborék szőlőjében, a munkából a gazda is kiveszi a részét

— Az utóbbi időszak esős napjai egy kicsit csökkentették a szőlő cukorfokát, de alapjában véve a rajnai rizling 17 körüli értéke elfogadhatónak mondható. Ebből jó bort lehet készíteni. Szüret után a termést lebogyózzuk, majd a préselés utáni must a hordóba kerül. Két-három hétig hagyjuk forrni, a leülepedés után egy hónappal lefejtjük a söprűről. Ekkor újra a hordóba kerül, ahol tovább tisztul, és december elején már fogyasztható is az újbor. Édesapámtól a hagyományos módszert tanultam meg, azt alkalmazom, nem foglalkozom reduktív borászattal. Szőlőt szabad eladásban is értékesítek, mivel nincs annyi edényem, hogy az egész termést leszűrjem, másrészt előre tudom, mekkora mennyiségű nedűt tudok eladni. A borfogyasztás mértéke még mindig szinte elenyésző. Bizonyos szőlőmennyiséget 60 dinárért adtam el, ami reálisnak mondható, mivel az elmúlt két évben 50 dinárt kaptam érte. Kereslet van iránta, sokan veszik bornak és pálinkának is — számolt be a szőlővel kapcsolatos fejleményekről Kovács Tibor.

Lapunk megjelenésekor a betakarítás még mindig tart a határban. A termelők bíznak benne, hogy mihamarabb megfelelő piacot találnak — főleg az almának —, ami sokszor nehezebb, mint magának a gyümölcsnek a megtermelése.

A jó bor alapja a kiváló minőségű szőlő