A fesztivál előzménye immár hagyományosan ezúttal is az a téli bábkurzus volt, amelyet januárban tartottak meg Kishegyesen. Az akkreditált képzésre a saját bábjaikkal és az előkészületben levő vagy tervezett előadásuk ötletével érkeznek az óvodapedagógusok, hogy szakemberek segítségével fejlesszék a mindennapi oktatásban is hasznosítható tudásukat.

Szőke Anna, a Brunszvik Teréz Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnöke elmondta, ez a tevékenység 1996-ban kezdődött.

— Emlékszem, az első bábkurzuson A brémai muzsikusok című történetet dolgoztuk fel. Sokfelől jöttek az óvónők, mert a bábozás, a bábszínház alkalmazása az óvodapedagógiában újnak számított. Az előadó Tóth Irén nagybecskereki bábművész volt. Szinte elvarázsolta a jelenlevőket, hiszen a cselekmény megjelenítéséhez különféle eszközöket, seprőt, partvist és hasonlókat használt. Mi annak idején csak a kesztyűs bábok alkalmazását tanultuk, ő viszont megmutatta, mi mindenből lehet bábot készíteni. Megemlíteném még Szabó Feri bácsit is a szabadkai Gyermekszínházból, aki szintén a tanfolyamok feledhetetlen előadója volt. A képzések azóta is folyamatosak, viszont akadtak olyan évek, amikor a fesztivál elmaradt, ezért tartunk most a tizenötödiknél. Az idén a foglalkozást Gregus Zalán színész, a szabadkai Gyermekszínház művésze vezette, és új színt hozott a munkába. Szorgalmazta például a modern technika alkalmazását, és nagy örömmel fedeztem fel, hogy ezt a tanácsát a ma bemutatkozó csoportok meg is fogadták. Zalán sok ötletet adott a jelenlevőknek, de nem dolgozta ki velük a teljes előadást, inkább rájuk bízta a formába öntését és kivitelezését. Molnár Krekity Olga előadóművész a hangképzés, a kiejtés és a kifejezésmód terén segített, én viszont a nevelői szempontok erősítésére, a néphagyományokra irányítottam a figyelmet. Természetesen nem élhetünk burokban, és nem is várom el, hogy az óvónők csak magyar népmeséket adjanak elő, hiszen tudjuk, hogy a meséink mennyire sokrétűek, összetettek. A bennük szereplő kifejezések sem mindig érthetőek a mai kor gyermekének, de a bábokkal mindezt közelebb hozhatjuk hozzájuk, különösen, ha a kicsiket is sikerül bevonni az előadásba. A bábozás még mindig hézagpótló tevékenységnek számít, mert a főiskolákon a bábjátszás nem szerepel külön tantárgyként, pedig ha okosan és ügyesen használják ezt az eszközt, nagyon fontos szerepe lehet például a visszahúzódó, csendes gyermekek bekapcsolásában a közösségbe. Szerencsére elmondhatom, hogy ma már kiváló bábcsoportjaink vannak, melyek rendszeresen bemutatják az előadásaikat — mesélte Szőke Anna.

A bábfesztiválon hat csoport mutatkozott be, és nem túlzás azt állítani, hogy a kicsinyek szájtátva figyelték a csökönyös kiselefánt, a furcsa kívánsággal előálló királykisasszony vagy éppen a békakirály kalandjait, és maguk is szívesen részt vettek a cselekményben. Válaszoltak a kérdésekre, találgatták, milyen állatokat varázsol eléjük az árnyjáték, vagy csak egy hangos óóóóóó, illetve hűha kiáltással jelezték, tetszik nekik, amit látnak.