A Tarcal-hegységtől az Elbruszig
Tóth Tibor
2022.04.25.
LXXVII. évf. 16. szám
A Tarcal-hegységtől az Elbruszig

A horgosi Ábrahám Alfréd 2016 óta foglalkozik intenzívebben hegymászással. Egyik ismerőse a Fruška gora-i (Tarcal-hegység) túrán vett részt, melyre ő is elment, majd egy idő múlva a via ferratázást is kipróbálta. Csatlakozott a Spartacus hegymászóihoz, és egy ausztriai túra alkalmával Calbert Károly klubelnök javasolta neki, hogy tartson velük a Magas-Tátrába. Ekkor kezdődött a nagy kaland, melynek keretében tizenkilenc országban mászott hegyet, a többi közt Romániában, Olaszországban, Görögországban, Magyarországon, Szlovákiában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Szlovéniában, Grúziában, Oroszországban.

A közelmúltban Alfréd úti beszámolót tartott a Horgosi Művelődési Házban, amiben barátnője, a szintén több hegyet meghódító Danyi Bernadett volt a segítségére.

2017 májusában a tengerszintről indulva, hágóvassal, jégcsákánnyal és 30 kilós csomaggal a hátán vágott neki társaival az Olümposz legmagasabb csúcsának, a 2919 méter Mitikasznak. A sikeres csúcshódítás után nyáron két társával feljutott az Alpok legmagasabb pontjára, a francia—olasz határon fekvő, 4810 méter magas Mont Blanc-ra. 


Ábrahám Alfréd és Danyi Bernadett (fotó: Tóth Tibor)

— Előzetes terveink szerint a kisvasút 2800 méter magasságra vitt volna fel bennünket, viszont a vártnál korábban indult el. Kiderült, hogy téli időszámítás szerint közlekedik, így lekéstük, ám a néhány kilométerrel távolabb levő felvonó segítségével eljutottunk a kívánt magasságba, ahonnan utunkat gyalog folytattuk tovább. 3100 méter magasan éjszakáztunk, majd másnap reggel a kuloárokon átjutva újra mászós rész következett. A 3800 méteren lévő menedékházban a csapból nem folyt víz, így vásárolnunk kellett: egy 1,5 literes palack 7 euróba került. Felfrissülve gyalogoltunk a 4300 méter magasságban fekvő Vallot Bivouacig, ahol újra ránk esteledett. A fémszerkezetben tilos az alvás, az objektum csak menedékként használható vihar és más vészhelyzetek esetén, de mi olyan fáradtak voltunk, hogy leterítettük a hálózsákokat. Másnap reggel 5.12-kor a többieknek hagytam egy üzenetet, és egy négytagú csapatot követve megindultam felfelé. Két óra gyaloglás után értem fel a csúcsra. Lefelé menet megpillantottam társaimat, Szarvas Klaudiát és Sordje Rebeccát, amint összekötve nekivágtak a csúcsnak. Hívtak, de nem tartottam velük, a csúcsot elég volt egyszer megmászni — mondta Alfréd.

Néhány hónap elteltével Alfréd, Bernadett, Klaudia és Hodik László autóval kelt útra a Kaukázus egyik legnagyobb hegyének, a Grúzia és Oroszország határán fekvő, 5054 méter magas Kazbeknek a meghódítására, majd célba vették a térség legmagasabb csúcsát, az Oroszországban fekvő, 5642 méter magas Elbruszt.


Az Elbrusz csúcsán télen (forrás: Ábrahám Alfréd fotóalbuma)

— Törökországon és Grúzián keresztül jutottunk el Kazbegibe, ahol elsőként a 3300 méter magas hegyi háznál akklimatizálódtunk. Másnap 4000 méter magasan éjszakáztunk, majd újabb nap elteltével, hajnali 2 után, fejlámpákkal felszerelkezve indultunk a csúcs meghódítására. Két kötélhosszt készítettünk, és két csapatban, ideális időjárási körülmények között, gond nélkül jutottunk fel a csúcsra. Lefelé menet viharba kerültünk, hódara esett, a keskeny utat is alig láttuk. Szerencsésen megérkeztünk a helyi vendéglőbe, megünnepeltük a sikert, ám ételmérgezést kaptunk. Legyengültünk, a harmadik emeletre csomag nélkül is alig tudtunk felmenni — mondta.

Bernadett gimnazista és egyetemista korában több túrán is részt vett, a hegymászás Alfréddal való megismerkedésekor, 2018 nyarán lett élete része. Hozzátette, hogy hajnali fél 3-kor indultak a csúcsra, mínusz 15 fokban. Örült, hiszen ilyen magasan korábban sosem járt, viszont a fáradtságon túl a bakancs annyira kitörte a lábát, hogy orvosi segítségre szorult, és az Elbruszra nem tarthatott a többiekkel.

Az 5642 méter magas Elbruszra hajnali 2-kor indultak volna, ám óriási vihar tombolt, és lejjebb ereszkedtek. A többiek más-más okok miatt nem tudtak nekivágni a csúcsnak, így Alfréd egyedül indult el.


Téli mászás az Elbruszon reggel 7 órakor, mínusz 36 fokban, 5000 méteren (forrás: Ábrahám Alfréd fotóalbuma)

— A hegyi házig hószánnal, onnan gyalog folytattam utam. Találkoztam egy lefelé haladó csapattal, és azt a tanácsot kaptam, inkább forduljak vissza, mivel a csúcson senki sincs fent. Több buckán és gerincen áthaladva 13 óra 49 perckor mínusz 23 fokos hidegben értem az Elbrusz 5642 méter magas csúcsára. Az utolsó 20 méteren majdnem elvitt a szél, az utolsó 5 métert négykézláb, erősen kapaszkodva tettem meg. Lefelé menet találkoztam egy orosz párral, mely követett engem. A férfi annyira elfáradt, hogy eldőlt a hóban, a nőnek pedig annyi ereje sem maradt, hogy erről szóljon nekem. Észrevettem, hogy a férfi a hóban fekszik, és azonnal a segítségére siettem. Szólítgattam, szőlőcukrot és energiaitalt adtam neki, mire lassacskán magához tért. Épségben lejutottunk, és 16 óra 20 perckor vettem át az elismerést a csúcs meghódításáról — hangzott el a beszámolón.

Alfréd kísértést érzett, hogy télen is megmássza az Elbruszt, így 2020 februárjában négy társával újra nekivágott a cseppet sem rövid távnak. Az expedíció különös kihívás volt számukra, mivel 1982. február 23-a óta egyetlen magyar sem mászta meg a hegyet. Az orosz fővárosból Csegetbe repültek, onnan elgyalogoltak Azauba, majd kénytelenek voltak felvonóval eljutni a MIR-állomásig, mivel a biztonsági őrök nem engedték a sípálya melletti gyaloglást. Az első napon akklimatizálódtak, a másodikon 4300 méterig jutottak fel, és nem hóval, hanem igazi, halványkék színű, nagyon kemény jéggel találták szembe magukat. A következő napon Alfréd 0.38-kor, társai (Calbert Károly, Sordje Rebecca, Szarvas Klaudia) pedig egymáshoz kötve 23.15-kor indultak a csúcsra.

— Jó tempóban haladtam, a többieket a Pasztukhov-sziklánál értem utol. A sziklákon át kerültem az útnak nevezett jégre, ahol a többiek gyalogoltak. A tükörsima jeget hamarosan hó váltotta fel, de a hágóvassal nagyon szépen lehetett haladni. Mászás közben nem sokszor álltam meg, mert azonnal reszketés és ujjzsibbadás fogott el. A csúcsra 9.15-kor értem, készítettem néhány fotót, és indultam is le a mínusz 37 fokos hidegben. Termoszomban megfagyott a forró tea, így folyadék nélkül ereszkedtem le 4100 méterre — mondta Alfréd, aki 2020. február 19-én negyedik magyarként jutott fel télen a Kaukázus legmagasabb pontjára, korábban senkinek sem sikerült az év ilyen korai időszakában felérni az 5642 méter magas csúcsra.

Alfréd nagy álma volt, hogy eljusson a 3357 méter magas Etna tűzhányóhoz, ezt tavaly júniusban sikerült megvalósítania. Az ott eltöltött öt nap alatt a vulkán négyszer tört ki, így a csúcsra nem juthattak fel, 2800 méterig azonban igen, méghozzá a vulkanikus törmelékkel borított úton.

A tartalmas beszámoló után az érdeklődők megtekinthették és kipróbálhatták a hegymászó-felszerelést, és elbeszélgethettek a hegymászókkal.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..