home 2024. december 14., Szilárda napja
Online előfizetés
A Szpacsek
Berta Attila
2017.10.25.
LXXII. évf. 42. szám
A Szpacsek

Franciaország szimbóluma

Minden idők egyik legismertebb és legnépszerűbb autója, a Citroën 2CV — vagy ahogyan a nép ismeri: a Szpacsek — az idén lesz hatvanhét éves. A prototípus csaknem nyolcvan évvel ezelőtt készült el, azóta 3 868 633 darabot adtak el belőle.

Ennek az autónak a története 1936-ban kezdődött, amikor is megszületett az első vázlatrajz. Az alapötlet az volt, hogy legyen egy „avantgárd” formás autó: négy kerék egy esernyő (fedél) alatt. Négyszemélyes járműnek képzelték el, legfeljebb 50 kg teherrel és 50 km/h sebességgel. A projektumot Pierre-Jules Boulanger indította el olyan profi tervezőkkel, mint Flaminio Bertoni és André Lefebvre. A prototípusban egy 375 cm3-es boxermotor található 8 lóerővel. A váltója háromfokozatú volt, az indítást pedig kézzel kellett végrehajtani kurbli segítségével. A fogyasztás nagyjából 5 l/100 km-t tett ki. Már 1939 májusában 250 prototípust gyártottak a párizsi autókiállításra, melyet végül nem tartottak meg. A háború ugyanis elkezdődött, a Citroën pedig minden prototípust megsemmisített, egyet kivéve. Ezt darabokra szedték, és a részeit Franciaország más-más pontjain rejtették el, hogy az ellenség ne találja meg. Ennek ellenére már a háború alatt is végeztek fejlesztéseket. A tesztek 1946 nyarán újrakezdődtek, de a titoktartás miatt Boulanger vásárolt egy földterületet Párizstól nyugatra, és a tesztelés ott folyt. Ez egyéként mindmáig a Citroën tesztközpontja.

Elérkezett a nagy nap is. Ez a modell 1948 októberében a párizsi autókiállításon nagy szenzációt keltett. Az első reakciók jók voltak, főleg az autó külsejét dicsérték. A sajtó szkeptikusan állt hozzá, de a nép nagyon melegen fogadta az új kocsit. A kereslet akkora lett, hogy a gyár nem győzte a munkát. Érdekes, hogy 1950-ben a várakozási idő hat évre nőtt. A standard modell már kilenc lóerős volt, és 65 km/h-s sebességet ért el, 4,5 l/100 km fogyasztás közben. A négyfokozatú váltó és a léghűtés is fejlettebb volt a prototípushoz viszonyítva.

Az első nagy változásra 1951-ben került sor, ekkor mutatták be a teherszállító verziót. 1954-ben a motor űrtartalma 425 cm3–re növekedett. Két évvel később megjelent az AZL jelzésű luxusmodell, melynek vászonteteje volt. Ebben az ötven évben a Szpacsekot úgy árulták, mint a cukrot, de a legjobb esztendők még csak ezután következtek. Az első átépítés 1960-ban kezdődött, amikor is a motorház fedelét megváltoztatták. A motort 13,5 lóerősre erősítették, a végsebesség tehát immár 85 km/h lett, 5,5 l/100 km fogyasztással.

1964-ben a kontra nyílású elülső ajtókat is megváltoztatták, két évvel később pedig a motorház fedelét, valamint az elülső részt is. A lökhárítók műanyag részeket kaptak, ami akkor szenzációnak számított. A ’70-es években néhány verzió a 100 km/h feletti sebességet is elérte, ez volt a 2CV 2 és a 2CV 4, melyeknek a karbantartását olcsóbbá és egyszerűbbé tették. Az autó minél jobb értékesítése érdekében ralit is szerveztek, a legismertebb a Párizs—Kabul volt.

A műanyag hűtőrács és a négyszögletes fényszórók 1974-ben jelentek meg, 1976-ban viszont — a fanatikus 2CV-rajongók nyomására — visszahelyezték a kerek lámpákat. Ez egy egyszerűsített változata volt a belső térnek, mely csaknem pontosan olyanra sikeredett, mint az eredeti. A ’80-as években különkiadások sora jelent meg. A Charleston nevű modell 1981-ből a ’30-as éveket idézte meg, fekete-bordó karosszériával és kerek fényszórókkal. Ebből egyébként hamarosan standard verzió lett. Négy év múlva megjelent a Dolly is, kétszínű festéssel, különféle kombinációkban.

A Szpacsek gyártósora 1989-ben szűnt meg Franciaországban, az utolsó üzem pedig, melyben még készítették, 1990. július 27-én, 16 órakor zárt be Portugáliában. Összesen 3 868 633 darabot gyártottak belőle, ám ez a szám eltörpül a VW Bogár 20 milliója mellett.

Az ’50-es években mindenki olajat keresett a sivatagban, ez pedig arra késztette a Szpacsek tervezőit, hogy elkészítsék a 4 x 4 verziót, két motorral! Teljes megterhelés közben is képes volt „megmászni” egy dűnét 40 fokos szögben. Ezt a típust 1958-ban mutatták be, a gyártása 1960-ban kezdődött, és 1966-ig 694 példányt készítettek belőle.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..