Húsvét elmúltával másféle ünnepi időszak következik: az egyéni ünneplésé, amikor egy-egy családban az elsőgyónókat, elsőáldozókat, bérmálkozókat kísérik a templomba a szülők, rokonok, és vesznek részt közösen a szentmisén. Sok településen a bérmálkozási időszak már meg is kezdődött. És bár a járványügyi helyzet miatt külön biztonsági előírások betartásával és csak szűk körben ünnepelhetnek a bérmálkozók, a lényeg és a hangsúly a szentség felvételén van.
Emlékszem, amikor én voltam gyerek, valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a bérmálkozás a csúcsa a hittanra járásnak. Mert ugye egészen kicsi gyerekként az elsőáldozás volt az első „pipa”, melyet már nagyon vártam, hogy utána már „nagy” legyek, a nagy hittanosok közé tartozzak. Akkoriban háromévente volt bérmálkozás a faluban, és úgy jött ki, hogy az előttem lévő generáció hatodikosként, az én korosztályom viszont csak nyolcadikosként járulhatott a püspök elé. Ez kiváló lehetőség volt arra, hogy további három éven át járjak aktívan hittanra, és tanuljam meg a hitem és a vallásom alapjait. Mert ez benne a lényeg: a felkészülés a keresztény nagykorúságra.
Fotó forrása: Wikipédia
A bérmálás a katolikus vallásban a hét szentség egyike. Régebben a püspökök bérmáló körutakra indultak, de mivel akkoriban az utazás sokkal körülményesebb, nehezebb volt, előfordult, hogy egy-egy településen csak öt-hatévente volt bérmálkozás. Emiatt sok szülő már az egészen kicsi gyermekét is elvitte ilyenkor a templomba, hogy a bérmálás szentségében részesítse őt. Ma már többnyire a hetedikes, nyolcadikos tanulók bérmálkoznak. Évről évre hallani azonban olyan törekvésekről is, amelyek szerint nem engedélyeznék a szentség felvételét, csak tizennyolc éves korban vagy annak környékén. A szertartás keretében a bérmálkozó és a keresztszülője a püspök elé járulnak, az a krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzol a fiatal homlokára, és a bérmakeresztnevén szólítva a Szentlélek ajándékának jelét adja át neki ilyen módon. A Szentlélek kiáradását már az Ószövetség is megjövendölte. Jézus maga ígérte meg a Szentlelket Egyházának, és az első pünkösd volt az ígéret kiteljesedése. Noha a keresztség vízből és Szentlélekből való újjászületés, mégis szükségesnek tartották a bérmáló kézrátételt is mint a Szentlélek közlésének külön szertartását. Az apostolok így hívták le a Szentlelket azokra, akiket nem ők kereszteltek meg.
A Magyar Katolikus Lexikonban olvasható: „…a hagyományos teológia szerint a bérmálás, éppúgy, mint a keresztség, eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe. Új szellemi kapcsolat, átformálás jön létre, amely egyszer s mindenkorra szól. A Szentlélek Krisztus számára foglalja le a hívőt, és jelen van benne. Az eltörölhetetlen jegy olyan dinamikus hatás, amely az újjászületett embert a Szentlélek irányítása alá helyezi, és segíti, hogy ezt az irányítást el tudja fogadni, miközben természetes, személyes szabadsága nem csorbul, hanem inkább kiteljesedik.”
A bérmaszülőről pedig így ír: „Feladata: segíteni a bérmálkozót a bérmálásra való fölkészülésben, s a későbbiek során (főleg példájával), keresztény hite megélésében. A bérmaszülőség feltételei: a bérmálkozó válassza ki, 16 évnél idősebb legyen, szentségi életet éljen, ne álljon egyházi büntetés alatt. Nem lehet a bérmálkozó szülője.”
Van, ahol az idén már megtartották a bérmálkozást, van, ahol még csak ezek után következik. Egy biztos: a fiatalok a Szentlélek ajándékát elfogadva keresztény nagykorúságba lépnek a bérmálkozás által, és feladatukká válik, hogy életükkel, cselekedeteikkel példát mutassanak a kisebbeknek a jövőben.
